December 7-től a Blogturné Klub tagjai is vízre szállnak Ruta Sepetys Tengerbe veszett könnyek című alkotásával. Az írónő másik könyve már nagy sikert aratott nálunk a maga turnéján, most pedig az épp a napokban a Goodreads Choice Awardsot nyert kötet történetében merülünk el nagy izgalommal. Ha már a legjobb YA a Goodreads olvasók szerint, a mi listánkról sem hiányozhat.
És ha velünk együtt merültök el Ti is a könyvben, még akár a Maxim által felajánlott 3 könyv egyikét is elnyerhetitek.
Oldalszám: 420 oldal
Fordító: Bozai Ágota
A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit…
Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.
Oké, megint egy közhellyel kezdek, mert nincs jobb ötletem. De már vagy egy órája ülök a megnyitott word felett, és minden mást csinálok az interneten, csak hogy ne kelljen elkezdenem írni ezt a posztot. Mert egyszerűen nem tudom elkezdeni. Folytatni is nehéz, mert tényleg fogalmam sincs, mit írhatnék. Már vagy három napja befejeztem a könyvet, és azóta nem jut eszembe, hogyan lehetne szavakba önteni mindazt, amit érzek, mert már egészen meggyőztem magam, hogy nem lehet.
Egyszerűen hiába írom le, mennyire megviselt ez a könyv, mennyire fájt olvasni minden egyes sorát, mennyire megterhelő volt minden fejezet, nem tudom átadni. Ahogy a főszereplők is elmesélik, mekkora nehézség volt megtenni egy újabb lépést, és hiába gondolom azt, hogy átérzem, nem fogom. Sosem fogom megtudni, milyen érzés volt ilyen reménytelen körülmények között a hidegben menni előre, azt sem tudva, vajon megélik-e a következő napot. Nem is szeretném megtudni, és jelen pillanatban borzasztó szerencsésnek érzem magam, hogy van munkám, van családom, van hová hazatérnem minden nap… Szóltam, hogy közhelyes leszek.
A könyv a Wilhelm Gustloff hajóval történt szerencsétlenséget meséli el. A második világháború vége felé járunk, négy szemszögből láthatjuk az eseményt. Igazából a négy karakterből három a könyv háromnegyedéig el sem jut a hajóig. Lassan ismerjük meg a karaktereket, mindannyiuknak van valami titka, a háború miatt mindenkit gyötör a bűntudat, pedig csak túlélnek egy élhetetlen helyzetben.
Az az érdekes a könyvben, hogy végig borzasztóan nyomasztó, nem finomkodik, és úgy tárja elénk a háború részleteit, ahogyan valóban megtörténtek, viszont a történet és a szereplők annyira érdekesek, hogy nehéz lerakni. Van benne egy szerelmi szál, de nem ezen van a hangsúly, viszont mégis érdekel, hogy alakul a két szereplő kapcsolata, és én szurkoltam nekik. Egy ilyen reménytelen helyzetben is lehet találni egy kis boldogságot, és ettől nem lesz annyira depresszív. Nem áltatok senkit azzal, hogy boldog lesz a vége, ez a második világháború, rengetegen meghaltak benne, és az írónő a szereplőket sem kíméli. Tudtam, hogy mi történt a Wilhelm Gustloff-fal, nem azért, mert ennyire jó lennék töriből, hanem mert Ruta említette, amikor nálunk járt, én meg utánaolvastam. Ahogy fogytak a lapok, úgy kezdtem egyre jobban félni, nem akartam elolvasni azt, ami jött, de érdekelt, mi lesz. Egyszerűen fantasztikus, hogyan tud játszani az írónő az érzelmeimmel. Az utolsó pár fejezetet nagyon nehezen olvastam el. Nem lövöm le a végét, de azt elmondom, hogy nem teljesen depresszív, viszont még így is csak az maradt meg bennem, hogy én csak egy csendes, sötét sarokba szeretnék ülni teljesen egyedül.
Ez a könyv fantasztikus, borzasztóan realista, érződik, mennyi kutatómunka van mögötte, viszont nem tudom mindenkinek ajánlani, és lehet, hogy én sem olvasom el soha többet, mert életem egyik legnyomasztóbb olvasmánya volt, és nem azért, mert szörnyűségek történnek benne, hanem mert tudom, hogy azok a szörnyűségek valóban megtörténtek, és ettől az egész csak sokkal rosszabb lesz.
Kedvenc karakter: Florian, Joana
Ami legjobban tetszett: a stílus
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5
Nyereményjáték
Ezúttal egy nagyon egyszerű, lájkolós játékkal készültünk nektek, mert semmiképp sem szeretnénk elvonni a figyelmeteket a könyv témájától. Nem mindig a játéké a főszerep, van, amikor el kell merülni a komolyabb témákban. Mi most ezt tesszük, reméljük, Ti is velünk tartotok.
A turné további állomásai:
12.07 - Kelly Lupi olvas
12.09 - Bibliotheca Fummie
12.14 - Szembetűnő
12.16 - Deszy könyvajánlója
12.18 - CBooks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése