A Scolar Kiadó
jelenteti meg október 9-én Rainbow Rowell: Eleanor és Park című könyvét, mely a
külföldi debütálása óta eltelt másfél év alatt számos díjat besöpört, többek
között első lett a Goodreads 2013-as szavazásán a Young Adult Fiction
kategóriában, ugyanezt elérte az Amazon éves összesítésén is. Fiatalok
százezreinek lett a kedvence ez a történet, melyet most 12 állomáson keresztül
mutatunk be a blogturné keretein belül. Érdemes követni a turnét, a játék
könnyű lesz, megnyerhetitek a Scolar Kiadó által felajánlott három
nyereménykönyv egyikét!
Kiadó: Scolar
Oldalszám: 320
oldal
Fordító: Simonyi
Ágnes
Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha
senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki
békén hagyja majd. Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha
megpróbálná. Minden túl sok rajta őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a
szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park
iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De
nem tudja kiverni a fejéből. Két rossz csillagzat alatt született fiatal
története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem
tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.
Én nem fogok
hitegetni senkit, ez bizony egy sablonos romantikus könyv, pont ugyanolyan,
mint az összes többi hasonló, ami ebben a műfajban született. Na jó, talán
90%-ban ugyanolyan, viszont azt a maradék 10%-ot imádtam benne. Meg a többi
részét is. Igen, tudom, gáz vagyok, meg menthetetlenül romantikus (én, hahaha,
nem ismertek még engem, ha ezt gondoljátok), de ez a könyv nagyon jó, annak
ellenére, hogy klisés.
Annyira
realisztikus, hogy számomra ez még csak a csöpögés szintjét se érte el. Egy
mondat erejéig sem éreztem azt, hogy ez hiteltelen vagy gusztustalan lenne,
egyszerűen csak olvastam, és élveztem a történetet. Minden egyes mondatát. Nem
tartott sokáig, de amikor olvastam, akkor olvastam a buszon, menet közben, az
ebédszünetemben. És folyton néznem kellett az órát, hogy ki ne fussak az
időből, mert annyira bele tudtam magam élni, hogy amikor felnéztem, csodálkozva
vettem észre, hogy jé, még mindig a munkahelyemen vagyok. Eléggé olvasatja
magát, mint az ilyen történetek általában, és természetesen két napon belül el
is fogynak, de egyik romantikus olvasmányomat sem éreztem még ennyire
valóságosnak.
Amiben nem
sablonos, az mind nagyon jó benne. 1986-ban járunk, és remekül lett kiválasztva
az évszám. A hangulatból nagyon átjön a nyolcvanas évek, Park képregényeket
olvas, amitől előjött belőlem a kislányos rajongás, a zenék kiválasztása meg
egyszerűen fenomenális. Persze azért nem mindig voltam tisztában vele, hogy
mikor is vagyunk most, de az olyan apróságok, mint a magnókazetta és a korabeli
punk/rock dalok emlegetése újra és újra eszembe jutatta, ez még nem a XXI.
század.
Eleanor nem
tökéletes. Persze senki sem az, de vele kapcsolatban nem éreztem azt, hogy azzá
akarják tenni. Eleanor egy kissé duci lány, akinek otthon is problémái vannak,
ezért visszahúzódó, mégis olyan ruhákban jár, mintha ki akarna tűnni a
tömegből. Őt azért szerettem, ahogy a dolgokhoz hozzáállt. Meg tudtam érteni,
hogy érez, mert valahogy én is így vagyok a világgal. Volt egy megjegyzése a Rómeó és Júliával kapcsolatban még a
könyv elején, és akkor már tudtam, hogy mi jóban leszünk. Park félig koreai, az
alacsony termete és a fura szeme pedig nem teszi a lányok kedvencévé. Nem a
szerelmi szálat szerettem ebben a könyvben, hanem Eleanor és Park kapcsolatának
természetét. Ahogy lassan megismerkednek egymással, és végül szerelmesek
lesznek. Ahogy fokozatosan változnak ők és az egymáshoz való viszonyuk. Tudom,
hogy ezt már írtam, de annyira életszerűnek éreztem az egészet, hogy teljesen
bele tudtam merülni, aztán már csak azt vettem észre, hogy elmúlt éjfél.
Nagyon
érdekesnek találtam Eleanor problémáját, sajnos sokan vannak hozzá hasonló
helyzetben még most is, és kicsit sajnálom, hogy a könyv végén erről nem
kaptunk több infót. Parkot pedig imádtam, a kicsit lányos megjelenésével, a
védelmező ösztönével, és azokkal a tipikus kamaszfiús reakcióival. Csak egy
hajszál híja volt, hogy felkerüljön a kedvenc karaktereim listájára, de azért
odáig mégsem sikerült feltornásznia magát.
A vége tetszett
a legjobban, és anélkül, hogy spoilereznék, örülök, hogy ebbe az irányba
terelte a cselekményt az írónő, viszont a lezáráson kiakadtam, már ha lehet ez
lezárásnak hívni. Mostanában több olyan egyrészes könyvet is olvastam, aminek
gyakorlatilag függővége van. Értem én, írói szempontból miért jó így lezárni,
és olvasói szempontból is valamennyire praktikus, de annyira rossz tud ez így
lenni számomra. Valamiért divat lett ez mostanában az írók körében, le van
zárva, de mégse. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó kb. 20-30 oldalt
végigbőgtem, és akkor még csak egy rendes befejezést sem kapok. Ez
igazságtalanság!
Mindenesetre a
könyv nagyon tetszett. Nem azt mondom, hogy ez volt életem legjobb romantikus
könyve, de ha csak egy romantikus YA-t olvastok el, legyen ez az.
Kedvenc
karakter: Park
Ami legjobban
tetszett: a kor, a képregények, a zene, a kapcsolatuk alakulása
Ami nem
tetszett: a függővég
Értékelés: 4,5/5
Képregények a könyvben
A nyolcvanas
években, még az internet kora előtt a fiatalok vagy tv-t néztek, vagy
képregényeket olvastak, hogy valamivel elfoglalják magukat. Park inkább az
utóbbi kategóriát választja, és mivel Eleanor is érdeklődőnek tűnik,
rendszeresen kölcsönad neki egy adag újságot, tulajdonképpen ez az első dolog,
ami összeköti őket. Többfélét is olvas, nem csak a legnépszerűbbeket. Persze
itt van az X-men, ami az egyik
kedvencem (noha én képregények terén nem vagyok túl tájékozott, csak a
képregény-filmeket szoktam megnézni). Ez a Marvel tulajdonában van, és egy
csapat mutáns küzd meg egymással benne. Gondolom elég csak Magnetót vagy
Rozsomákot említeni, és máris mindenki maga elé tudja képzelni a karaktert.
Együtt olvasták a buszon a Watchment,
amiből súlyosan hiányos a tudásom, aztán emlegetnek itt még Romot, amiről még csak nem is hallottam,
de valamiféle cyborg van benne. A Mocsárlény
szintén eléggé ismeretlen mindenki számára, a nevéből adódóan könnyen ki lehet
találni, milyen főszereplőről van szó. Batmanről
is beszélnek, ami Eleanor szerint rémesen unalmas, és ezt nem tudom megérteni,
mert Batman a DC-univerzum valaha volt legjobb szuperhőse. Ezek a képregények
kerülnek szóba, de ha már Marvel, biztos vagyok benne, hogy Park ki nem hagyta
volna a Bosszúállókat.
Nyereményjáték
A regényben
sokat szerepel az X-MEN képregény, a nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik.
Minden állomáson a játék leírása alatt/mellett találtok egy-egy szereplőt. Fel
kell ismernetek a kép alapján a karaktert és beírnotok a Rafflecopter
doboz megfelelő sorába. Magyar és angol neveket is elfogadunk.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A sorsolás után
e-mailt kapnak a nyertesek, akiknek 72 órájuk van emailben válaszolni, ennek
hiányában új nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
09.25. Kelly és Lupi olvas
09.26. CBooks
09.27. Angelika blogja
09.28. Bibliotheca Fummie
09.29. Könyvszeretet
09.30. MFKata gondolatai
10.01. Deszy könyvajánlója
10.02. Always Love a Wilde Book
10.03. Nem harap a…
10.04. Media Addict
10.05. Zakkant olvas
10.06. Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése