Kapja be a Fox.
Ez volt az első, ami eszembe jutott a pilot rész után. Merthogy elkezdtem
nézni, és amikor megnéztem az első (dupla) részt, akkor már tudtam, hogy függő
leszek, és nekem ez a tizenöt rész kevés lesz. De még milyen kevés, két nap
alatt át is rágtam magam rajta (nem számítva a filmet), és most még többet
akarok, de nincs. Hogy lehet így élni?
A másik, ami
eszembe jutott, hogy Sheldon Coopernek (The Big Bang Theory) igaza volt, noha
nem gondoltam volna, hogy ezt valaha ki fogom jelenteni. Na jó, korábban is
volt már igaza, de azért én meg Sheldon nem vagyunk ugyanazon a véleményen
legtöbbször, pedig imádom őt.
Nagyon sokáig
ódzkodtam ettől a sorozattól, mert sci-fi. Könyvben szeretem (bár mire kezembe
mertem venni egy sci-fi könyvet, az is jó hosszú idő volt), de a sorozat
műfajában csak a Star Trek volt, amit fel tudtam mutatni, mint közelebbi
ismeretség. Ezt most szépítettem, mert abból is csak annyit tudtam, hogy
unalmas, mert kis koromban egy tévé volt, és mivel nővérem volt a rangidős, ő
választott műsort, a három csatorna közül pedig a TV2-t kellett nézni, ahol
minden szombat és vasárnap délelőtt a Star Trek ment. Nem voltam túl értelmes,
hogy felfogjam, miről van szó a műsorban, úgyhogy csak azt láttam, hogy fura
fejű emberek beszélgetnek egymással, és érthető módon ezt nem találtam túl
izgalmasnak. Jó, meg ott volt a Sliders is, azt imádtam, de akkor még fogalmam
sem volt róla, hogy az is sci-fi.
Szóval botor
módon ódzkodtam ettől a sorozattól, és amikor többen is mondták, hogy nagyon jó
meg űrwestern, akkor sem lettem meggyőzve, mert valahogy a westernnel sem állok
túl jó kapcsolatban. Aztán Röfipingvin hasonlította a Calderont ehhez a
sorozathoz, Night meg már akkor is nyúzott, hogy nézzem meg, mert imádja, és
ott véglegessé vált, hogy én ezt még idén megnézem. A végső lökés azt hiszem,
Röfipingvin megjegyzése volt, holott nem feltétlenül értek egyet vele. A
Calderon sok szempontból más, de ezeket most nem részletezném, mert nem erről
akarok írni.
Hanem arról,
hogy miért ilyen zseniális ez a sorozat meg Joss Whedon. Merthogy az, és nem
azt mondom, hogy egy tökéletes sorozattal van dolgunk (mert semmi sem
tökéletes), de a hibáit el lehet nézni, mert annyira jó. Kezdve az intrótól az
utolsó képkockáig. Komolyan, nézzétek meg ezt az intrót, már két napja folyton
csak ez a dal jár a fejemben.
Nem igazán
tudtam, mire számítsak, de örültem, hogy ebben a történetben csak emberek
vannak. Nincsenek fura fejű emberek meg mindenféle űrlények, ráadásul a
politika sem volt agyonnyomatva, csak emberek tették a dolgukat, viszont a
helyszín nem a Föld volt, hanem a végtelen világűr. Mondhatnátok, hogy akkor
meg mi értelme volt az egésznek, ennyi erővel lehetett volna egy sima western a
Földön. Hát pont ez volt benne a lényeg, hogy az emberek ugyanazt csinálták,
mintha a Földön lettek volna, csak itt a különleges helyszínek és eszközök
adták meg az egész varázsát. Joss Whedon úgy alakíthatta a bolygókat, ahogy
kedve szottyant, és sokkal izgalmasabb volt az egész, hogy nem csak a
hagyományos pisztolyok álltak rendelkezésre. Nem vagyok egy technikai zseni, de
imádtam minden ilyen kis dolgot, ami elrugaszkodott a valóságtól.
Na meg azt, hogy
gyakorlatilag a rosszfiúk voltak a főszereplők. Jó, nem feltétlenül, mert
mégsem igazán rosszak ők, csak nem épp legális úton szerzik meg a mindennapi
betevőre a pénzt. De nem tudjuk rájuk azt mondani, hogy ejnye, hát ilyet nem
szabad, mert az erkölcsükkel semmi baj nincs, és hát azért szeretjük őket. Na
jó, talán Jayne-t nem annyira.
Mal Reynolds a
Serenity kapitánya, bár nagyon nehéz egy valakit kiemelni, azt hiszem, mégis ő
a kedvencem. A háború keserűvé tette, de a humorát nem vette el, és ez az
egyik, amit szeretek benne. Nekem is a cinizmus a kedvenc fegyverem. Úgy tűnik,
mintha egy érzéketlen, kemény tuskó lenne, de azért helyén van a szíve, csak
nem akarja, hogy erről mások is tudjanak.
Inara elsőre
kevésbé fontos szereplőnek tűnik, mivel ő csak bérli az egyik siklót, de elég
ha megvárjuk, míg elkezd beszélgetni Mallel, és egyből tudjuk, hogy itt bizony
nem csak üzlettársi kapcsolat van. Nagyon jól működik a két szereplő közt a
kémia, és azok a párbeszédek… fetrengtem a röhögéstől, több kedvenc sorom is
tőlük származik.
Wash és Zoe a
Serenity házaspárja. Cseppet sem hasonlítanak, de talán pont ezért olyan jó a
kapcsolatuk. Nem szoktam szereti az ilyen nyálas dolgokat, csak ha direktbe
nyálas az egész sztori. Na hát, ők nem voltak azok, nagyon aranyosak voltak,
főként Wash, akinek nem volt háborús múltja, viszont a felesége helyett is volt
elég humora. Zoe annak idején Mal mellett szolgált a háborúban, úgyhogy elég
gyakorlatias, de azért a női oldalát is megmutatja.
Kaylee szintén
nagy kedvencem, mert ő az a tipikus kockalány, aki mindig mosolyog, és
hihetetlen mód ért a gépekhez, viszont az emberi kapcsolatokban nincs sok
szerencséje. Aztán itt van még Jayne, aki a kevésbé elmés, de legalább olyan jó
poénokat szolgáltatja, viszont nem bántam volna, ha párszor kidobják a hajóról,
és meg is érdemelte volna. Book lelkipásztornak sincs hiánya humorból, de őt a
bölcs meglátásaiért kedveltem. A végére hagytam Simont és Rivert. River egy
nagyon érdekes karakter, és szerintem őt sokkal jobban megismerjük a Serenity
című filmben, amiről még írni fogok lentebb. Örültem volna, ha több is kiderül
róla, és arról, mit tettek vele, de hát ennyibe csak ez fért bele. Simonban
becsülöm, hogy mindent feladott és megtett a húgáért, viszont rajta kívül semmi
másra nem figyel oda.
A sorozat fontos
helyszíne a Serenity, és miután a Calderon második részében egy kardba
szerettem bele, már egyáltalán nem volt fura, hogy itt pedig a hajóba.
Tériszonyom van és gyűlölök repülni, valószínűleg a Serenityn is félnék, de ez
nem jelenti azt, hogy ne akarnék beköltözni az egyik szobába. Lenyűgöző, ahogy
mindezt felépítették.
Nem tudom,
Sheldon mit szeretett annyira ebben a sorozatban, de biztos nem azt, amit én,
az emberi kapcsolatokat. Nekem ez volt a legjobb az egészben, hogy a karakterek
hogyan kerülnek egymással interakcióba. Na meg persze az akció része sem volt
utolsó, mégis a reakciókat szerettem látni. Lányból vagyok, úgyhogy
természetesen voltak párok, akiknek szurkoltam. Emellett pedig imádtam a
humorát. Régen röhögtem ennyit két nap alatt, és azért érezhető volt, hogy a
sorozat néha nem veszi komolyan magát. Persze, az adott téma, vagy a részben
felmerülő bonyodalom nagyon is komoly volt, de sokszor olyan könnyen mentették
ki magukat a helyzetből, hogy azért lehetett tudni, hogyan is lesz vége
mindennek. Nem hibának rovom ezt fel, csak amolyan megjegyzés volt, és ezt fogom
leginkább szembeállítani a filmmel.
Sajnálom, hogy
elkaszálták a sorozatot, mert ha a Fox nem összevissza adja a részeket,
szerintem túlélhette volna, és biztos vagyok benne, hogy nagy sikereket ért
volna el még sok éven keresztül, de sajnos ennek csak ennyi jutott.
Lezárásul pedig
kapott egy filmet, a Serenity-t, és jelenleg nem is tudom, hogy állok ezzel.
Amit nagyon
szerettem a sorozatban, az a könnyedebb hangulat, hogy tudtam, mindenki
biztonságban van, még akkor is, ha épp négy liter vért elvesztett. Na, hát ez a
filmben nem volt meg, és ezért némileg haragszom. Sokkal komolyabban veszi
magát ebből a szempontból, és nem feltétlenül tett neki jót. Úgy gondoltam,
Jossnak itt most egyszerre két órája volt megmutatni, mit is tud, és kicsit
görcsösen jót akart csinálni. Persze van benne humor jócskán, de attól még ez
már nem ugyanaz.
Történet
szempontjából viszont jónak találtam. River van a középpontban, ami nem is baj,
hiszen leginkább az ő történetére voltam kíváncsi, és jó ötletnek tartom, hogy
köré építették a cselekményt. A legtöbb karakter lezárásával meg is tudok
békélni, legjobban talán a Mal-Inara szál tetszett, mert nem úgy oldotta meg a
dolgokat, ahogy gondoltam, és gyakorlatilag nem kaptunk semmit, de mégis, és ez
így volt jó. Viszont voltak benne olyan dolgok, amikkel nem értek egyet, és ha
nem veszi ilyen komolyra magát, akkor ezek nem is következtek volna be, és
ezért haragszom.
Az akciófilmek
szerelmesei sem panaszkodhatnak, bár azért a sorozatban is volt bőven, itt
aztán kész harc-orgia van. Sok verekedés, fegyveres összeütközés, űrharc; míg a
sorozatban azért észre lehetett venni, ha valami digitálisan volt megoldva, itt
látszott, hogy erre jóval több pénzük volt.
Összességében
nem mondanám, hogy rossz volt a film, mert örülök, hogy kapott az egész egy jó
befejezést, még ha nem is minden részével értek egyet, csak számomra hiányzott
az a varázs, amit annyira szerettem a sorozatban.
Ha idáig
elértél, akkor gratulálok, túlélted a maratoni hosszúságú értékelésem, kapsz
egy virtuális vállonveregetést. Amennyiben végigolvastad, akkor vagy már láttad
a sorozatot, vagy el tudod dönteni, hogy akarod-e látni. Ha a válaszod nem,
akkor tévedsz, akarod látni. Komolyan, nézd meg, mert zseniális. És ha ez sem
győzött volna meg, elmondom, hogy szerepel benne Mark Sheppard (Crowley a
Supernaturalból), és itt is imádni lehet. Szóval menj és nézd meg!
Örülök, hogy te is beleszerettél :D Igaz, én a filmet duplán annyira imádom, már legalább ötször láttam :D Hm... újra kéne nézni a sorozatot, most meghoztad a kedvem hozzá.
VálaszTörlés:D:D
Törlés