Bibliotheca Fummie: Claudia Gabel és Cheryl Klam: Káprázat (Elusion 1.)

A Maxim kiadó jóvoltából szeptemberben megjelenik Claudia Gabel és Cheryl Klam írónőpáros Káprázat című könyve.

Tarts te is velünk ezen a káprázatos utazáson! - Számos extra és értékelés mellett megnyerheted a három példány egyikét!

Kiadó: Maxim

Oldalszám: 352 oldal

Fordító: Béresi Csilla

Molyos adatlap

A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.

Egy disztópia akkor működik jól, ha megfelelően ki van dolgozva a világ. Ha az elég magával ragadó, teljes és érdekes, akkor onnantól kezdve minden más csak másodlagos. Onnantól kezdve az már csak bónusz, ha a karakterek és a történet is jó, de ha ezek nagyon nem jók, az azért el is tudja rontani a dolgot. Valahol félúton vagyok a Káprázattal.

Érdekes, hogy ketten írták ezt a könyvet. Nem tudom, milyen rendszerben dolgoztak, de én abszolút nem éreztem rajta, hogy helyenként más lett volna a stílus vagy ilyesmi. Biztos jó munkát végzett a szerkesztő ezen a részén. Mert hogy más részén meg nem.

A világ az egyszerűen zseniális. Simán elhiszem, hogy ez valaha lehetséges lehet, bár annyira kocka már nem vagyok, hogy megállapítsam, ez mennyire megvalósítható. Érdekes volt olvasni az elején, ahogy Regan figyelte a vonaton ülő embereket, és mindenkin rajta volt ez a szerkezet. Ezek alapján először furcsálltam, hogy akkor most miért nem könyvfüggő minden ember, mivel nekem ugyanezt az élményt nyújtja. Jó, nyilván, ha le van írva, hogy ejtőernyőzik valaki, az nem ugyanolyan élmény, mintha magam is megtapasztalnám, de hát ebben a világban pedig minden virtuális, szóval az sem ugyanaz. Ráadásul engem már akkor elkezdett taszítani, amikor elmondták, hogy a Káprázatban nincsenek rossz érzések. Tudom, hogy ez egy virtuális világ, de úgy még jobban érzem, hogy semmi sem valódi, és ez rossz. A szerkezet valódi célja, hogy megismertessék az embereket a rég eltűnt világgal, a hegyekkel és erdőkkel, és ezzel a részével még vitatkozni sem tudok, mert ez legalább egy jó cél, de szerintem gusztustalan (és egyáltalán nem váratlan), ami végül az egészből lett.

És ezzel el is érkeztünk a karakterekhez, mert erről a dologról persze ők tehetnek. Regant az elején még nem is utáltam. Jó, hát azért messze volt attól, hogy kedvenc legyen, de egész normálisnak tartottam. Értettem a motivációit meg a logikáját, egészen addig, míg közbe nem szólt a szerelmi háromszög. Tudom, ne is mondjátok, én sem lepődtem meg. Már amikor feltűnt a másik srác, Josh, tudtam, hogy itt bajok lesznek. Valamiért nagyon kevesen tudnak jól megírni egy szerelmi háromszöget, és nem tudom, miért van ez így. Miért lesznek a lányok mindig teljesen idióták, amikor fiúk kerülnek a képbe? Regan is egész normális, amikor a nyomozás résszel van elfoglalva, de amint két másodpercre a fiúkra terelődik a gondolata, ott már kerestem az ásómat.

De a fiúk sem jobbak. Talán még többet is hisztiznek, mint a főszereplő. Patrick egy nagy gyerek, de komolyan. Mivel mindent a segge alá raktak, nem tudja elviselni, ha nem az van, amit ő akar, és ez látszik is. Képtelen hazudni, és egyszerűen csak egy nagy asshole. Ezt már az ötödik mondatából sikerült megállapítanom. De Josh sem jobb, elsőre kedvesnek meg aranyosnak tűnik, de a romantikusnak szánt gesztusai engem inkább megijesztettek volna. Aztán csinált pár dolgot, ami bennem elindította a „köszönöm, de inkább megtartom a veséimet”-védelmi mechanizmust, úgyhogy Regan helyében jó messze elkerültem volna a srácot.

Történet szempontjából érdekes, bár sok újdonsággal nem tudott szolgálni. A nyomozás eléggé jó volt, hogy lefoglaljon, még akkor is, ha nem értettem, miről van szó, vagy ezt most hogy találták ki, viszont a csavarok eléggé kiszámíthatóak azoknak, akik olvastak már legalább két ilyen könyvet. Ez nem feltétlenül negatív, de számomra azért több kell ennél, hogy felpontozzam. A vége viszont üt, még így is, hogy sejthető.

Szóval a karakterek és a cselekménybeli hibák ellenére a világ eléggé jó, hogy érdemes legyen elolvasni a könyvet. A lezárás miatt pedig tuti elolvasom a folytatást is, mert sikerült felcsigáznia. Disztópia kedvelőknek és kockáknak ajánlott.

Tetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Regan apja

Ami legjobban tetszett: a világ

Ami nem tetszett: a szerelmi háromszög

Értékelés: 4/5

A könyv világa

Regan Detroitban lakik, ami a valósággal ellentétben már nem annyira biztonságos. A városban olyan nagy a légszennyezettség, hogy maszkot kell hordani, ha valaki kilép a lakásból, legtöbbször alig van látnivaló a nagy szmogtól. Egyelőre még csak a városban elterjedt a Káprázat nevű szerkezet, amit a legtöbben – főleg a fiatalok – használnak is. Ez egy olyan masina, amit az ember felvesz a szemére meg a csuklójára, bedugja a fülhallgatót, és egy alternatív valóságba utazhat. Megtapasztalhatja milyen síelni vagy siklóernyőzni. Eredeti célja az volt, hogy az emberek megismerjék, milyenek voltak egyes helyek a Földön, mielőtt még az urbanizáció tönkretette volna őket.

A technika persze itt is utat tört, és ez nem csak a Káprázattal tapasztalható meg. Mindenkinek van egy unikártyája, ami tulajdonképpen a személyi, a bankkártya és a lakáskulcs is egyben. Ha valakinek a kódja nincs betáplálva a lakásba, az nem tud bejutni az ajtón. Ezzel a kártyával azonosítják magukat az emberek, és fizetni is ezzel tudnak.

Nyereményjáték

Gyertek és utazzatok velünk!

A könyvben Regan különböző érdekes helyre utazik a Káprázat nevű program segítségével. Azonban a Káprázatba valami hiba csúszott és az emberek benne ragadtak.

Mindennap más csodás helyre invitálunk titeket, ahol azt kell megállapítanotok, hogy “bugos” a kép vagy sem. A “bug” szó angolul bogarat jelent, informatikában pedig valami véletlenszerűen fellépő hibára utal.

Tehát bizonyos helyen oda nem illő elemeket rejtünk el, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megállapítani a képen van a normálistól eltérő részlet vagy sem. Ha találtál valami hibát a képen, akkor elég egy “igen” szó, ha a képen nincs semmi eltérő részlet és az eredeti képet látjátok, akkor elég egy “nem” szócska.