Könyvhét 2015

A Fumax kiadó standjában állva

Először is, ezúton is köszönöm Deszynek, hogy nagyjából az egész Könyvhetet velem töltötte, és elviselte a hülyeségeimet, meg hogy atomfangirl módban áradoztam minden nap A marsiról (aminek az értékelése holnap érkezik).

A Könyvhetet mi a Tálentum könyvesboltban kezdtük, mert átvettük a turnés könyveinket a Gabótól, majd ha már a Nyugatinál voltunk, bementünk a libris könyveinkért is, nekem ugyan nem volt, de Raminak három is, amit nekem kellett cipelnem (Rami, miattad volt izomlázam két napig), utána kitértünk a Westendbe, hogy Deszy hajgumit vegyen (fontos infó), majd irány a Könyvhét. Na most, én kapásból hat könyvvel állítottam be a Vörösmarty térre, plusz egy, amit épp olvastam, szóval már így is leszakadt a karom és tele volt a táskám. A Deák felől érkeztünk, úgyhogy rögtön megláttuk Adrit dedikálni (meg ott volt Zsuzsa, aki mindig ott van, de muszáj megemlíteni, mert ő Zsuzsa), és tök örültünk egymásnak, meg szokás szerint baszogattam egy kicsit, hogy írja a Lelkek börtönét, mert az nagyon jó, és akarom. (Bocsi, hogy nem futottunk össze utána, és nem hívtalak titeket, de tök elvesztem a forgatagban.) Tovább haladtunk az Agavéhoz, mert az egyik kedvenc tevékenységem ilyenkor áttúrni az akciós ládákat. Mindig jó könyvekre bukkanok, és most is sikerült rögtön bezsebelnem egy Halhatatlant, ami annyira jó könyv, hogy Deszyt is sikerült rábeszélnem. Tényleg nagy jó, olvassátok el! Emellé még vettem egy A varázslókat, mert nagyon fentem rá a fogam. Ha már a Váci utcán voltunk, elnéztünk arrafelé, és amikor Deszy vett egy vászontáskát a Petőfi Irodalmi Múzeum standjánál, megláttuk a Wow kiadót, úgyhogy ott is megálltunk. Kaptunk kitűzőket, és én mondjuk egyik könyvüket sem olvastam, de Deszy elég sokat, úgyhogy egy picit leragadtunk, amíg megbeszélték, melyik hogy tetszett, és miből várható folytatás.

Ekkor már kicsit untam magam, mivel nem tudtam a témához hozzászólni, úgyhogy nyüstöltem Deszyt, hogy menjünk már a Fumax-Főnix-Ad Astra hármas felé, mert még van egy pár könyv, amit be akarok szerezni. A Fumax esett a legközelebb, és ott is sikerült leragadni egy kicsit (na jó, nagyon), amíg jól elmeséltem Petinek, hogy találtam meg a nevem az Acorenu végében, és mennyire jó érzés már benne lenni a köszönetnyilvánításban (köszi!). Itt futottunk össze Nitával, aki aztán velünk tartott egy darabig, még jó, hogy ugyanarra mentünk. A következő állomás a Főnix volt, ahol csak odaköszöntem, mert előrelátóan szombatra terveztem az ottani vásárlásaimat, hogy ne kelljen haza- és visszacipelni a dedikálnivalókat. Mellette az Ad astránál viszont nem volt megállás, jött velem a Zoo City, amit ugyan már olvastam, de hát csak egy ezres volt, úgyhogy nem hagyhattam ott, a Jessie Lamb testamentuma, amit évek óta el szeretnék olvasni, és Moskát Anita mesekönyve, mert az meg csak ötszáz volt. Ellátogattunk a Gabóhoz, ott is találkoztunk egy rakat ismerőssel, majd az Athenaeum volt a cél, és akkor már ott is voltunk négykor a nagyszínpadnál, ahol Moskát Anita beszélt a könyvéről. Kevésre emlékszem belőle, és nem is nagyon hallottam mindent, de a felolvasás nagyon jó volt. Később elmentünk a Maximhoz, Nita akart valamit, és ha már ott voltunk, átvettem a turnés könyveimet, mert úgy voltam vele, hogy két könyv már nem oszt, nem szoroz. Ezek után Deszyvel leültünk, és emlékszem, hogy valahol még mászkáltunk meg találkoztam egy csomó másik mollyal is, de a délután egy nagy masszává folyik össze. Az megvan, hogy Deszy hazament, én meg akkor még odamentem a Fumaxhoz bandázni, segítettem nekik bepakolni, és azon tűnődtem, hogy mi a fenére várok is én, mert tudtam, hogy lesz molyos sörözés, de nem terveztem rá menni, mert fáradt voltam, és amúgy is kint lettem volna másnap éjjel is. A végén elindultunk, és moszat kérdezett valamit, és annyira belemerültem a magyarázásba, hogy elfelejtettem lefordulni a metrónál, úgyhogy végül én is ott kötöttem ki a sörözésen. A meggysör iszonyú finom volt, és megállapítom, hogy a sör még mindig gyógyír mindenre.

Árnyvadász szekció

Éjfél körül értem haza, nagyon meleg volt, nem tudtam aludni, másnap pedig nyolckor szólt az ébresztő. Tizenegy körül, enyhe késéssel értem ki, és Deszyvel már nem is fárasztottunk nagyon magunkat, mivel előző nap úgyis láttuk, amit látni kellett. A délelőtt nagy részében csak üldögéltünk a füvön, találkoztunk egy csomó mollyal, meg jött Lupi és Kelly is, meg Angiiiii és Nusi. (Valamint a délután folyamán itt alakult ki a valaha volt legnagyobb BTK-s tali, tök jó volt látni titeket, lányok!) A Főnixeseknél volt játék az antológiáért, amire azt írták, délben lesz sorsolás, úgyhogy 11:58-kor odaálltam a standhoz, hogy sorsoljanak, mert ha nyerek, nyilván nem veszem meg. Persze nem nyertem, de nem baj, mert megvettem a Winie Langton történetek 2-3-mal egyetemben. Rohantam is Petihez dedikáltatni, mert legalább róla tudtam, hogy hol találom, szóval övé volt a megtiszteltetés, hogy először írhatott bele az én példányomba. Egykor sorba álltam, mert kezdődött az első adag dedikálás, és aztán minden órában visszajártam. Az volt a szerencsém, hogy Wee-vel folyton összefutottam, úgyhogy ő külön dedikált nekem (mindenki másnak is), de megígértem, hogy négykor ott leszek, mert mással is akarok dedikáltatni, meg akkor lesz a tombola. Meg azért is, mert Wee azt mondta, hogy ha nem leszek ott, kinyír engem és a macskáimat is, és az nem érdekelt volna, ha én meghalok, de a macskáimat nem hagyhattam veszni.

Idő közben valamikor megérkezett Marni Bates is, ami engem nem túlzottan érdekelt, mert nem én vagyok a célcsoportja, de furcsa volt, hogy hirtelen ott volt köztünk a füvön, és a rajongó lányok ott álltak sorba körülötte, és mindenki milyen vigyorgós volt. Háromkor szereztem egy tombolát, amivel tök jó ajándékokat lehetett nyerni a Holdárnyék sorozathoz kapcsolódóan, és mivel az elsők között érkeztem, még választhattam is számot. Négykor visszatértem Doloriennel, mert Wee kinyírta volna a macskáimat, és az egész tök vicces volt, mert három nyereményt ajánlott fel Péter (én persze az Amys dobverőre hajtottam), de amikor elfogytak az ajándékok, Peter Sanawad felajánlott egy kisautót, zsepi meg egy malackás könyvjelzőt és egy elefántos füstölőt, amiket azért hozott, hogy szétszórja akárkinek, de senkinek nem kellettek a vackai. Persze sikeresen megnyertem a füstölőt, ezúton is köszi, zsepi! (Legközelebb másnak add a szarjaid. :D)

Ki kell emelnem ebből a napból, hogy ketten is visszakérdeztek, mikor meghallották a nevem, hogy „Fummie a molyról?”, ami számomra azért volt meglepő, mert eddig csak azok ismertek fel, akiket én is ismerek, de most tök ismeretlenek is, ráadásul az egyikük a főnixes antológia egyik írója volt. Benyák Zoltán egy haláli tündér ember, az mondta, emlékszik rám, ami annyira jó volt. Persze, idióta fan módban áradozom mindig a könyveiről, de akkor is, tökre örültem ennek. De a nap eseménye mégsem ez volt. Négykor már csak Peter Sanawad dedikálása hiányzott a gyűjteményből, és mikor odamentem hozzá (kis papírral készültem, amire ráírtam a nevem ragozással együtt, mert mindig elrontják, még azok is, akik évek óta ismernek), ő, Patrick J. Morrison, Peti (avagy A. M. Aranth) és Wee (avagy Vivien Holloway) elkezdték megvitatni, hogyan is kéne írni és ejteni a nevem. Van abban valami tök jó dolog, amikor négy író a te neveden vitázik. Még akkor is, ha te tudod jobban.

A Fumax munkatársai egész nap így álltak :D

Ekkor már majd’ éhenhaltam, a többi BTK-s meg már a mekiben ült, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, és mindenkit jó hangosan kibeszéltünk, hátha az askos troll újra felbukkanna. Csak hogy legyen miről beszélni. Délután visszatértünk, aztán szétszéledtünk, Ramit elkísértem egy Papírvárosok keresésre, majd leültem a KMK-hoz, mert láttam, hogy nemsokára jön Meiszner Krisztina, akivel ugyan már dedikáltattam, de mindig jó elbeszélgetni egy íróval. Estére befutott Bea is, aztán szépen eltelt az idő, és mivel láttam, hogy a kiadók zárni készültek, átslattyogtam a Fumaxhoz, mert tudtam, mi van a pult alatt. Az est további része nem telt túl izgalmasan, beszélgettem emberekkel meg ittam mindenfélét (túl sok félét, többet ilyet nem csinálok), éjfélkor aztán elindultunk haza.

A teljes pakk

A másnappal nem volt annyi gond, mint számítottam, reggelire még egy buktát is sikerült leerőltetni. Délben értem a Vörösmartyra, Deszyvel egész nap csak lézengtünk, aztán sikerült megtalálni a zsákbamacskában a Houndedot, úgyhogy azt még gyorsan elhoztam, csináltam képeket, mert rájöttem, hogy azt elfelejtettem a nagy rohanásban. A délután maradék részében meg ültem a Fumax kiadó standja mellett, és olvastam a Zsiványokat, amíg a srácok be nem zártak, és el nem kergettek.

Valamiért mindig is jobban szerettem a Könyvhetet a Könyvfesztiválnál, talán azért, mert amíg nem volt fizetésem, csak a Könyvhéten tudtam elverni a névnapi pénzem, a fesztivál előtt meg nem volt ilyen esemény. De ez a szokásom megmaradt a mai napig, és nagyon élveztem ezt a három napot, még akkor is, ha iszonyat módon elfáradtam. De tényleg, a mai nap nagy részét átaludtam.

Mindenkinek örültem, akivel sikerült összefutni, még ha csak egy szóra is. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor.