Bibliotheca Fummie: Richelle Mead: A ragyogó udvar (A ragyogó udvar 1.)

A Vámpírakadémia sikerszerzője visszatér! Ismerjétek meg velünk Richelle Mead új regényét, ami egy különlegesen ismerős világba kalauzol minket, ahol a grófnő hőskisasszony a szabadságáért küzd.

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában három példányt is nyerhettek a könyvből! Kövessétek velünk a turnét.

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 536 oldal

Fordító: Szabó Krisztina

Molyos adatlap

Beleolvasó

A Vámpírakadémia nemzetközi bestsellerszerzője, Richelle Mead új, lenyűgöző romantikus sorozata a pompa és a felfedezések világába kalauzolja az olvasót.

A The Glittering Court – Ragyogó Udvar Osfrid előkelő palotáitól Adoria aranyporán és vadregényes erdein keresztül mutatja be Adelaide életét: az osfridi grófnő komornája személyazonosságát ellopva megszökik előre elrendezett házassága elől, hogy új életet kezdjen Adoriában, az Új világban. Ehhez pedig be kell iratkoznia a Ragyogó Udvarba.

Az Udvar egyszerre iskola és üzleti vállalkozás: szegény lányokból előkelő hölgyeket faragnak, hogy tehetős, hatalommal bíró férjet foghassanak maguknak az Új világban. Adelaide számára természetesen semmiféle kihívást nem tartogat a tananyag. Tanulmányai során összebarátkozik a tűzről pattant hajdani mosónővel, Tamsinnel, valamint a gyönyörű sirminicai menekülttel, Mirával. Csupán egyetlen ember jön rá, ki is valójában Adelaide: a ravasz Cedric Thorn, a Ragyogó Udvar gazdag tulajdonosának fia.

Adelaide rádöbben, hogy Cedric is sötét titkot rejteget, és közös tervet szőnek: megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni Adelaide hazugságából. Csakhogy hamarosan bonyodalmak akadnak – először akkor, amikor átkelnek az Osfridet és Adoriát elválasztó veszélyes tengeren, majd később, amikor Adelaide felkelti egy leendő kormányzó figyelmét.

Ám egyetlen bonyodalom sem bizonyul olyan ijesztőnek, mint az Adelaide és Cedric közötti vonzalom. Ha engednének az érzelmeiknek, botrány törne ki a Ragyogó Udvarban, és mindkettejüket a vad, feltérképezetlen, messzi területekre száműznék…

Amikor bejött a rengeteg vámpíros könyv, és kezdtem már kicsit unni őket, akkor jött Richelle Mead és a Vámpírakadémia, és megmutatták, hogy ebben a műfajban még igenis van kraft. Teljesen belezúgtam nem csak a sorozatba, a karakterekbe, a világba, de elsősorban Richelle stílusába. Ő volt egy pár éve az egyik kedvenc íróm, és mindent elolvastam tőle, ami csak megjelent magyarul. Ezért sajnálom, hogy nem aratott sikert nálunk se a Vérvonalak, se a szukkubuszos sorozata, és mindkettő fordítása félbemaradt.

De most Richelle újra visszatért, és igaz, hogy több mint hét éve olvastam először a Vámpírakadémiát, azért még mindig szeretem a stílusát és a történeteit. Azt kell mondjam sajnos, hogy mindezek ellenére A ragyogó udvar nem nyűgözött le annyira, mint vártam. Lehet, hogy az az oka, hogy kinőttem a YA-ból, vagy csak túl kevés volt a könyvben a fantasztikus elem, de nem ért fel nálam ez a könyv egyik történethez se, amit eddig az írónőtől olvastam.

Itt van egy lány, aki nem elégedett az életével, nagy hatalma van, de pénze semmi, és bele akarják kényszeríteni egy olyan házasságba, amit ő egyáltalán nem szeretne. Igen, sokszor olvastunk már ilyenről, de eddig még nem volt probléma vele. Milliónyi vámpíros sztorit elolvastam, mire kezembe került a Vámpírakadémia, és mégis imádtam az egészet. Itt még tetszett is a történet. Szerettem a főszereplő lányt, akinek elég nagy a szája (ezt a tulajdonságot Richelle minden női főszereplőjében meg lehet találni). Tetszett, hogy van elég leleményes, hogy elszökjön otthonról. Bár még mindig egy buta kislánynak tartottam, mert fogalma sem volt, mibe megy bele, de hát majd megtanulja ő.

Tetszett maga a világ is. Nem sokban különbözik a mienktől körülbelül négyszáz évvel ezelőttről, csak épp mások az elnevezések. Még az üzlettel sem igazán volt bajom. A Thorn testvérek szegény lányokat készítenek fel, hogy majd eladják őket az Új világban feleségnek. Oké, eléggé lealacsonyítja a nőket, de ebben az időben sajnos nem igazán volt több joguk a nőknek. Örülhettek, ha jól fogtak maguknak férjet, és igazán szerencsések voltak, ha szerelemből házasodtak meg. Szomorú, de sajnos így van.

Tetszett, ahogy részletesen le van írva, Adelaide hogyan készül fel, még élveztem is, ahogy a ruhákról meg az etikettről mesél. Szerettem olvasni a felkészülésükről, a hajóútról, minden titkos kis cselszövésről, Adoriáról, de még a bálokról is. Bár ott már kezdett elmenni a kedvem, amikor éreztem, hogy Adelaide egy olyan házasságba készül belemenni, ami ellen minden porcikája tiltakozik. Elvileg pont azért szökött meg, hogy ez ne jöhessen létre, közben pedig elkerült egy másik földrészre, hogy ugyanaz megtörténjen.

Aztán bekövetkezik egy elég nagy fordulat, amire mondjuk lehet számítani, de onnantól kezdve az egész ellaposodik. Van ugyanis a férfi főszereplő, a gyönyörű fiatalember, akiről már az első találkozás alkalmával lehet sejteni, hogy lesz itt még valami. Amíg Adelaide és Cedric csak ismerkednek egymással, csak évelődnek és szópárbajba keverednek, nagyon jól működik közöttük a kémia. Alig vártam, hogy végre megcsókolják egymást, és még csak nem is bántam, hogy ilyen sokat kellett rá várnom, hiszen nem megy ez olyan gyorsan. Ráadásul nekik nem is szabadna összejönniük. Na de amint megtörténik, mintha minden szikra eltűnt volna közöttük. Sokat csókolóznak meg ismételgetik, hogy szeretik egymást és bármit megtennének egymásért, de abszolút nem éreztem semmit közöttük. Ráadásul onnantól kezdve úgy éreztem, mintha Mead rájött volna, hogy most már elég hosszú a könyve, és le kéne zárni, de még van egy csomó a történetből, úgyhogy amilyen gyorsan csak tudta, befejezte. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire részletezte, mit csinál Adelaide, milyen ruha van rajta, satöbbi, a végén csak ide-oda rohangáltak a szereplők, és minden túl gyorsan a helyére került.

Ha valaki egy romantikus könyvre vágyik fiatal szereplőkkel, akkor tudom neki ajánlani, és ha arra számítok, engem sem ér csalódás, csak én sajnos arra készültem, hogy egy Richelle Mead könyvet fogok olvasni, és ez ahhoz nekem kevés.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakterek: Adelaide, Cedric

Ami legjobban tetszett: a világ

Ami nem tetszett: az összecsapott vége

Értékelés: 3/5

Nyereményjáték

A könyv hősnője, Adelaide nagyon tehetséges festő, és tökéletesen ért ahhoz, hogy híres művészek képeit lemásolja.

A mostani játékunk során olyan híres festményeket mutatunk nektek, amiket Adelaide könnyedén tudna reprodukálni. A feladatotok, hogy a festő nevét, vagy a festmény címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.