Íme az évadzárós
poszt második fele. Igen, ezúttal képregénysorozatokról lesz szó.
Gotham:
BATMAAAAN!
Kivéve, hogy ebben nincs Batman, attól függetlenül, hogy ő a legmenőbb
szuperhős az összes képregényuniverzumban (és nem fogadok el ellenérveket). Van
benne viszont Jim Gordon, aki legalább ilyen menő, és úristen, de imádom. Na
most, ez a sorozat lassú. Van benne nyomozás, meg fiatal Bruce és Selina, meg
ha valaki egy kicsit is ismeri a Batman világát, tele van utalásokkal meg
felbukkanó gonoszokkal. Viszont olyan karakterek vannak benne, hogy eldobod az
agyad. Nem tudnék mondani olyat, aki ne lett volna akár csak egy kicsit is
érdekes. Lehet, hogy az elején a történet nem köti le a figyelmed, a karakterek
viszont mindenképp. Imádtam Jimet, meg Edward Nygmát (akinek a sorsára
leginkább kíváncsi vagyok most), de még Pingvint is. És mindenki nézze, mert
iszonyú jó ez a sorozat. Legjobban a 19-20-21. rész tetszett, és erről nem
(csak) Milo Ventimiglia tehet.
iZombie:
Említettem már,
hogy utálom az évadzárókat? Annyira imádtam ezt a sorozatot, szégyen, hogy csak
13 rész van belőle, és annyira akarok méééég. Egyszerre komoly, de azért
vicces, annyira, hogy visítva röhögök rajta, és közben meg izgulok, és imádom a
zombikat. Szóval simán felkerült nálam ez most a Flash mellé a kedvencek
listáján. Go, DC! Az elején egy sima krimi sorozatnak tűnik, amiben azon túl,
hogy zombis, nincs semmi érdekes, és először nem is akartam nézni, mert nem
szeretem a krimisorozatokat, de nem bántam meg, hogy belekezdtem. Az évad
végére kaptunk egy nagyon jó átívelő szálat. Meg nem is egy függővéget. De
utálom ezt. És hogy lehet az, hogy az évad eleji részek kicsit lassúak voltak,
az évadzáróba meg ennyi mindent bele tudtak préselni? És miért csak midseason
sorozat? Még többet akarok ebből!
Agent Carter:
Úgy döntöttem,
nem írok erről a sorozatról külön (bár megérdemelné), de nincs annyi
mondanivalóm. Imádtam az ötletet, ahogy behozták, hogy legyen egy sorozat arról
is, hogyan alakult meg a S.H.I.E.L.D., és baromi jó. Már az Amerika Kapitányban
imádtam Peggy Carter karakterét, és amellett, hogy a színésznőt is nagyon jónak
tartom ezek után, szerintem alapvetően Peggy karaktere vitte el a hátán a
sorozatot. Mármint alapvetően róla is szól meg ő a főszereplő, de azért mekkora
jó karakternek kell már lennie ahhoz, hogy egyedül elvigyen egy sorozatot.
Imádtam, hogy a 40-es évek második felében játszódik, minden kis apróságot
ezzel kapcsolatban. Nagyon szerettem, hogy Howard Stark is szerepel benne, nem
véletlenül szeretem annyira a Starkokat, és azt kell mondjam, Tony nem esett messze
a fájától. Jarvis volt Peggy mellett a kedvencem. Nagyon angol, és nagyon
szerethető, annyira örülök, hogy megismerhettük az eredeti Jarvist. Persze
emellett a sorozat Marvel is, úgyhogy utalások, utalások mindenhol. Izgalmas,
jól felépített sorozat, és hála az ABC-nek, jön a második évad. Alig várom!
Agents of S.H.I.E.L.D.:
Nem voltam oda a
második évadért, judge me. Az évad első fele még rendben volt, jöttek új
karakterek, és Huntert imádtam az első perctől kezdve, és egyszerűen
zseniálisak voltak Bobbival, és imádom minden egyes párbeszédüket, viszont a
Fitz-Simmons páros nagyon visszaesett, akik eddig a kedvenceim voltak. Aztán az
évad végére megint előkerültek, és basszátok meg magatokat írók, hogy ezt
tettétek velük. Az évad második fele néha tele volt olyan dolgokkal, amiket nem
igazán értettem, sokszor vesztettem el a fonalat, és egy olyan irányba mentek
el, ami nem igazán tetszett. Aztán ahogy az várható volt, az Avengers hozott
változást. A tizenkilencedik részt imádtam, bár igazából csak az Age of Ultron
után jöttem rá, mennyire fantasztikus volt az a rész. Aztán minden beindult,
jött a lezárás, és húha, nem véletlenül imádom én a Marvelt. Nem is igazán a
globális katasztrófa miatt, sokkal inkább a Fitz-Simmons szál miatt leszek
kénytelen elfogadni, hogy sokára jön még az ősz…
The Flash:
Idén ez volt az
én kedvencem. Na jó, az egyik, de határozottan az első helyen áll. Amíg a
Marvel filmekben remekel, addig a DC a tv-ben nyom le mindenkit. Az Arrow
vinnyogása mellett igazán kellett nekünk ide egy ilyen. Imádom Barryt, simán
fent van a kedvenc főszereplők listáján. Nem elég, hogy okos és kocka, még
kedves, jó szívű is, és gyerekkorától kezdve szerelmes abba a lányba, akivel
együtt nőtt fel. Hát hogy lehet őt nem imádni? Szerettem, hogy ez a sorozat nem
veszi annyira komolyan magát, mint az Arrow. Viccesebbre vette a figurát, ami
nem is ártott neki, nem annyira sötét és komor, és nem picsog mindenki. Csak
Iris. Úristen, de utálom ezt a ribancot. Az csak egy dolog lenne, ha állandóan
hisztizne, de olyan következetlen dolgokat tesz, és hülyeségeket beszél, és
buta, és idegesítő, és nem bírom elviselni. Valaki nyírja ki! Ezen kívül
viszont imádtam, hogy természetfeletti, imádtam a Flasht, imádtam, hogy
tudományos, még akkor is, ha egy büdös szót nem értettem belőle, de leginkább
az időutazást imádtam. Amiből következik egy csomó kérdés, amire nem kapunk
választ, és ez jobban érdekel, mint az az utolsó jelenet, amit félbevágtak,
mert függővég. Van benne logikátlanság, de ha van rájuk elfogadható magyarázat,
szívesen meghallgatom. De még ezt is hajlandó vagyok elnézni, mert imádom ezt a
sorozatot.
Arrow:
Hogy kell
elrontani egy jó sorozatot? Szerelmi háromszöggel. Nagyon szerettem Felicity és
Ray párosát, mert abszolút összeillenek, azt viszont nagyon nem szerettem, hogy
ezek hárman (Oliverrel) mit össze nem nyivákoltak. „Nem lehetek veled, de
szeretlek. De legyél velem. De nem tudok. Egy másik pasival vagy. Te nem
akartál velem lenni. De akarok, de nem lehet.” Uramisten, inkább nyírjátok ki
egymást, ezt nem lehet elviselni. És azzal még nem lenne bajom, ha egy részben
mondjuk 2 percet szánnának erre a 40-ból, az még az elviselhető értéken belül
lenne (nem mondanám, hogy örülnék neki), de ezek a részek felét kiteszik. Nem
érdekel, ki kivel jön össze, inkább ne jöjjön össze senki senkivel, aztán
szenvedjetek csendben. És szomorú vagy nem, de ez azt eredményezi, hogy Laurel,
akit eddig a pokol tüzére kívántam, tök normálisnak tűnik. Igazából amióta ő
lett a kanári, ő is a legnormálisabb a csapatban. Plusz egy kis infó: lesz egy
crossover sorozat, ahol a Flash és az Arrow mellékkarakterei fognak harcolni,
és benne lesz Sarah. Örülök neki, mert imádom, tényleg, és akármennyire
szerettem, nem bántam a halálát. De basszus, megölték az évad első részében,
ami miatt még 22 részig nyavalyogtak. What. The. Fuck? Így értelmetlen az
egész. Akármennyire is jó még ez a sorozat, én most borzasztóan haragszom. Az
utolsó jelenetre meg inkább nem mondok semmit. Úgy lesz a legjobb.
Constantine:
Amennyire
érdekelt az elején ez a sorozat, annyira leszartam a végére, mi történik. Én
nagyon szeretem a filmet (képregényrajongók, kérlek, ne öljetek meg), és nagyon
érdekelt, mit hoznak össze sorozatban. Az elején imádtam, igaz, hogy az egész
nekem tök olyan volt, mint a Supernatural, csak kicsit több Bibliával (nem,
fogalmam sincs, melyik volt előbb, nem is érdekel, ki lopott kitől), de John
karakterét imádtam, Zed is tök érdekes volt, Manny meg a legkirályabb angyal
Castiel után (bocs, Blathazar). Aztán valahogy elfogyott a lelkesedés, és hiába
voltak tök érdekesek a részek, egyszerűen már nem érdekelt, mi történik. Lehet,
hogy ez azért van, mert akkor már tudtam, hogy kasza lesz, vagy egyszerűen csak
meguntam, nem tudom. De sokakkal ellentétben én nem bánom, hogy nem lesz
folytatása, még akkor sem, ha egy iszonyú függővéggel hagytak minket itt.
The Walking Dead:
Az előző évad
második fele óta (ami szerintem a sorozat eddigi csúcspontja volt) nem vártam,
hogy megugorják azt a szintet, de azért azt se vártam, hogy ez ilyen uncsi
lesz. Bekerültek Alexandriába, amire azt mondtam, hogy oké, ebből még valami
érdekeset is ki lehet hozni, aztán részeken keresztül nem történt semmi, és utána
meg nem is tudom, mit szóljak. Rendben, én már a félévadzárónál ki voltam
akadva, és bőgtem azon a jeleneten, mert persze mindig akkor kell kinyírni egy
karaktert, amikor már végre megkedvelem. Nos, a mostani félévadban legalább ez
nem áll fent. Noah-t utáltam mondjuk, de azért elég durva volt, ahogy meghalt,
úgyhogy szívesen szétvertem volna a fejét a városbeli idiótáknak, akik erről
tehetnek. Carol átment badassbe, mondjuk eddig is az volt, de most ijesztő is
lett, és ezt bírom, Rick megint megőrült (és ezért imádtam az utolsó előtti
rész utolsó jelenetét (asszem az volt)), Michone-t, meg tudom érteni, de ennek
ellenére haragszom rá. Carl lassan férfi lesz, legalábbis jó úton halad afelé,
a papot kinyírnám a picsába, Sashát meg utáltam, akármilyen baja legyen is. Nem
vagyok elragadtatva a mostani évadtól – bár a kilencedik rész atomjó lett –, de
alapvetően nem volt rossz, és várom mi lesz még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése