Neal Shusterman: Bontásra ítélve (Unwind 1.)

Mi lenne, ha minden egyes részedet fel lehetne használni  másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal, akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon? Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?

Az Unwind blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott, nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a végzetük elől.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Illés Róbert

Molyos adatlap

Beleolvasó

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?

Szép új világ?

Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.

Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.

Te vajon túlélnéd?

Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek (Lőpormágus 1.)

A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a 2014-es év Gemmell-díj nyertesének debütáló regénye, a Vérrel írt ígéretek, amely a Lőpormágusok-trilógia első része.  Tarts velünk és ismerd meg a Blogturné Klub ötállomásos turnéján keresztül a Brian McClellan által teremtett sajátos világot. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 550 oldal

Fordító: Rusznyák Csaba

Molyos adatlap

Beleolvasó

„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”

Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.

Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.

A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…

A Legjobb fantasy debütálás, David Gemmell Morningstar díjának nyertese 2014-ben.

Koncertbeszámoló: We got caught in the moment, all of the night – Sonata Arctica 2015. 05. 13.

Egészen múlt hétig nem is volt biztos, hogy megyek, sok dolog függött tőle, de végül mégis eljutottam, és biztosan a fejem verném a falba, ha ezt kihagytam volna, mert az elmúlt (legalább) tíz év egyik legjobb élménye várt itt rám. Ezt mondjuk ekkor még nem tudtam. Még mielőtt ebbe komolyabban belemennék, figyelmeztetek minden hímnemű és rajongásra allergiás egyedet, most zárja be az ablakot, mert ez bizony tele lesz kislányos lelkesedéssel és nyálcsorgatással.

Könyvmolyképző bolt megnyitó

A könyvfesztiválon megtudhattuk, hogy a Könyvmolyképző kiadó nagy fába vágja a fejszéjét, és ők is könyvesboltot nyitnak, hogy a kiadó olvasóinak végre legyen egy helyük, ahol otthon érzik magukat. Legalábbis a pestieknek mindenképp.

Filmes sarok: Bosszúállók - Ultron kora (Avengers: Age of Ultron)

Figyelem! Ez a bejegyzés minden eddigi Marvel filmre nézve spoileres lehet (leszámítva az AoU-t, annak a spoilereit csak a végén írom le), úgyhogy aki nem látta a többit, de meg akarja nézni, annak csak óvatosan! Ne mondjátok, hogy nem szóltam!

Benina: Rekviem a szivárványodért (Tükör 1.)

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent Benina legújabb regénye, a Rekviem a szivárványodért, mely a Tükör című sorozat első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy halálon túli világba kalauzol, hogy bemutassa Neszta és Damien szerelmének hátborzongató történetét!

2015. április 26-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 280 oldal

Molyos adatlap

Beleolvasó

Előbb légy halott, hogy aztán élhess!

Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes…

… és halott.

Nem képes alakot ölteni.

Egyetlen ember hallja.

Egyetlen ember látja.

Egyetlen ember érzi, amit ő.

Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomozó, mára tanácsadó Damien Corner egy Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire nem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesett nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka.

A nővérek a közöttük feszülő, erős lelki kapocsnak köszönhetően érzelmi-szimbiózisba kerülnek. Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat, és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.

Damien számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet,

minden eltelt pillanattal közelebb kerül a paranoiához. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben.

Neszta és Damien szerelmének hátborzongató története.

A Tükör fordulatos, halálon túli világba kalauzol, és ha elkezded olvasni, többé már nem ereszt.

Debra Driza: Renegát (Mila 2.0 2.)

Újabb turnéra indulunk kedvenc androidunkkal, Milával. Ki is Mila valójában? Hogyan és miért alkották meg? Ki áll az ő oldalán és ki van ellene? Rengeteg kérdésre kell választ kapnia főszereplőnknek, és mi elindulunk vele, hogy felkutassuk őket.

Nektek ennél egyszerűbb feladatotok lesz a nyereményjátékban. Csak egy kérdésre várunk választ: Tema Hunter vagy Team Lucas?

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 392 oldal

Fordító: Fazekas Sándor

Molyos adatlap

Beleolvasó

Anyja halála után senki sem maradt, akiben Mila bízhatna, kivéve egy fiút, akit azonban alig ismer. Hunter Lowe az egyetlen ember, akitől segítséget kérhet, és akinek ő igazán fontos.

A srácnak azonban fogalma sincs róla, hogy ki – vagy mi – is Mila valójában. A lány nem képes felfedni a titkát előtte, mert nem akarja elveszíteni az utolsó kapcsolatát is a hétköznapi léttel. Hunter mit sem sejtve csatlakozik hozzá, amikor Mila fel akarja kutatni Richard Gradyt, akiről úgy gondolja, tudhat valamit bonyolult múltjáról.

Az igazság felé vezető út veszélyesebb, mint eddig bármikor. Nem csak Holland tábornok, a Vita Obscura is Mila hollétét kutatja, így a lánynak újonnan felfedezett android képességeire kell hagyatkoznia, hogy megvédje magát és Huntert a fenyegető veszélytől. Ám azzal, hogy elfogadja lénye gépi mivoltát, saját emberi valóját kérdőjelezi meg – valamint Hunter igazi indítékait.

A fiúét, akibe reménytelenül szerelmes.

A Mila 2.0 sodró lendületű és lebilincselő második része az utolsó betűig izgalomban tartja az olvasót.

Karen Akins: Időhurok (Időhurok 1.)

A Gabo kiadó jóvoltából megjelenik Karen Akins időutazós sorozatának első kötete, az Időhurok. Ennek örömére, öt blogger teszi közzé véleményét a könyvről és néhány érdekességet is megtudhattok a történettel kapcsolatban.

Sőt, ha játszotok, akkor nagy eséllyel megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Kiadó: Gabo

Oldalszám: 332 oldal

Fordító: Heinisch Mónika

Molyos adatlap

A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán.

Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

A. M. Aranth: A Liliom Kora

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 140 oldal

Molyos adatlap

A Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

Könyvfesztivál 2015

Évek óta járok a Könyvfesztiválra, pontosan nem tudnám már megmondani, mikor voltam kint először, de jó régen volt. Legtöbbször már első nap kimegyek, és egész hétvégén ott lézengek, a kiadóknál dolgozó emberek agyára megyek, aztán szomorúan hazakullogok, hogy vége. Na, ez idén nem így volt, már csak azért sem, mert én is része lettem a dolgozó népnek, még akkor is, ha jelenleg munkanélküli vagyok. Ennek apropóján döntöttem úgy, hogy akkor csak szombaton meg vasárnap megyek ki, mert akkor csak kétszer kell kifizetnem az amúgy is levásárolható belépődíjat, de amikor csütörtökön láttam a képeket, amiket a kiadók raktak fel, hiába tudtam, hogy alig vannak, úgy döntöttem, pénteken muszáj leszek kilátogatni.

Első utam a Könyvmolyképzőhöz vezetett, mivel ők voltak ott a bejáratnál, és amikor megláttam az ismerős arcokat, le is ragadtam rögtön. Nem sokkal később haladtam még körülbelül 10 métert, ahol is megtaláltam a Fumax és a Főnix Könyvműhely kiadó közös standját, úgyhogy gyorsan beszereztem egy adag recenziót, és addig álltam ott, amíg Petinek sikerült rábeszélnie mégegyre, de legalább kaptam bele pillangót karddal. Vettem egy Marsit, és amikor lehajoltam a pénztárcámért, hirtelen megláttam, hogy a Menedék csak egy ezres, úgyhogy azt még gyorsan rádobtam. Átbattyogtam a két lépéssel arrébb lévő Ad Astrához, és az utolsó Hannu mellé még hozzátettem egy szépséghibás Harmóniát. Erre a napra meg is voltam a vásárlással, és akkor még semmit nem láttam a fesztiválból. Találkoztam a barátaimmal, egyszer körbejártunk, aztán fűben ücsörögtünk az idő nagy részében. Valamint elkaptam pár Tolkien cosplayest egy fotóra.

A szombat sem telt el nagyon másképp, leginkább csak az ismerősökkel találkoztam, vettem Jeffitől két könyvet, néha mentem egy-egy kört, illetve pár emberrel dedikáltattam (és aznap jöttem rá, hogy tök elfelejtettem, hogy nekem van egy Holló hatalmában című könyvem, amit el is vihettem volna, de abban a pillanatban fogalmam sem volt, melyik dobozban van éppen – avagy éljen a költözés). Mivel a nap felében csak ültem a bejárat melletti szabad területen, kevesebb emberrel futottam össze, mint az előző években, de ez most jó is volt. Deszyvel, Ramival és Schesztivel nevettünk együtt, miközben mindent megtettem azért, hogy Eszti lábáról lelopjam a gyönyörű TFioS-os tornacipőt. Később befutott még Mazsi is, és több molyossal is összefutottam a nap során, de ez végre nem egy olyan év volt, hogy fel-alá futkostam, mert egyszerre kellett volna több helyen lennem. Hatkor felmentünk a Vörös Pöttyös eseményre, amit megint Józsi tartott meg. Ismételten nagyon jó előadást hozott össze, és most végre sok újdonságot is megtudhattunk például a borítókészítésről vagy a tördelésről.

Este megittunk még egy sört egy jó nagy társasággal, akik közül nagyon-nagyon sok embert nem ismertem, de jól elbeszélgettünk. Kiderült, hogy sokkal kisebb a világ, mint gondoltam volna, és nagyon sokan laknak Pesterzsébeten.

Vasárnap már háromnegyed tízkor sorba álltam a bejáratnál, hogy a YA fantasy irodalomról tartott előadásra jó helyet sikerüljön foglalni. Buglyó Gergely, Lakatos István valamint Holló-Vaskó Péter (vagyis A. M. Aranth) sok érdekes dolgot elárult a műfajról, az írásról és a könyvekről, úgyhogy érdemes volt korán kelnem. Ezen a napon is a szokásos helyen táboroztunk, vettem még két könyvet az Ad Astrától, mert olcsók voltak, anyának egy ajándékot sikerült beszereznem, és még dedikáltattam is (aztán majd később elkérem tőle, mert engem is érdekel), valamint este átvettem még pár recenziós könyveimet. A napom azzal telt, hogy Deszyt próbáltam ébren tartani két dedikálás között, vagy amikor épp nem fotózott, mentem egy kört, bandáztam az ismerősökkel. Miután rájöttünk papirzsepivel, hogy lemaradtunk a fantasy-scifis előadásról, mert szóval tartottak minket, elmentünk a KFC-be kajálni, visszafelé pedig találtunk egy boltot a Millenárison, ami úgy nézett ki, mintha a Charlie és a Csokigyár egyik díszletébe csöppentünk volna. Estére megint hívtak sörözni, és úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy jót tenne ha az addigra elért zombi-üzemmódra alkoholt innék, de kiderült, hogy a sör mindenre gyógyír.

Idén nem vártam annyira a Könyvfesztivált, számomra nem volt túl sok érdekes előadás vagy dedikálás, mégis nagyon jól telt, annyira jól éreztem magam, mert volt kivel beszélgetni, elhülyéskedni az időt. Ráadásul ez volt az első könyvfesztiválom, amikor végre nem úgy mentem oda, hogy csak egy könyvet veszek, hanem még az erre szánt pénzkeretemet is jól túlléptem, még sincs bűntudatom. Mert megérdemlem.

Arról már nem a Könyvfesztivál tehet, hogy ilyen baromi unalmasan tudok beszámolni az élményeimről, úgyhogy őszinte részvétem annak, aki ezt végigolvasta.

Még több kép a blog facebook oldalán található.