A könyvek
mellett a sorozatok is nagy szerelmeim, csak sajnos nem mindig tudok rájuk
annyi időt szánni, amennyit szeretnék. Mindenesetre elhoztam nektek az
őszi-tavaszi listámról a véleményem, csak röviden összefoglalva, két
részletben, mert sok van (nem idő szerint rendszereztem őket, hanem más
szempontot választottam). Vigyázat, helyenként spoilerekbe lehet futni!
The Originals:
Kész. Nem
érdekel. Végeztem ezzel a nővel. Julie Plec nem tud jó sorozatot csinálni. Vagy
ha mégis, azt elbassza. Lehet, hogy csak belőlem ölt ki minden rajongást, de
egyszerűen már csak azért sem bírok végignézni egy részt, mert jók a
karakterek. Annyira unom, hogy a részek közben a telefonomon játszottam. Ezt az
évadot még végignéztem, hogy legalább a szálat lezárva tudhassam, de jövőre nem
folytatom. Nem az a baj, hogy hülyeség, hanem hogy kurvára leszarom. És már Kol
sincs, akit legalább valami színt hozott a részekbe. Nem, nem érdekel, az se
érdekel, ha a Mikaelson fivérek a következő évadban meztelenül táncolnak majd
egy mező közepén, végeztem vele.
Supernatural:
Már évek óta nem
szeretem ezt a sorozatot, ráadásul már addig is eljutott a sorozat, hogy Deant
se szeressem, úgyhogy már csak Crowley meg Castiel maradt, ja meg az időnként
felbukkanó Charlie. Igen, tudom, hogy abba kéne hagynom, de ez az egyetlen
sorozat, ami annyira hozzám nőtt, olyan régóta követem, hogy nem tudnám
elengedni. Szenvedek vele, és mindenen elégedetlenkedem, és semmi sem jó, de
azért még nézem. És amikor már épp tele van mindenem vele, akkor jön egy olyan
rész, mint a Bobbys, és újra rájövök, hogy miért nézem még mindig. Ezért. Mert
még mindig vannak benne jó részek, és ugyan már az egész évad egy nagy
hülyeség, és ugyanaz történik évadról évadra, még mindig vannak benne jó
karakterek (ó, Charlie, nagyon nem szeretem, ami veled történt, és nagyon
szerettelek), és vannak benne popkult utalások, amiket imádok. Persze egy jó
nagy adag fos volt, amit a végére kaptunk, de hát nem is voltak elvárásaim,
szóval nem is tudtam csalódni benne. Most már csak azért szurkolok évadról
évadra, hogy ne legyen folytatás.
The 100:
Bírom, hogy ez a
sorozat ennyire véresen komolyan
veszi magát. Még az első évad durva halálai után se mertem volna fogadni, hogy
kinyírnak egy főszereplőt, aki a potenciális szerelmi háromszög egyik fő
alkotóeleme. Pedig ez a CW, azt hittem, itt a szerelmi háromszögek alapvető
feltételei a sorozatoknak. Clarke kemény. Ennek ellenére nem bírom. Se a
földiek vezetőjét. Bellamyt meg Oliviát sikerült ebben az évadban szerethetőre
alkotniuk, mindenki más idióta. Persze azért van benne szerelmi szál (mármint
Olivia és Lincoln drámáján túl is), de nem ez a lényeg. Tényleg vannak benne
nagyon durva jelenetek, és jó, más sorozatokban is, de azért ezeknek a
főszereplői mégiscsak gyerekek. Vagy legalábbis azok voltak. Most igazból nem
is az a kérdés, hogy mi lesz a táborlakókkal, hanem mi történt Murphyvel és
Theloniusszal. Remélem, ez a szál lesz központban a következő évadban, mert
baromira feleltette az érdeklődésem. Emellett viszont shippelem Clarke-ot és
Bellamyt. Jöhet a következő évad.
The Big Bang Theory:
Évek óta nem
ugyanaz a színvonal, de attól még szeretem, mert a lényeg megmaradt, és még
mindig tudok rajta szakadni. Meg hát a popkult utalások miatt. A TBBT nem az a
sorozat, amiről sokat lehetne mondani, még mindig jó, akkor is, ha már nem
ugyanolyan az elején. Az évadzáró rész meg talán az egyik legjobb az elmúlt
évek óta, egyszerre vagyok boldog és szomorú miatta. És most megölelném
Sheldont, ha szegény nem lenne ennyire social awkward.
Hart of Dixie:
Fáj, hogy el
kell válnunk, mert ez volt az egyik kedvencem. Nagyon szeretem az olyan
kisvárosi sorozatokat, mint amilyen a Hart of Dixie (apropó, ha valaki tud még
jót ebben a műfajban a Gilmore Girls és az Everwood kivételével, akkor
kommentben várom a javaslatokat), és szinte biztos voltam benne, hogy nem éri
meg az ötödik évadot a rossz nézettség miatt, és hát igazam is lett sajnos. Dr.
Zoe Hart egy vérbeli New York-i lány, aki az alabamai Bluebellbe költözik, és
mindenki furán néz rá, mivel tipikus nagyvárosi dolgokat csinál, amivel nagyon
kilóg a városból. Annak ellenére, hogy én az ilyen libákat ki nem állhatom, Zoe
egy nagyon szerethető karakter a maga kis butaságaival, és pontosan látom,
miért szeretett bele Wade. Wade pedig a kisvárosi redneck srác, akit minden
hibájával együtt nem lehet nem szeretni. Hogy sajnálom-e, hogy nem lesz több
Hart of Dixie? Persze, nagyon fog hiányozni, és tuti, hogy legalább háromszor
újranézem majd, és ugyanúgy nevetek, bőgök és izgulok majd, ahogy első
alkalommal. Hogy jogtalannak érzem-e a kaszát? Igazából nem. Nem volt jó a
nézettsége, és a történetet is úgy alakították, hogy számítottak erre a
fordulatra. Annak ellenére, hogy fáj, megértem a döntést.
A negyedik évad
a leggyengébb a sorban. A stábnak csak tíz része maradt, hogy kerekítsen egy jó
történetet az egészből, úgyhogy az évad nagy részében (főleg a második felében)
iszonyúan siettünk, és minden nagyon gyorsan haladt, érezni lehetett rajta,
hogy már csak le akarják zárni az egészet, és mindenki boldog legyen. Mivel
ennyire szeretem, még ezt is el tudom nézni nekik, legalább gondoltak ránk
nézőkre, hogy ne úgy hagyjanak ott, mint mondjuk a Tru Callingnál (emlékszik
még valaki erre a sorozatra? ), amikor már épp beindult volna az akció, akkor
elvágták. Az utolsó rész is ehhez mérten iszonyúan giccses és nyálas, és
mindenki énekel, és öröm van meg boldogság, és haragudhatnék rá ezért. De ez
egy romantikus, kisvárosi történet lányoknak, nem is számítottam másra.
Mindezekkel együtt szerintem még mindig maradtak elvarratlan szálak, úgyhogy ha
mégis arra vetemednének, hogy folytatják, majd egyszer a távoli jövőben,
ugrálnék, mint egy kislány, ha meglát egy pónit.
Outlander:
Sokkal jobban
működik ez a sztori sorozatban. Nagyon tetszett, hogy annyira hűségesek
maradtak a könyvhöz, amennyire csak tudtak, viszont mivel nem kellett hallgatni
Claire végeláthatatlan idegesítő monológjait, sokkal érdekesebb volt. Érdekes,
hogy a könyvben sem Claire-t, sem Jamie-t nem szerettem, a sorozatban viszont
egyikükkel sem volt különösebb problémám. Persze itt is csináltak hülyeségeket,
és szívesen megütöttem volna néha valamelyiküket, de nem voltak idegesítőek.
Azt hiszem, elég jó a sorozat ahhoz, hogy ne érezzem kötelezőnek a könyv
olvasását, így hacsak nem unatkozok nagyon, és nincs mit olvasnom, lehet, hogy
nem fogom folytatni. Jó nekem ez képernyőn. Plusz kijelenthetem, hogy ez a
legdurvább sorozat, amit valaha láttam. Igen, nézek Hannibalt, Vikingset,
Trónok harcát, de egyiken sem akadtam még ki annyira, mint az Outlander némely
részein. Nem is csak azért, mert nem volt modern orvostudomány, vagy mert
halomra ölik egymást az emberek (a gyilkolászás sosem zavart), hanem olyan
dolgok vannak benne, hogy fú. Mindenesetre határozottan tetszik, úgyhogy
folytatni fogom.
Once Upon a Time:
Kezdtem már
kicsit unni ezt az egészet, és nagyon gondolkodtam a kaszán, bár Reginát bírom,
és szurkoltam neki, hogy meglegyen a Happy Endingje, de úgy érzem, ezt is
húzzák, és nem tudnak belőle semmi érdekeset kihozni. Zelenát még bírtam, de
Demóna, Szörnyella és Ursula nem voltak érdekesek. Még hárman együtt se. Rumple
meg ugyanazt nyomatja már egy csomó ideje. Úgy voltam vele, hogy majd a lezárás
eldönteni, mi lesz a sorsa, és az évadzáróra olyan jó részt hoztak össze, hogy
csak pislogtam. Nem azt mondom, hogy most majd a folytatás biztosan jó lesz, de
sikerült meglepniük, és bizonyították, hogy van még potenciál ebben a
sorozatban. Kíváncsian várom az őszt.
Revenge:
Most már
hivatalos az is, hogy a Revenge sem tér vissza jövőre, és úgy gondolom, a
csúcson kell abbahagyni. Ezt ők meg is tették, és még csak nem is hoztak
szégyent magukra. Egy nagyon jó történetet láthattunk négy évadban, remek
karakterekkel és színészekkel, és egy jó lezárással. Nem mondom, hogy nagyon
meglepődtem volna a lezárást illetően, de azért elégedett vagyok vele. Nyilván
annak is örültem volna, ha totál mást hoznak ki belőle, mint amire mindenki
számított, akkor megdicsértem volna őket, hogy mernek lépni, még akkor is, ha
szomorú lettem volna, de így most fájdalom nélkül hagyom el őket. Ez a sorozat
számomra mindig is olyan volt, hogy nem hiányzott, amikor nem néztem, viszont
amikor leültem elé, a körmömet rágtam, és úgy izgultam, mintha a barátaimról
lett volna szó. Kivéve a második évad környékén, ott volt pár rész, amin nagyon
untam magam, és akkor gondolkoztam is a kaszán. De milyen jól tettem, hogy
maradtam, mert a negyedik évad egy izgalmakkal teli rész volt, és nem hittem
volna, hogy ennyire leköt majd valami, ami arról szól, hogyan basznak ki
egymással a gazdag emberek. Persze az sem elhanyagolható, hogy szerelmi szálak
is vannak benne, és ezeknek is szurkoltam, mert egy szintig én is csak tipikus
lány vagyok. Mégis a kedvencem az volt a szériában, hogy mertek lépni, fontos
karaktereket, sőt főszereplőket öltek meg, én meg csak ültem, és néztem ki a
fejemből. Aztán elkezdtem anyázni. Nem hiszem, hogy újra fogom nézni, de bátran
ajánlom a drámasorozat kedvelőinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése