Kiadó: Fumax
Oldalszám: 358
oldal
Fordító:
Rusznyák Csaba
AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI
SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ
FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők
között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is
hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami
evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül
a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és
tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei
elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen
halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült
berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi
tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni.
Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs
ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag
leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e
leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Mark Watney, az
űrkalóz egy zseni. Ebből az is következik, hogy őrült is, de hát ez csak a
szükséges csatolás hozzá. Viszont nem lehet nem imádni ezt az embert. Mark kint
ragad a Marson, azt hiszik róla, hogy halott, senki nem siet a megmentésére.
Mark azonban nagyon is él, és nem sokáig tart neki kiszámolni, hogy bizony
akárhogy is ügyeskedik, szinte lehetetlen túlélnie a következő Marsra-szállásig,
az Ares 4-ig, ami röpke négy évet jelent. Bárki mást ez a felfedezés lesújtana,
és egyből a halálra gondolna. Mark nem ilyen, ő nem adja fel, mert makacs egy
ember, és eldönti, hogy akkor is életben marad. Ez azonban nem olyan könnyű,
mert a Mars, mintha Murphy törvényeit követné, miszerint ami el tud romlani, az
el is fog.
Marknak baromira
nem könnyű a helyzete, és ezzel most enyhén fejeztem ki magam. Ha mondhatjuk, ő
az első marslakó, és azt hiszem, a megfelelő ember erre a feladatra. Ha élő
ember lenne, nagyon szívesen megismerkednék vele, de azt hiszem, nem csak én
vagyok ezzel így. Mark iszonyú okos – nyilván, hiszen egy
botanikus-mérnök-asztronauta –, de nem elég az ész egy ilyen helyzetben, kell a
leleményesség is. A legrosszabb helyzetben sem veszti el a humorát, és nem esik
kétségbe. Na jó, csak néha egy kicsit, de hát ez el is várható egy ilyen
helyzetben. A könyv körülbelül egynegyedéig csak az ő naplóbejegyzéseit
olvashatjuk, ami tök unalmas lenne, ha nem lenne ennyire fantasztikus stílusa.
Tudom, sosem
találnátok ki, de egy büdös szót nem értek az űrutazáshoz, és legtöbb
tudományhoz tök hülye vagyok, de úgy képes elmesélni, mi mindent csinált aznap,
hogy csak lenyűgözve ülök és hallgatom. Ráadásul még értem is. Egy részét. De
úgy próbálja magyarázni, hogy közben azt érzem, mintha én ezt már tudnám.
Fantasztikus.
Ezen a ponton
kell megdicsérnem Andy Weirt, amiért ennyire jól meg tudta írni. Imádtam a
stílusát, és noha az elején sajnáltam, amikor kitekintettünk a NASA-ba, a
végén már alig vártam, hogy az ő álláspontjukat is lássuk. A történet ugyan
leül a közepén egy kicsit, de egy percig sem unalmas, és csak lapozok tovább,
hogy megtudjam, mi minden történik még Markkal.
Amellett, hogy
kitalálható a vége, tele van váratlan fordulatokkal és csavarokkal (a fentebb
említett Murphy-törvény miatt), és hiába sejtettem, hogyan ér véget, biztosra
nem tudhattam, és minden egyes kis balesetet úgy izgultam végig, mintha valóban
megtörténne. Volt egy űrhajókilövés, amin nem ült ember, mégis fontos volt, hát
esküszöm, azon majd’ összepisiltem magam. Sosem gondoltam volna, hogy egy űrhajós
sztori (ami nem a klasszikus értelemben vett sci-fi) ennyire fog tetszeni.
Hangosan
nevettem rajta, körmömet rágva izgultam, szurkoltam Markért, és imádtam minden
egyes mondatát. Ezen túl meg kijelenthetjük, hogy a ragasztószalag az emberiség
legjobb találmánya, úgyhogy mindenkinél legyen mindig. Sosem lehet tudni, mikor
jöhet jól.
Gyanús, hogy új
kedvencet avatok ezzel a könyvvel, de még egy darabig nem tudhatom biztosan,
nálam időbe telik, hogy rájöjjek erre. Mindenkinek ajánlom. De tényleg
mindenkinek. Valószínűleg a Ready Player One után most ez lesz az a könyv, amit
mindenkire addig tukmálok, amíg meg nem utálnak. Előre is bocsi mindenkitől.
Illetve üzenem a
filmeseknek (esélyes, hogy megkésve, és nyilvánvalóan olvassák ezt a
bejegyzést), hogy ha nem a Stayin’ alive lesz a főcímzene, fellázadok.
Kedvenc
karakter: Mark
Ami legjobban
tetszett: Mark
Ami nem
tetszett: -
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése