Ann Aguirre: Helyőrség (Razorland 2.)

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 334 oldal

Fordító: Gálla Nóra

Molyos adatlap

Pikk egy új világban találja magát. Míg odalent a társai felnőttként, a közösség teljes jogú tagjaként kezelték, a városkában csak egy gyerek a sok közül, akinek az iskolapadban a helye. Pikk képtelen megtagadni magát, hiába igyekszik beilleszkedni a kisváros életébe, makacssága újabb és újabb konfliktusokba sodorja. 

Ráadásul Fakó is hűvösen és távolságtartóan viselkedik vele, míg Kósza többet akar a puszta barátságnál. Az új környezetben a barátok egyre jobban eltávolodnak egymástól. Pikk nem tehet mást: a maga útját kell járnia, bármilyen fájdalmas és magányos legyen is az. 

A tanév végén Pikk őrszolgálatra jelentkezik, hogy a kiválasztottakkal együtt megvédhesse a földműveseket a korcsok egyre hevesebb és kegyetlenebb támadásaitól. Az eseménytelenül induló küldetés azonban váratlan fordulatot vesz. A városlakók által alábecsült korcsok figyelik az embereket. Terveket szőnek és várnak. El akarják pusztítani Megváltás városát, és a végső katasztrófát csak Pikk látja előre…

Mivel annyira egymás után olvastam a két részt, hogy kicsit egybefolyik, ezért nehéz lesz máshogy írnom erről a részről, mint az elsőről. Azért tudom, hol szakad meg a történet, és cselekmény meg hangulat szerint szét tudom szedni. Viszont figyelmeztetnék mindenkit, hogy el fogom mondani, mi az első rész végkifejlettje, úgyhogy ha még nem olvastátok, akkor ezt se olvassátok. De komolyan, tudom én, hogy nem akarjátok lelőni a poént, az internet olyan nagy hely, biztos találtok valamit, ami lefoglal titeket.

forrás: deviantart

Szóval, most, hogy az illetéktelenek leléptek, bele is kezdek. A második rész pár hónappal később kezdődik, mint ahol az elsőnek vége szakad. Hőseink immár a kolónia falain belül élik a mindennapjaikat, ki több, ki kevesebb szerencsével. Pikk iskolába kényszerül, és rendesen utálja is, mivel ő más körülmények között nevelkedett, más dolgokat tart fontosnak, ezért a gyerekek kinevetik és csúfolják, ő pedig nem találja a helyét. A Korcsok nem megszokottan kezdenek viselkedni, ezért tanév végén Pikk jelentkezik a falun kívüli őrszolgálatra.

Nos, ezt a falut falak veszik körül, amin a Korcsok csak akkor tudnának átjutni, ha gondolkodnának is, de eddig erre nem sok hajlandóságot mutattak, szóval itt az élet nagyjából békés. Pikknek ez pedig természetesen új. A faluban visszatértek a régi gyökerekhez, a férfiak végzik a dolgukat, a nők pedig a konyhában tevékenykednek meg gyerekeket szülnek. Érthető mód Pikk nem igazán tud beilleszkedni ebbe a közegbe, zavarja, hogy fodros ruhákat kell hordania, nem edzhet, és úgy általában, nem csinálhatja, amit szeret és amit tanult eddig. Nem csak iskolatársai, de a falu többi lakója is kiközösíti, mert nadrágot hord és vadászni akar, mivel ez a férfiak kiváltsága. Ez az elvakult hit például nem tetszett a faluban, az viszont igen, hogy voltak, akik hajlandóak voltak szemet hunyni az Úr akarata felett, mert a város védelme sokkal fontosabb.

forrás: deviantart

Pikket viszont még mindig nagyon szeretem, látszik rajta a változás, de azért még megmaradt önmaga, és még mindig nagyon tetszik, ahogy rácsodálkozik olyan dolgokra, amelyeket még nem tapasztalt. Ezzel szemben viszont Fakó annyira ellenszenves lett. Komolyan, ez a srác többet nyávog, mint a lányok többsége. A romantikus, de nem nyálas gesztusai tetszettek, de amikor épp féltékeny vagy hisztis volt, legszívesebben leütöttem volna. Jó, a könyv egy pontján még azt mondtam, hogy oké, meg lehet érteni, de aztán már túl sok volt belőle. Én elég sok mindent elviselek, ha van rá indok, de ezt már nem tudtam. Érdekes, hogy míg az első kötetben magasnak és erősnek képzeltem, ebben a kötetben nagyon kisfiús lett a fejemben.

És Kósza sem lett a kedvencem. Ha a szerelmi háromszög jól működik, semmi bajom vele, de számomra egyik fiú sem volt szerethető, és ez tönkretette az egészet. Főleg, hogy erre is épült ez a rész. Egy szintig még Kószának is igaza van, de ő már bőven túllépte azt a pontot. Inkább kiküldtem volna az erdőbe gombát szedni. Törött lábbal. Tegan volt a másik lány, aki még az előző kötetből jött velük, és őt is kedveltem. Noha ő inkább az a típus, akit bármelyik apa kívánhatna magának, főleg abban a faluban, de ennek ellenére egy aranyos, talpraesett lány.

Mivel a könyv egy jó részében csend és béke honol, a romantika előtérbe kerül. Ó, bár ne került volna. Ann Aguirre zseniális író, amikor a világfelépítés, a helyszínbemutatás, az akció van terítéken, de akkor nem, amikor a romantika. Egy-két jelenetre még azt mondtam, hogy jó, hát ez aranyos, de az érzelmek… Jézusom. Az még egy dolog, hogy a szerelmi háromszög nem működik, de hogy miért. Mindkét fiú egyszerűen elviselhetetlen lesz, amikor Pikkről van szó, mintha két kutyáról lenne szó, akik azon acsarkodnak, melyikük pisilje körbe a lányt. És ha még csak péniszösszeméregetős-harcokról lenne szó, de nem. Ezek Pikknek nyávognak, hogy ugyan miért nem őt választja. Ebben az esetben kösz, de inkább megyek feleségül egy Korcshoz. Ann, légy szíves a harmadik részben ne erőltesd a szerelmi szálakat.

Ami viszont működött az első részben, az nagyon jól működik itt is. A világfelépítés tanítanivaló, a Korcsok egyre jobbak, a cselekmény izgalmas, a stílus meg olyan, hogy le se akartam tenni a könyvet. Sőt, volt egy rész, ahol konkrétan elkezdtem félni. Meg el is gondolkodtatott bizonyos dolgokról.

Fordítócsere történt, de ez nem annyira érződött meg, talán csak annyiban, hogy most még több olyan hasonlatot használt a főhősnőnk, aminek elvileg a jelentésével sem lehet tisztában, de annyi baj legyen.

Az első rész nagyon magasra tette nálam a lécet, és ennek sajnos nem sikerült megugornia, de azért már kaparom a falat a harmadik részért. Nekem most kell!

Tetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Pikk

Ami legjobban tetszett: a világfelépítés, a Korcsok

Ami nem tetszett: a romantikus részek
Értékelés: 4,5/5