Nem minden az,
aminek látszik. Ezt senki sem tudja jobban Milánál, aki egy nap ráébred, hogy
nem csak egy hétköznapi lány. Mila nem ember. Mila android, a kettes számú
modell. Egy laboratóriumi körülmények között kigondolt gép. De mi van, ha
emberi gondolatai, emberi érzései vannak? Mit jelent embernek egyáltalán
embernek lenni?
Miközben Milával
menekülünk a múlt elől, ezekkel a kérdésekkel is szembetaláljuk magunkat. Ember
vagy robot?
Ha ti is
körüljárjátok velünk a kérdést, egy példányt is nyerhettek a könyvből.
Oldalszám: ?
oldal
Fordító: Fazekasné
Hajdú Beáta
Mila egy minnesotai kisvárosban él az
édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete addig hazugságban telt. Nem
lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem
lett volna szabad ráébrednie a múltjára, hogy egy számítástechnikai laborban
építették, és olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem
lenne képes.
Most nincs választása, menekülnie kell a
veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és
egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett
technológiája titkát.
De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a
kegyetlen valóság elől, hogy mi is ő valójában, akkor sem tudna elmenekülni,
mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött.
Amivé válik útja során, az mindenki
képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az
életét.
Kezdhetném akár
azzal, hogy ez nem egy tipikus YA, de ez annyira sablonos bevezető lenne, hogy
úgyse hinné el nekem senki. Pedig igaz. Nem merem kijelenteni, hogy egyedi,
mivel én sem ismerem az összes könyvet, és mégiscsak hallottunk már érző
robotokról, mindenesetre még csak hasonlót sem olvastam még eddig.
A könyv pont úgy
kezdődik, ahogy mindig tipikus tininyál könyv. Van egy lány, Mila, aki most
költözött egy kisvárosba, az apukája nemrég meghalt, és neki néhány részlet
homályos. De jön a szépfiú, akivel menten egymásba szeretnek, bla-bla-bla…
Aztán Miláról kiderül, hogy egy android. Oké, ennyit a fülszövegből is
megtudunk, de azért igencsak meglepődtem, mikor a cselekmény nem arra
kanyarodott, amerre én vártam. Persze még ott vagyunk a városban egy darabig,
és körülbelül a könyv egyharmadáig még meg is van benne ez a YA-vonalbeli
tipikus cselekményvezetés, de aztán átmegyünk egy akciófilmbe, és lesz itt
minden, csak szerelmi szál nem sok.
Pozitívan
csalódtam a könyvben. Az elején ugyan benne volt ez a sablonos dolog, de aztán
megváltozott, és végig fenn tudta tartani az érdeklődésem, és nem is egyszer
lepett meg. Annyira jól kitaláltam, mi lesz a cselekmény, aztán, amikor már
elhitették velem, hogy jól gondolom, mindig tettek egy 180 fokos fordulatot, és
teljesen más irányba mentek el. Nem igazán volt itt szerelmes hiszti vagy
nyálcsorgatás, nagy érzelmi dráma, szakítás, megcsalás, tulajdonképpen nem is a
szerelmi szálon volt a hangsúly. Persze Mila mégiscsak egy tizenhat éves lány
érzelmi szintjére van beprogramozva, úgyhogy csak eszébe jut Hunter, a szépfiú,
akit Clearwaterben hagyott, de nem ez volt az érdekes része.
Ráadásul az sem
hátrány, hogy szerettem Milát, mert gép létére remek humorral rendelkezik, és
vannak érzelmei. Lehet, hogy a belé ültetett emlékek hamisak, viszont kötődik
az anyjához, és bármit megtenne érte. Remekül tud harcolni, de hát ez nem
meglepő, viszont az érzelmei ugyanúgy befolyásolják, mint bármelyik másik
embert, és ettől lesz ő sokkal humánabb, mint bármelyik másik gép, amivel
valaha találkoztam. Ő már nem csak egy élettelen tárgy, hanem egy igazi lány.
Másik karakter,
aki ugyan nem szerepelt túl sokat, de azért sikerült megszeretnem, az Lucas.
Nos, fiú is, meg kedves is, és különleges a szeme (ez csak öt oldalanként volt
megemlítve), ezért tartok tőle, hogy itt fog jönni a szerelmi háromszög a
folytatásokban. Aztán ki tudja, ezzel a könyvvel kapcsolatban is tévedtem.
Hunter, a könyv
elején feltűnő szépfiú valahogy nem tudott megfogni. Aranyos meg kedves, de
túlontúl kedves. Nekem ez már gyanús, és egyszerűen nem tudok megbízni benne.
Lehet, hogy csak az évek során elolvasott sablonos könyvek beszélnek belőlem,
de ne legyen igazam. Ó, és van egy óriási csavar a könyv végén, amiért hatalmas
pacsit küldök innen az írónőnek. Köszönöm!
Azért semmi sem
tökéletes, lett volna pár karakter, akiket szívesen felrúgtam volna, az
üldözéses jelenetek inkább illettek volna egy akciófilmbe, mint egy könyvbe, és
azért több információt el tudtam volna viselni a gépekről. Ráadásul
természetesen sorozat, és természetesen nincs lezárva az első rész, úgyhogy
természetesen folytatnom kell.
Amúgy viszont ez
egy nagyon-nagyon jó könyv. Nagyon meglepődtem, mert sokkal jobbat kaptam, mint
amire számítottam, és akiket érdekel ez a téma, vagy szeretik a YA-t, azoknak
mindenképpen ajánlom.
Kedvenc
karakter: Mila, Lucas
Ami legjobban
tetszett: a cselekmény
Ami nem
tetszett: Hunter
Értékelés: 4,5/5
Az androidok
Már ma is
léteznek humanoid robotok, de androidok még csak a sci-fi területén vannak.
Nyereményjáték
A mostani
nyereményjátékban nem lesz nehéz dolgotok: a turné minden állomáson megosztunk
egy jelenetfotót olyan filmből, melyben megjelenik ez a téma. Nektek csak ki
kell találnotok, melyik filmről van szó. (Angol és magyar címet is elfogadunk.)
Figyelem! A
kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem
válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
A turné további állomásai:
11/27
Deszy könyvajánlója
11/29 Always Love a Wild Book
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése