Időtlen idők óta
léteznek mesék, bennük pedig tündérek, szörnyek, különböző lények. Tolkien óta
a fantasy műfaj, mint olyan új alapokra helyeződött. Nem minden fajt ő talált
ki, de vitathatatlan tény, hogy egy gyönyörű világot épített fel, és mégiscsak
ő a fantasy atyja. Most azonban nem róla lesz szó, akármennyire is fanatikus
rajongója vagyok. Szóval manapság igazán nehéz valami újjal, egyedivel
előrukkolni, de George R. R. Martinnak ez sikerült.
A Hét Királyság
uralkodója, Robert Baratheon király már tizenöt éve ül a trónon, ahonnan
letaszította az utolsó Targaryen uralkodót, amikor Deresbe megy, hogy Eddard
Starkot kérje fel segítőjéül.
Oké, ez elsőre
talán kicsit zavaros, és mikor belevágtam, azt hittem, nem fogom érteni a felét
sem, de nagyon hamar belerázódtam. Sokáig halogattam az olvasást, mert őszintén
szólva, kicsit féltem tőle. Annak ellenére, hogy körülöttem mindenki ezt
olvassa, nézi, beszél róla, még egy poént sem sikerült lelőniük (vagy csak nem
emlékszem rájuk), úgyhogy ez a kisebb csoda volt a jel, hogy most már igazán
ideje volna belevágni, mielőtt bármiről is tudomást szerzek.
Általában azért
ódzkodok az ehhez hasonló könyvektől (ahogy a középkorban játszódó sorozatoktól
is), mert egyszerűen képtelen vagyok megérteni a politikai dumát és a hatalmi
játszmákat, ezért unom az egészet. A legjobban az lepett meg, hogy nem csak
követni tudtam az eseményeket, de meg is értettem mindent. Mert nem volt
bonyolult vagy érthetetlen. Egyszerűen le volt írva, mi volt akkor, mi van most,
és ki kinek a kije. Persze van itt taktikázás, háttérben szervezkedés,
ármánykodás, de mégis érthető volt minden számomra.
A másik, ahol nálam
elbukhatott volna a könyv, az a karakterek. Annyi ember van benne, hogy szinte
képtelenség mindenkit számon tartani, de úgy van leírva az egész, hogy meg
lehet jegyezni, ki kicsoda, és kivel milyen kapcsolatban áll. Ha pedig mégis
bajban lennénk, a függelék ilyenkor nagy segítségünkre lehet.
A világ
felépítése aprólékos és részletes. A könyvben van térkép is, hogy könnyebben
tudjuk követni a szereplőket. A műfaj fantasy, de ha valaki a manapság ismert
vámpíros, vérfarkasos történetre vágyik, csalódni fog. Klasszikus történet ez,
királyokkal, várakkal, és néhány ismeretlen lénnyel. Velük tulajdonképpen alig
találkozunk, vannak rémfarkasok, hallunk történeteket rég eltűnt sárkányokról,
erdő gyermekeiről, de ennyi. Nem kapunk bevezetésként hosszú leírásokat a világ
lényeiről, az előzményekről vagy a Hét Királyság történelméről. Ahogy halad a
cselekmény, úgy bontakozik ki lassan a világ előttünk, és úgy ismerjük meg a
múltat is meséken, emlékeken keresztül. Én speciel ezt a fajta megoldást
szeretem jobban.
A leírás
részletes, épp elég sok van belőle az én ízlésemnek, a stílus pedig
gördülékeny, ettől nem lesz vontatott, unalmas. Aki nem tudta végigolvasni a
Gyűrűk urát a lassúsága miatt, annak bátran merem ajánlani ezt a könyvet, mert
ebben nincs minden dombnak iszonytató története. A leírás E/3, azonban
megmaradunk az adott karakter szemszögénél, így némileg homályban tud tartani
minket, miközben a legtöbb főszereplőt és helyszínt megismerhetjük.
Elsősorban a
Starkok állnak a történet középpontjában, számomra eddig ők a
legszimpatikusabbak. Eddard jószívű és igazságos, így nevelte gyermekeit is,
ami a regény folyamán megmutatkozik. A Lannisterek a másik fontos család,
köztük is vannak érdekes karakterek. Van, akit kifejezetten szeretek, de van,
akit ki nem állhatok. Érdekes, ha megfigyeljük, nem azt látjuk, hogy a jó és a
rossz küzd egymással, hanem emberek, emberi tulajdonságokkal. Persze van, aki
hataloméhes, van, aki kegyetlen, és van, aki csak igazságot akar és békét, de
mindenkiben van akarat, kétség és félelem is. Ez teszi olyan élővé Martin
karaktereit.
A cselekmény
kicsi lassan indul be. Legalábbis az akció nem az elején van, de azért hamar
olvashatunk mindenféle izgalmakról. Azzal riogattak, hogy ne szeressek meg
senkit, mert úgyis majdnem mindenki meghal, de sokáig nem értettem, miről
beszélnek. A könyv végefelé haladva viszont minden értelmet nyert, az emberek
sorra elkezdtek hullani. Ha valaki azt gondolja, XY nem fog meghalni, csak
azért, mert főszereplő, az téved.
Szóval ez a
könyv izgalmas, egyszerűen elvarázsolt, alig akartam letenni a kezemből.
Imádtam, és simán az év legjobb olvasmányai közé került. Mindenképpen olvasd
el, ha már elmúltál tizennyolc (vannak benne véres részek részletezve).
Kedvenc karakter: Havas Jon,
Tyrion Lannister
Ami legjobban tetszett: a
rémfarkasok
Ami nem tetszett: az egyik
stratégiai megbeszélésnél elvesztem
Értékelés: 5/5
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 890 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése