A Könyvmolyképző
Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Brigid Kemmerer Storm - Vihar című
regénye, az Elementál sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét
bloggere egy vendég bloggerrel kiegészülve bemutatja Becca és a négy testvér
titkokkal és veszélyekkel teli kalandját!
2014. augusztus 15-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
2014. augusztus 15-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: ???
Fordító: Vallató
Péter
Becca Chandler egyszer csak abban a
helyzetben találja magát, hogy bármelyik fiút megszerezheti – bármelyiket,
amelyiket nem akarja. Köszönhetően volt barátja hazug pletykáinak. Egy este
kimenti Chris Merricket az iskola parkolójában zajló verekedésből. Chris más.
Egészen más: uralja a vizet – a testvérei pedig a tüzet, a levegőt és a földet.
Erősek. Veszélyesek. Halál fiai. És most, hogy ismeri az igazságot, Becca is.
Nehéz titkot tartani, ha az életed van veszélyben. Amikor megjelenik az
iskolában Hunter, a titokzatos új fiú, és kiderül, hogy kivételes tehetsége van
a rossz helyen a rossz időben lenni, Becca eleinte azt hiszi, bízhat benne. Ám
Hunter hamarosan összecsap Chrisszel, és Becca már nem is tudja, ki rejtegeti a
legveszélyesebb titkot.
Az a jó abban,
hogy ha az ember nem jegyzi meg, mi van a fülszövegben, hogy érhetik
meglepetések. Én például sokáig olyan dolgokon gondolkoztam, amiket bárki
tudhat, ha nem olyan hülye, hogy azt se tudja, miről szól a könyv. Rájöttem,
hogy utólag mindig jobb fülszöveget olvasni, ráadásul sokkal érthetőbb is.
Ilyenkor azért tudja már az ember, hogy mennyi részben igaz, és mennyi benne a
hatásvadász rész, aminek semmi köze a történethez. Mondjuk ez nem segít az
ártatlan, mit sem sejtő olvasón, aki csak a következő áldozatára les.
Fogalmam sincs,
mi történt, de nem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet ilyen nehéz letenni.
Mármint amellett, hogy tudtam, hogy az egész egy nagy sablon, és persze tele
volt klisés elemekkel, végig izgultam és élveztem a könyvet.
A leírás E/3-ban
van, amiért már az elején köszönetet mondtam az írónőnek, meg mindenki másnak
is, aki épp eszembe jutott. Két oldal után aztán megértettem, hogy miért van ez
így, és nagyon jó ötletnek tartottam. Abból a szempontból nem klisés, hogy
szerencsétlen lány nem tud semmit, és ezt így is tartják jól, mert nem nagyon
vesződnek azzal a fiúk, hogy eltitkolják az erejüket. Becca (atyám, de béna
neve van szegény lánynak) is hamar rájön a dolgokra, de igazából a harmadik
találkozásnál fel lesz világosítva, hogy mi történik éppen és miért. Noha ez
még nem jelenti azt, hogy ő most akkor annyira jól otthon mozogna a témában,
mert vannak itt eltitkolt meg szépítgetett dolgok, mert hát ez is klisé.
Mindenesetre úgy érzetem, az író viszonylag jól bánik az E/3-mal, több teret
adott nekünk, és jobban megismertük a dolgokat. Mivel két főszereplőnk van,
Chris és Becca, ezért még mindig eléggé be vagyunk határolva, de legalább nem
volt zavaró a szemszögváltás. Viszont ha már nem első személyben vagyunk, azért
lehetett volna kicsit több leírás, bemutatás meg ilyesmi. Igazából néha úgy
éreztem, hogy az egész csak arra szolgált, hogy ne tűnjön fel, hogy nem tudná
megírni ezt úgy, hogy érezhetően más legyen a hangvétele Chris szemszögös
részeknek, mint a Beccásnak. Ettől függetlenül viszont tetszett, hogy harmadik
személyben van.
Becca az egyik
főszereplő, ahogy azt már említettem, és sokáig csak úgy meg voltam vele
békélve, aztán elhangzott a következő mondat a szájából: „Érezd az erőt,
Luke!”, és tudtam, hogy mi örök barátságot kötöttünk. Jó, azért volt pár olyan
dolga, amiért megcsapkodtam volna (főleg amikor már az ötödik oldalon belül
hatodszorra igazított egy tincsét a füle mögé, akkor már úgy éreztem,
legszívesebben leborotválnám a fejét), de messze nem idegesített annyira, mint
a legtöbb főszereplő lány egy ilyen könyvben. Meg bírtam, hogy vissza tud ütni,
de még hogy. Ha találkoznék vele egy sötét sikátorban, lehet, hogy meg is
ijednék tőle. Ó, és hogy az elején ő mentette meg a fiút, és nem fordítva volt,
külön pirospont.
Christ bírtam a
maga kisfiúsan aranyos módján. De időnként neki is járt volna egy észhez térítő
pofon. Kedves, aranyos srác, és mindig megmenti a bajbajutott hölgyet. Ez
pozitív, még akkor is, ha sablon. De alighogy megismertük őt, bejött Hunter
(akinek sokáig nem is tudjuk a nevét), és természetesen kialakult egy szerelmi
háromszög, én meg igyekeztem nem feldarabolni semmi olyat, ami nem igényli ezt.
A klisék legnagyobbika, és olyan tesztoszteronharcok voltak, hogy már a fejemet
fogtam. A vicc az, hogy nem tudtam volna a srácok között dönteni, még most sem
igazán tudok. Pedig egyik fiú sem volt túl hihető, amikor a nyálas rész került
előtérbe. Hunter először a kinézetével fogott meg, aztán mg nem is tudom. Olyan
másmilyen volt ahhoz képest, amit vártam. De szerettem a humorát meg, hogy
ilyen kreatív. És valószínűleg ilyen pasi nem is létezik, de azért bírtam,
ahogy Beccával viselkedett.
A Merrick
fivérek többi tagját is szerettem, de a kedvencem közülük Gabriel volt. Persze,
hogy a rossz fiú, ez egy sablonos könyv, én is sablonos vagyok. De nem az
fogott meg benne, hogy álladóan verekszik, hanem hogy konkrétan hangosan
röhögtem a poénjain. A humor az, amivel engem meg lehet fogni, és Gabrielnek
sikerült is.
Nos, a történet
klisés, azt hiszem, ezt párszor már említettem, és ugyan van benne egy-két
csavar, de aki legalább két hasonló témájú könyvet olvasott, az nem fog
meglepődni. Ennek ellenére mégis izgultam, mert érdekes volt és lekötött.
Mindig is szerettem az ilyen természetfeletti képességes dolgokat, és ez sem
kivétel alóla.
Tehát annak
ellenére, hogy ez a könyv nem sok egyediséggel tud büszkélkedni, nagyon jó,
úgyhogy amennyiben végigrágtátok magatokat ezen a bejegyzésen, pontosan
tudjátok, el akarjátok-e olvasni avagy sem.
Kedvenc
karakter: Gabriel
Ami legjobban
tetszett: a képességek
Ami nem
tetszett: a nyálas részek
Értékelés: 4/5
Elemek
Öt elem van a
világon: Tűz, Víz, Föld, Levegő és a Lélek. A Merrick testvérek pedig
mindegyike egy-egy elemet tud irányítani. Chris így magyarázta el Beccának a
dolgot (lerövidítve csak a lényeg):
„Letérdelt, és
egy kört rajzolt a homokba.
– Képzeld el,
hogy mindenki a világon ebben a körben él – kezdte.
Amikor a lány
bólintott, ötágú csillagot rajzolt a körbe.
– Képzeld el,
hogy ez az öt pont az öt elem. Tűz, Víz, Levegő, Föld… Az ötödik elem a Lélek. Az ötödik egy olyan… mindenes. Mindennel
összefüggésben áll… vagy legalábbis ezt mondják. Ha a földön mindenki ebbe a
körben található, láthatod, hogy némelyek közel esnek a csillag csúcsaihoz,
mások nagyon messze. Ha valaki a Levegő és a Víz közé esik, talán felnőtt
korára érteni fog egy kicsit a vitorlás hajókhoz. Aki pedig a Tűz és a Föld
közé, az… A pokolba is, nem tudom, vulkánokat fog tanulmányozni, vagy ilyesmi. Mindenki
olyan, mint mi, Becca. Emberek vagyunk. Mindannyian a körön belül vagyunk. A
bátyáim és én csak éppen… egy-egy csúcsra esünk.”
Nyereményjáték
A történetben
fontos szerep jut a különféle ásványoknak, ezért mostani játékunk során egy kis
ásványvadászatra invitálunk Benneteket. Nincs más dolgotok, mint az egyes
állomásokon található rövid leírás, valamint a hozzátartozó kép segítségével
kitalálni, melyik kőre gondoltunk. Így esélyetek nyílik megnyerni a három
nyereménykönyv egyikét!
Figyelem! Csak
azon játékosok megfejtéseit tudjuk elfogadni, akik az összes kötelező feladatot
megcsinálták!
Feladat:
1) Lájkoljátok a
Vörös Pöttyös? Szeretem. és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!)
2) Fejtsétek
meg, melyik állomáson melyik kő található, és írjátok be a nevét a rafflecopter
megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
3) A Blogturné
Klub blogján (www.blogturneklub.hu) található keresztrejtvénybe írjátok be az
ásványok nevét, hogy megkapjátok a pirossal kijelölt fősor megfejtését.
(Kötelező!)
4) A kiadó csak
Magyarország területén belül postáz!
5) Ha a nyertes
72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!
Fokozza a
gondolkodás tisztaságát, enyhíti a szorongást. Erős a kapcsolata a Vízzel.
A turné további állomásai:
08.15.
Bibliotheca Fummie
08.17. Nem harap a… blog
08.19. Deszy könyvajánlója
08.21. Kelly Lupi olvas
08.23.
Dreamworld
08.25. Insane Life
Ugye nem fogom megbánni, hogy megrendeltem?
VálaszTörlésHa szereted a paranormális romantikus YA-kat, akkor szerintem nem. :)
TörlésNem szoktam annyira odalenni az ilyenekért, azon túl, hogy egyszeri olvasásnak jók, de ez valamiért kifejezetten tetszett.
Köszi a választ :) Mert egyébként már nagyon régen várom, és a Goodreads-es véleményei sem voltak különösebben rosszak, de most picit elbizonytalanodtam :)
TörlésÉn eredetiben angolul olvasom a sorozatot, és nálam személy szerint az abszolút kedvencek közé tartozik, szóval én csak ajánlani tudom mindenkinek. Konkrétan az első kötettel, a Viharral kapcsolatban azonban én azt tanácsolnám mindenkinek, hogy aki kézbe veszi, úgy tekintsen rá és olvassa mint egy bevezetőt. Ez alatt pedig azt értem, hogy bár szerintem egy jó és élvezetes könyvről van szó, én nagyon úgy látom hogy ennek a kötetnek még a fő célja az "ismerkedés" - az olvasók megismerkednek a regény világával, a főbb szereplőkkel és központi problémákkal, az írónő pedig az eredeti megjelenésével kissé közelebbi ismeretségbe került az olvasókkal és magára szedett némi gyakorlatot és tapasztalatot (a Vihar nem csak egy sorozat legelső kötete, de Brigid Kemmerer legeslegelső kiadott írása is, úgyhogy szerintem senki nem hibáztathatja ha itt még sablonok és egyéb módszerek segítségével szeretett "biztosra játszani") -, tehát világmegváltó dolgokat azért nem kell várni tőle.
TörlésNem feltétlenül negatív dologként róttam fel neki, hogy klisés, csak olyan megjegyzés volt, én nem is vártam tőle, hogy ez most meg akarja váltani a világot vagy ilyesmi. Viszont ahhoz képest, hogy első kiadott könyv, nagyon jó, olvastam ennél ezerszer rosszabbakat is, nemcsak elsőkönyvesektől.
TörlésÉs azért érződik rajta, hogy ez sorozatfelvezetés, tehát számítok rá, hogy a többi kötetben azért fejlődés fog látszani. Legalábbis reménykedek benne.
Kritikádat olvasva nekem sem úgy tűnt Fummie, hogy te különösebben bántad volna a Vihar enyhén klisésségét, de amikor Bianka kérdésére válaszoltam, akkor én nagyon általánosságban beszéltem, és nem feltétlenül arra reflektáltam amiket te írtál. (Elnézést ha máshogy tűnt.) A nem kell világmegváltó dolgokat várni ettől a regénytől megjegyzésem konkrétan onnan jött, hogy valaki (azt hiszem goodreads-en) elég erősen sérelmezte, hogy az írónő a Viharral erősen felléphetett volna néhány tinédzsereket érintő komoly probléma ellen (pl. egymás zaklatása; különbségek a lányok és fiúk megítélésében, a velük szemben támasztott elvárásokban) és mivel ezt nem tette meg, a kritikaírónak - többek között - nem volt kellő "mélysége" a történetnek és - ha jól emlékszem - elég határozottan kijelentette, hogy őneki köszöni szépen, de ennyi elég volt ebből a sorozatból. Na már most mivel semmi garancia nincsen rá, hogy Bianka például nem látja hasonlóképpen a világot mint ezen vagy bármelyik másik vele egyet értő személy, ezért gondoltam úgy hogy ha egy olyan kérdésre válaszolok mint "Tetszeni fog-e nekem ez a regény?", akkor a legeslegelső dolog amit le kell szögezni az az, hogy a Vihar - az én meglátásom szerint legalábbis - csak a "jéghegy csúcsa", és ez alapján a kötet alapján szerintem még nem sok véleményt lehet formálni a sorozat egészéről. És igen, én elég határozottan azt mondanám, hogy látszik a fejlődés kötetről kötetre. A Vihar maga nekem az az ízelítő volt, én igazán a 2. kötettel szerettem bele a sorozatba. A Spark (Szikra magyarul ha szó szerint fordítják megint a címet) még most, majdnem az összeset olvasva is az egyik kedvencem, bár nálam a 4. - Secret (vagyis a Titok) - ami nem is simán viszi, hanem egyenesen rohan a pálmával. Még ha az összes eddig olvasott regényeimet (darabra 300+) nézem is, a Secret az nálam akkor is minimum Top 10. Imádom, bár ahhoz némileg nyitottabb gondolkodás szükséges, erősen konzervatívoknak nem hiszem hogy való. Különösképpen érdekes lesz látni, hogy a magyar olvasók mit szólnak ehhez a bizonyos részhez ha majd egyszer nálunk is kijön.
TörlésJa, rendben van. :D
TörlésÖrülök, hogy szerinted javul a sorozat, én mindenképpen folytatni fogom, mert érdekel. Főleg most, hogy így felcsigáztál. Hát folytatások tekintetében lehet bízni a Könyvmolyképzőben, úgyhogy előbb-utóbb csak kiadják a folytatásait is, csak türelemmel kell várni. :)