Matthew J. Kirby: A New York-i felkelés (Assassin's Creed: Last Descendants 1.)


Biztosan sokan ismeritek az Assassin’s Creed játékokat, most pedig - harmadik alkalommal - a könyvek világába is bepillantást nyerhettek velünk. A Fumax Kiadó jóvoltából tavaly október végén megjelent A New York-i felkelés, amiben ezúttal tizenévesek bújnak a történelmet alakító őseik bőrébe. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével február 6 és 12 között, és ismerjétek meg Owent és barátait, akik az Éden Szigony nyomába erednek. Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is.

Kiadó: Fumax
Oldalszám: 310 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Owen élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket.
Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt.
Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben.
A többszörösen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új történetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerülő filmre.



Oké, oké, tudom, hogy könyvet nem hasonlítunk filmhez, és általában igyekszem elkerülni, hogy ilyet tegyek, de hát legtöbbször úgysem tudom megállni, ha egyszer olvastam a könyvet. Nos, játékhoz sem kéne hasonlítani, főleg, hogy sztori szempontjából nagyjából semmi közük egymáshoz. De úgyis össze fogom őket hasonlítani. Előre is elnézést kérek.
Tisztázzuk, igen, játszottam a játékokkal. Az elsőt már végigtoltam, és most a másodikkal nyomulok, Ezióval éppen Velencében garázdálkodunk, és ha valakinek ez mond valamit, akkor nemrég eltöltöttem vagy egy órát a San Marco bazilikában, mire sikerült megmásznom. Még nem olvastam AC könyvet, és gondoltam, legjobb egy YA könyvvel kezdeni, mert azokhoz úgyis értek, plusz nem a játékot írja le.
Iszonyú jól kezdődött. Oké, tudom, hogy a főszereplő tizenöt éves, de végre nem egy lány, hanem egy fiú, és már ez is nagy felüdülés volt. Ráadásul mostanában nagyon megcsappantak a YA-s olvasmányaim, úgyhogy nem is igazán zavart a kora. Owen nem egy tipikus tini, nem a lányokkal van elfoglalva, sokkal inkább azzal, hogy kiderítse az igazságot az apjáról, akit szerinte ártatlanul csuktak börtönbe. Arról nem is beszélve, hogy a könyv nagyjából csak egyharmadában vagyunk Owen fejében, aki bekerül az Animusba, ahol aztán majd Varius orgyilkos bőrébe bújik.
A fülszöveg Owenre koncentrál, de itt valójában nem is igazán ő a főszereplő. A többi karakterhez képest többet szerepel, de fontos szerepet kap még öt másik fiatal is, akikkel egy emléken osztozik. Mindannyian belecsöppennek a New York-i felkelésbe, az amerikai polgárháború alatt, mert itt mindannyiuk őse összetalálkozik. Hamar kiderül, hogy az Éden egy darabját keresik, egy tőrt, amivel nagy hatalomra lehet szert tenni.
Szóval az alapszitu lényegében ugyanaz, mint a játékban, valakinek be kell mennie az Animusba, mert kell az Éden egy darabja.

A játékkal ellentétben a könyv nem foglal állást se a Templomosok, se az Assassinok mellett, sőt, az egyik karakter határozottan kimondja, hogy szerinte mindkét csoport kifejezetten rossz. Én természetesen az Assassinoknak szurkoltam, de igazából a jelenbéli szálban valóban egyikük sem volt túl szimpatikus.
A másik nagy különbség valójában magából a műfajból adódik. A játék egy eléggé interaktív élmény, az a jó benne, hogy kalandozások útján ismerheted meg a történetet, te irányítod a karaktert. Desmond nem utazik az időben, csak a tudata kerül át a múltba, viszont viszonylag szabadon mozoghat. A könyvben az Animusba kerülők csak mozinézők. Ott vannak az őseik fejében, de amint eltérnek az eredeti történésektől, deszinkronizálnak. Nos, mivel én nem ahhoz vagyok szokva, hogy csak úgy hátradőlve nézzek, elég nehéz volt ehhez hozzászoknom. Persze egy könyv nem tud interaktív lenni, úgyhogy ezt valahogy ki kellett küszöbölni, de ez nekem még így is fura.
Viszont voltak benne utalások a játékokra, és megemlítették Eziót is, akit imádok, és annyira jó vele játszani, úgyhogy már csak ez egy nagy pluszpont. De kedves Rusznyák Csaba! Én nagyon bírom a fordításaidat, szerintem tök jó vagy abban, amit csinálsz, és biztosan jobban értesz hozzá, mint én, valamint Vladi is átnézte, és ő is jobban ért hozzá, és biztos vagyok benne, hogy van erre egy csomó szabály, de „Orgyilkosok Krédója”? Komolyan? Nem lehetett volna ezt valahogy jobban lefordítani? Más problémám nincs vele, csak idegrángásom volt, akárhányszor a „krédó” szóval találkoztam. Szerintem ez egy hülye szó.
Koncentráljunk a jó dolgokra: nagyon pörgős a könyv, gyorsan lehet vele haladni, borzasztóan olvasatja magát, iszonyú izgalmas. Ahhoz képest, hogy hat (illetve összesen tizenkettő, mivel mindegyiküknek van egy őse) karakter szemszögéből látjuk a dolgokat, nem kaotikus, nagyon jól mozgat ennyi szálat, és ügyesen sikerült ezeket összefűznie.
Összességében véve ez egy nagyon jó akció könyv, és kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ez így itt messze nincs lezárva, nagyon érdekes dolgokat hagyott nyitva nekünk az író. Viszont megállapítottam, hogy az AC írott formában nekem nem igazán jön be, mert a játékokban pont az a jó, hogy én magam csinálhatom azokat a dolgokat, amelyek itt le vannak írva. De mindenki másnak ajánlom.


Kedvenc karakter: Varius, Eliza
Ami legjobban tetszett: az utalások, maga az AC világa
Ami nem tetszett: a könyv formátum
Értékelés: 4/5

Nyereményjáték

Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy kérdést a történet gerincét képző New York-i felkeléssel kapcsolatban. A válaszokat megtaláljátok az adott posztban. Akik velünk játszanak, megnyerhetik a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt. Sok sikert mindenkinek! 
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Melyik háború idején történt a New York-i felkelés?

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
02.06. - CBooks
02.09. - Bibliotheca Fummie
02.10. - Dreamworld
02.12. - Függővég

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése