Széria szemle: The Tomorrow People

Tavaly nyáron, amikor megtudtam, hogy jön ez a sorozat, már nagyon vártam. Úgy sejtettem, hasonló lesz, mint az X-men, csak sorozatba ültetve. Alig vártam, hogy elkezdődjön, még akkor is, ha Julie Plec is a készítő csapatban van. Az a nő nagyon nem remekel mostanában. Lehet, nem ártana mondjuk csak egy sorozatra koncentrálnia, és abból kihoznia a maximumot, ahelyett, hogy egy csomó közepes szériát ütne össze.
A történet szerint az emberek egy része már tovább fejlődött, újabb képességekkel rendelkeznek, a 3T-vel: telepátia, telekinézis, teleportáció. Őket hívják Tomorrow People-nek, ami elég béna név (feliratban Holnap emberei, ami meg még bénább fordítás), de ezt még ők is elismerik. A föld alatt élnek egy metróalagútban kialakított búvóhelyen. Ellenségük az Ultra, egy szervezet, ami azzal foglalkozik, hogy megtalálja ezeket az embereket és elvegye a képességüket. Vagy valami ilyesmi, a végére teljesen átalakult az egész, én meg nem emlékszem az elejére.
Stephen egy tizenéves srác, aki reggelente furcsa helyeken ébred és hangokat hall a fejében. Nem tudja elképzelni, mi történhetett vele, amíg rá nem jön, hogy neki is vannak képességei. Az apja, Roger volt az Ultra alapítója, valamint ő alakította ki a helyet a Holnap embereinek. Roger tíz évvel ezelőtt eltűnt, a bujkálók pedig meg akarják őt találni, hogy elvezesse őket a Menedékhez. Stephen beépül az Ultrához, hogy előkerítse az apját.

Amennyire vártam ezt a sorozatot, annyira sablonos volt a pilot. Minden egyes jelenet akkora klisé volt, mintha úgy ollózták volna össze a különböző filmekből. Annyira csalódtam benne, hogy azt se tudtam, mi lesz így ezzel az egésszel. Persze azért folytattam, hátha kisül belőle valami jó is. Az elején nem kapkodta magát. Körülbelül a sorozat felének kellett eltelnie, mire láttam rajta a fejlődést, és gyenge közepesből egy egész jóra küzdötte magát. Aztán viszont igencsak beindult a cselekmény, és végre érdekelt is, mi történik. Voltak benne csavarok és izgalmak, úgyhogy örülök nem adtam fel rögtön az első rész után.
Karakterek szintjén egész jó, Stephent mondjuk utálom, de ez meg se lep már. Viszont a legjobb barátja, Astrid, ahhoz képest, hogy „csak egy” ember, ő az egyik kedvencem. Imádom, hogy ilyen kemény, és mindent kimond, amit gondol. Carát is bírom az idő nagy részében, amikor nem kezd el nyafogni. Tök jól összeillenek Johnnal, aki meg azon túl, hogy egy folyton szomorkodó helyes srác, azért okos is, és nagyon rátermett vezető. Russell hozza a bulit meg a poénokat a sorozatba, ami igazából rá is fér, úgyhogy örülök, hogy őt is megalkották. Jedikiah-t csak az évad végére szerettem meg, talán azért, mert túl sokat vártam tőle. Imádtam Mark Pellegrino-t a Supernaturalban, ő volt az egyik indok, amiért érdekelt ez a sorozat, de nekem nem hozta azt a szintet itt, mint Luciferként. Vagy csak a karakter nem volt annyira jó, de legalább 15-16 résznek el kellett telnie, mire sikerült megbarátkoznom vele. Na és Stephen anyukája, Marla, ő egyszerűen zseniális. Az elején nem szerepel sokat, de higgyétek el, nem érdemes rögtön leírni, mert sok meglepetéssel szolgálhat.

Ami miatt viszont ki vagyok akadva, az a szerelmi szálak. Egyedül Cara meg John között érzem a kémiát, mindenki más totál nulla. Rajtuk kívül senki más szerelmét vagy vonzódását nem hittem el, kész vicc volt. Arról nem is beszélve, hogy mindezt csak ilyen kitöltő dolognak éreztem, ami igazából számomra teljesen felesleges volt. Ha kivennénk belőle a hisztis nyáljelenteket, és helyette értelmeseket tennénk, máris sokkal jobb lenne. Az utolsó részekben ebbe az irányba haladtak, és ez tetszik. A sorozat vége nagyon jóra sikerült.
Az évadzáró nagyon állat lett. Ugyan volt egy jelenet, ahol felvisítottam, hogy „Mi? Nanemár!”, de igazából el tudtam fogadni, még ez is belefért. A lezárás meg akkora cliffhanger, hogy… nagy. Jó, nem annyira durva, mint mondjuk a Star-Crossedban, de mivel ezt a sorozat hosszabb volt, és többet is fejlődött, jobban a szívemhez nőtt. És itt a meglepetéshír: kaszálták. Egészen az utolsó jelenetig azt hittem, nem fogom sajnálni, és meg is értem, miért nem volt jó a nézettsége, főleg, hogy évad közepén pakolgatták egyik napról a másikra, na de így. Úristen, nem teheti azt a CW, hogy bedob egy ilyet, és utána azt mondja, hogy bocsi, de nem folytatjuk. Anyátok. Most akkor veszem az acélbetétes bakancsom, és szétrúgok pár segget Amerikában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése