Szakítópróba
Kiadó: Content 2 Connect
Oldalszám: 220 oldal
Fordító: Lukács Andrea
Szüzesség.
Bliss
Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel
megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető
leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás
kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és
faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul
olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És
ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első
órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával
korábban meztelenül az ágyban…
Cora
Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel
foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben),
izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és
álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami
megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni,
és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a
kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…
Összpróba
Kiadó: Content 2 Connect
Oldalszám: 112 oldal
Fordító: Lukács Andrea
(Spoileres az első részre nézve.)
Garrick
Taylor és Bliss Edwards sikeresen megtalálta a boldogságot egymás mellett egy
kissé… khm… rázós indítás után. Ehhez képest már gyerekjáték lesz megismerkedni
a szülőkkel, nem igaz?
Attól
kezdve azonban, hogy a repülőgépük leszáll Londonban, újabb és újabb bökkenők
jelentkeznek: egy rosszalló anyósjelölt, számos (többnyire) jelentéktelen
galiba, és rájönnek, hogy talán mégsem készültek fel még annyira a közös
jövőre, mint gondolták.
Mint
kiderül, a szerelmet megtalálni sem könnyű, megtartani azonban még nehezebb.
Még egy NA, de esküszöm, hogy nem
akartam elolvasni, csak belenéztem, hogy milyen, és mire észrevettem, már
elolvastam belőle nyolc fejezetet. Pedig annyira nem is volt jó. Mármint egy
limonádé, romantikus sztori, és nem is vártam annyira sokat tőle, de a Várok
rád után azért nem volt valami nagy szám.
Rögtön úgy kezdődik, hogy a csajt
már leütném. Egyébként a tanár-diák viszonnyal nincs semmi gondom, de mi a
fenét izgul azon, hogy még szűz. Ez nem nagy dráma, és nem is gáz. Miért hiszik
a mostani fiatalok, hogy szűznek lenni gáz? Az gáz, ha csak úgy odaveted az
első embernek, aki szembe jön veled az utcán. Bliss egy idegesítő csitri. Nem
is értem, hogy a főiskola utolsó évében hogy lehet valaki ilyen naiv és
gyerekes. És állandóan problémázik valamin.
Garrick meg lehet, hogy cuki
lenne az akcentusával, ha hallanám, de ezzel a kicsit ijesztő viselkedésével
cseppet sem az. Nem baj, legalább illenek egymáshoz, mindketten elég
idegesítőek. De ettől még szar a karakterek közötti interakció. Mert oké, hogy
egy egyéjszakás kaland, de ettől még nem lesznek szerelmesek egymásba egy hét
alatt. Azok csak a szexmegvonás jelei, az pedig nem összetévesztendő a
szerelemmel. Nagyon nem mindegy. És akkor a pasi – figyeljetek a pasi, aki a
kevésbé kötődő fél általában – egyből oda jut, hogy nem tud élni a lány nélkül.
Hívjatok cinikusnak, de ezt nem veszem be.
Amúgy maga a könyv nem volt
borzalmas. Persze, egy rakat hülyeséget tudnék még itt felsorolni, például
szerencsétlen Cade-et, akiről csak a vak nem látja, hogy tök bele van esve
Blissbe, persze Bliss nem tudja ezt, és utána ott szenvednek egy csomót, de
hogy minek, azt nem tudom. Cade helyében már rég otthagytam volna a csajt a
vérbe. Azt se tudom, mit eszik mindenki ezen a szerencsétlenen. Ja, szóval ott
tartottam, hogy nem volt borzalmas, mert a csaj annyira szerencsétlen, hogy
azon röhögtem, hogy mennyire béna. Mármint kitalál egy kamu macskát, csak
azért, mert megijed a szextől, és ahelyett, hogy megmondaná, hogy „figyu, én
még szűz vagyok”, inkább kínosabbnál kínosabb szituációkba keveredik. Ezek
viszont nagyon viccesek voltak. Hogy is szokták mondani? Legszebb öröm a
káröröm, itt meg aztán volt ebből bőven.
Aztán valahogy elolvastam a
másfeledik részt is (és ez a bejegyzés innentől spoileres azok számára, akik az
első részt még nem olvasták), ami már sokkal idegesítőbb, mert együtt vannak,
és együtt szerencsétlenkednek, ami nem annyira vicces, és mintha mindketten még
sokkal idegesítőbbek lennének, de legalább ott van London, ami szép és jó, de
alig látunk belőle valamit. Nem mondanám, hogy van benne karakterfejlődés, de
legalább a másfeledik részben nem szenvedett kétszáz oldalon keresztül azon,
hogyan mondjon meg valamit, amit egyszerűen közölhetne is, mert semmi nincs
benne.
Szóval nem rossz ez, limonádé, de
ha valaki belekezd, ne számítson sok mindenre, vagy arra, hogy valósághű lesz,
de agykikapcsolónak alkalmas.
Kedvenc karakter: Hamlet (a
macska)
Ami legjobban tetszett: Hamlet
Ami nem tetszett: a karakterek
közötti érzelmek felépítése
Értékelés: 3/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése