Ebben a világban sokkal könnyebb tudatmódosító-szerekhez jutni, mint azt gondolnád. Akár te is nyomtathatsz magadnak otthon. Menőnek hangzik, igaz? Ezzel együtt sokkal veszélyesebb is.
Ezen a veszélyes
helyen kalauzolunk titeket végig a négy állomásos blogturné során. Tartsatok
velünk az Afterparty mámorába, és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
Oldalszám: 408
oldal
Fordító: Novák
Gábor
Az okosdrog-forradalom utáni években
bármelyik drognyomtatóval és internetkapcsolattal rendelkező középiskolás képes
drogokat letölteni és kinyomtatni, vagy akár újabbakat kitalálni. A piacon
megjelenő dizájner drogok legalattomosabb típusát, a fogyasztó hitét is
átprogramozni képes Jelenlétet szentségként adja egy új egyház, amely az
elesettek között vadászik prédákra. Amikor egy hajléktalan kamaszlány a
Jelenléten keresztül rátalál Istenre, és függősége miatt elzárják, az elvonási
tünetek hatására végez magával.
Lyda Rose, ugyanannak a pszichiátriai
intézetnek egy másik problémás betege sötét titkot hordoz: ő volt az egyik
tudós, aki kifejlesztette, majd eltussolta a Jelenlétet. Egy paranoiás
kormányzati ügynök és egy képzeletbeli orvos segítségével nekilát felkutatni a
drog készítőit, hogy életeket mentsen és helyrehozza a hibáját – ezzel őrült
utazás veszi kezdetét egy olyan Amerikában, ahol a valóság a kábítószeres
lázálmoknál is riasztóbb.
Egy könyv, ami olyan
jövőt mutat be, ami tele van mindenféle droggal, és ez alapot szolgáltat arra,
hogy mindenféle mentális dologba belelássunk? Ide vele!
Lyda Rose egy
elmegyógyintézetben éli mindennapjait, amikor behoznak egy lányt, aki az
Istenimádat fanatikus jeleit mutatja, majd amikor megvonják tőle a Jelenlétet, öngyilkos lesz. Lyda erre
érthetetlen módon kiakad, majd vállalva, hogy egy chip beültetésével
ellenőrizzék, elhagyja az intézetet, hogy fényt derítsen a Jelenlét forrására.
Imádtam a könyv
világát. Abszolút elhittem, hogy ez egy reális jövőkép, a mai fejlett
technikával nem állunk messze tőle, hogy magunknak nyomtassuk a saját kábítószereinket.
Vagy váljunk terjesztővé. Nem is igazán az nyűgözött le, hogy otthoni
körülmények között állítják elő a szert, ilyennel már másik könyvben is
találkoztam, hanem hogy mennyi mentális zavarral találkozhattam itt. Van itt
betegesen paranoiás, egy ember, aki egy dobozban hordja a lelkét, valaki, aki
azt hiszi, Isten megszállta, és átvette felette az uralmat, mégis a kedvencem
Lyda volt. Lyda egy angyalt lát, Dr. Glóriát, beszélget is vele rendszeresen,
viszont tudja róla, hogy Dr. Glória csak a fejében létezik. És Lyda minden nap
úgy tesz, mintha Dr. G nem létezne. Úristen, el sem tudom képzelni, mekkora
tudatosság és energia kell ehhez. Ezek után még hozzá jön, hogy Lyda mindent
félresöpörve, igazi badassként veti bele magát a nyomozásba, nem törődve a
saját testi épségével. Nem is kérdés, hogy szerettem-e.
Itt van nekünk
még Ollie, a paranoiás barátnő, aki még Lydánál is durvább, és komolyan félnék
tőle, ha összefutnánk egy sötét sikátorban, mert belőle kinézem, hogy két
ütéssel beveri a koponyámat, ha valami gyanúsat teszek. Bobby, aki a nyakában
hordja a lelkét, és kicsit együgyű, Rovil, aki nagyon aranyosnak tűnik a
múltbeli részekben, de a jelenben nagyon keveset tudunk róla, meg még egy maroknyi
volt munkatárs, és azok hozzátartozói.
Szerettem, hogy
csak lassan ismertük meg Lyda múltját, csak halvány képeket kaptunk belőle, és
a végére állt össze a kép. Persze már az elején sejtetik velünk, hogy valami
történt, de az egész sztori csak a legvégén áll össze. Amihez természetesen jár
egy csavar is, mert hát ez végső soron egy krimi. Nyomoznak, gondolkodnak, és
emberek után erednek, én mégsem úgy gondoltam rá, mint egy krimire. Vagy csak
nem kapott el a hév. De általában ilyenkor találgatni szoktam, vajon ki lehet a
tettes, és miért. Lehet, hogy azért, mert nem történt konkrét gyilkosság, vagy
mert Lyda végig olyan biztos volt magában, fel sem merült, hogy kételkedjek
benne. Még jó, hogy Ollie-nak igen. Sikerült meglepnie, tele volt váratlan
fordulatokkal, és nagyon-nagyon jó ötletekkel.
Iszonyú jó volt,
történetileg is, stílusilag is, pörgős, izgalmas. És mégsem kapott el. Az
elején igen, aztán elkezdtem lassabban haladni, valahogy nem erre vágytam, és a
történet vége megint beszippantott, de a közepe kevésbé tudott lekötni. Nem
tudom, miért van ez így, valószínűleg én nem figyeltem eléggé, de sajnálom,
hogy így alakult.
Ezen kívül
azonban semmi hibát nem véltem felfedezni, nagyon élveztem, és ajánlom
mindenkinek, akit érdekel egy kis jövőbeli üldözéses nyomozgatás jó
főszereplőkkel.
Kedvenc
karakter: Lyda, Ollie
Ami legjobban
tetszett: Dr. Glória
Ami nem
tetszett:
Értékelés: 4/5
Nyereményjáték
Az Afterpartyban
rengeteg szerrel találkozhatunk, hiszen már bárki tud magának csinálni. Mindnek
más a hatóanyaga, mást vált ki az emberekből. Ezúttal egy kis drogvadászatra
hívunk titeket. A leírás alapján ki kell találnotok, melyik szerről van szó, és
megnyerhetitek a könyv egy példányát.
Figyelem! A
kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy
válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A történelem korai szakaszaiban a pipából
elszívása volt a leggyakoribb felhasználási mód, de sok fogyasztója por
formájában inhalálja. A függők száraz mákgumóból főzött teát is gyakran
készítenek, illetve előfordul az is, hogy a gumóból frissen kicsurranó fehér
tejnedvet, kiszárítva, porítva, majd vízben oldva fecskendezik be intravénásan.
A mindennapi szorongások enyhülnek, a használó álmodozó lesz. Mivel a szervezet
igen könnyen hozzászokik, ehhez a hatáshoz egyre több és egyre gyakoribb
anyagbevitelre van szüksége a használónak. Több író és költő használta az
alkotómunkához. Coleridge, Elizabeth Barrett Browning, Baudelaire, Edgar Allen
Poe, John Keats és Byron mind a kábítószer használói voltak.
A turné további állomásai:
06/26 Deszy könyvajánlója
06/28 Always Love a Wild Book
06/30
Bibliotheca Fummie
07/02
Könyvszeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése