Az utolsó kötetéhez ért Bessenyei Gábor humoros és letehetetlen könyvsorozata, A jövő harcosai! Az utolsó részről a Blogturné Klub három bloggere mondja el a véleményét, egy szerencsés pedig meg is nyerheti a könyv egy példányát.
Oldalszám: 424 oldal
Erik és Adria megnyugodott, hiszen helyrehozták az időzavart az ókori Görögországban, és megmentették a világot. Csakhogy van egy gond: Marcell helyett valaki más tért vissza. Ki lehet az idegen, és mit akar a jelenben?
Közben a valódi Marcell egy spártai kiképzőtáborban senyved. Mit szeretne tőle Árész? A háború istene vajon tényleg a békéért harcol, vagy ennél sötétebb tervei vannak?
Zeusz azon fáradozik, hogy megszüntesse az időzavart a jelen és a múlt között, ám az istenek megérzik a létüket fenyegető veszélyt, és mozgolódni kezdenek. Viszály mindenütt, és csak egy apró szikra hiányzik, hogy kirobbanjon a háború, szétszaggatva az idővonalat.
A jövő harcosainak meg kell küzdeniük a legsötétebb alvilági erőkkel. Marcell, Adria és Erik hatalmas bátorsággal vetik magukat a kalandokba, noha olyan cselszövésre bukkannak, ami nemcsak a világ sorsát, hanem a barátságukat is veszélyezteti.
Marcell az ókori Görögországban ragadt, és spártai kiképzést kap, míg Erik és Adria otthon mit sem sejtenek az egészről, mert egy imposztor átvette a fiú helyét. Ebben a részben volt a legkevesebb a nyomozás, mindenre viszonylag hamar rájöttek, de a kis hőseink elég ügyesek voltak, és kreatívan használták fel a modern kor eszközeit is. Igazából most nem is a nyomozáson volt a hangsúly, hanem a főszereplőkön, és azon, hogy készül kirobbanni az istenek háborúja. Végig izgalmas volt a könyv, nagyon sok harc volt benne, de azért kaptunk elég rejtélyt is, amin gondolkodhattunk. A történet végére megijedtem, hogy megint lezáratlan lesz, de végül nagyon jól sikerült elvarrni minden szálat.
A karakterek megint elég sokat fejlődtek. Adria talán a legkevesebbet, még mindig ő a legbátrabb, aki szemrebbenés nélkül ugrik a csata közepébe, ha muszáj, de nem minden megfontoltság nélkül. Előre tervez, gondolkodik, és okosan dönt.
Marcellt meglehetősen megváltoztatta az, hogy először egy spártai táborban kellett elég keményen edzenie, majd Árész vette magához, hogy folytassa a fiú kiképzését. Szegény srác azt hitte, a barátai azonnal érte jönnek, hogy megmentsék, nem csoda, hogy dühös volt rájuk, amiért Erik és Adria nem vették észre egyből az átverést. Így viszont Marcell nem csak alkatilag keményedett meg, hanem a szívében is, és félelem nélkül ment bele egy olyan harcba, ami elől korábban elfutott volna.
Talán Erik változott a legtöbbet az első rész óta. Akkor még gyakran emlegettem, hogy folyton nyafog és idegesít, most már viszont ugyanolyan bátran küzd, ahogy a társai. Hármuk közül talán még mindig ő a józanész, de ebben a kötetben egyszer sem akartam felpofozni, sőt egyáltalán nem zavart a jelenléte. Olyan bátor volt, mint még korábban soha, és nem is igazán ijedt meg.
A csapat nem lenne teljes a Kéer nélkül, aki egy félelmetes halálistenből a történet igazi hősévé nőtte ki magát. Még mindig megmaradt a humora, aminek örülök, viszont szerintem ő a sztori igazi hőse. Nélküle biztosan vége lenne a világnak.
Az összes isten közül kiemelném Árészt, akinek ebben a részben igen sok szerep jutott, és ahhoz képest, hogy az elején nem kedveltem, a végére kibékültem vele, és rájöttem, hogy a Kéert nem számítva, az övé a legjobban megírt karakter az egész trilógiában. Sajnos nem mondhatom el, miért, úgyhogy csak higgyétek el nekem.
Az alaptörténet és a világ még mindig ugyanaz, erre most nem térnék ki külön, de még mindig szeretem. Megint megismerkedhettünk új istenekkel, akik rendesen be lettek mutatva, és az író arra is gondolt, hogy nem emlékezhetünk mindenre az előző részekből, úgyhogy ügyesen felelevenített pár dolgot.
Az előző részben nehezményeztem, hogy a főszereplők nagyon fekete-fehéren gondolkodnak, és mintha Gábor megfogadta volna a kritikám, mert most volt egy szereplő, akit igazából se a jók, se a rosszak közé nem lehetett igazán besorolni, és ez nagyon tetszett. A lezárással pedig abszolút elégedett vagyok. Szóval nagy dicséret illeti Bessenyei Gábort, mert rajta is látszik, mennyit fejlődött, és tényleg jó trilógiát hozott össze, amit csak ajánlani tudok. Olvassátok el!
Kedvenc karakter: Kéer, Árész
Ami legjobban tetszett: az alapsztori, Árész karaktere, a lezárás
Ami nem tetszett: a szerelmi szál kicsit suta volt
Értékelés: 4,5/5
Nyereményjáték
Tekintve, hogy ez már a trilógia utolsó része, ezért a játékunk egyértelműen azoknak szól, akik már olvasták az első két kötetet.
A feladvány egyszerű. Minden állomáson találsz egy idézetet, neked pedig el kell döntened, hogy az első (A jövő harcosai) vagy a második (A feledés folyója) részből származik-e. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd, a nyeremény 1 példány A háború lelkéből.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
„– Akhilleusz harcos volt, Héraklészhoz hasonlóan félisten – mondta a Kéer. – Gyerekkorában a sarkánál fogva belemártották a Sztüx folyó vizébe, amitől az egész teste sebezhetetlenné vált, kivéve a sarkát, ahol az anyja tartotta, és ahol nem érhette a víz…
– Akkor miért nem fordította meg, hogy ott is bevizezze? – vágott közbe Adria.
A Kéer dühösen nézett a lányra. – Mert nem!
– Fogadjunk, hogy ez lett a veszte – dünnyögte Adria.”
A turné további állomásai:
01.19. - Bibliotheca Fummie
01.21. - Deszy Könyvajánlója
01.23. - Sorok Között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése