Kiadó: Maxim
Oldalszám: 440
oldal
Fordító:
Komáromy Zsófia
Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie
O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham
véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két
tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén
élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják. Szellemes és feledhetetlen
levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket
és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud
Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a
rivaldafényben él. Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson
Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban
személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű
fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól? Egy sorsdöntő nyár történetét
elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a
szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Rendben,
fogalmam sincs, mi történt velem. Valamiért nem csúszik az urban fantasy, amit
egyébként nagyon szeretek, csak az ilyen nyálas limonádé. Nem azért mondom, a
nyálas limonádénak is megvan a létjogosultsága, én is élvezem őket, különben
nem olvasnám, de miután elolvastam egy egész tiniregény sorozatot, nem értem,
miért vágyom még mindig az ilyenekre. Pedig amikor belekezdtem a fantasyba, azt
hittem, de jó lesz, valamiért mégsem megy. Furcsa.
Ez volt a
harmadik regényem Jennifer E. Smithtől, a sorozat második darabja (mivel a
részek nem függnek össze, nem kitétel, hogy sorban olvassuk őket), és ez is
pont ugyanolyan, mint a többi rész. Smith minden részében pontosan ugyan azt a
sémát követi. Ami nem gond, ha egy olyan szintű regényről van szó, mint ez, de
azért néha nem árt a változatosság.
Elle pont
ugyanolyan jókislány, mint a másik két regényben a főszereplő lányok, csak épp
egy cukrászdában dolgozik. Itt kell megjegyeznem, hogy a Tejszínhabzsoló
zseniális név, imádtam. Bár annak jobban örültem volna, ha kicsit elmerülünk a
sütikben (szakmai ártalom), de persze nem ezen volt a lényeg. Graham pont
ugyanolyan jófiú, mint a másik két regényben a főszereplő fiúk, csak épp híres
színész. Egyébként a jellemvonásaik annyira egyformák. Pont ezért nem érzem élőnek
a történetet, csak úgy van.
Nem azt mondom,
hogy rossz, mert aranyos, meg egy délutános olvasmánynak pont megfelel, de aki
olvasott már ilyet, az pontosan tudja, mire számíthat. Nem akar ez több lenni
annál, ami, és ez jó. Viszont a kikapcsolódáson túl semmit nem nyújt.
Azt hittem
először, hogy ilyen jellemzően filmes sablonos lesz a cselekmény, de nem voltak
benne nagy csavarok meg félreértések. Azt legalább elmondhatom, hogy a
cselekmény semmiben nem hasonlított a másik kettő részre. A történet íve persze
ugyanaz volt, de mint mondtam, ne várjunk sokat a könyvtől.
Tetszett a
helyszín, szeretem az olyan helyeket, ahol tenger van. Talán pont azért, mert
nálunk nincs, és odavágyom, annak ellenére, hogy nem vagyok az a típusú ember,
aki kifekszik napozni. De azért jó lenne látni a tengert, úgy igazán (mert
amikor hajón utaztam át Franciaországból Angliába több mint tíz éve, az nem
számít). Meg az, hogy megismerkedtek, egy félrement e-mailen keresztül, az is
jó ötlet volt.
Hát, szóval
ennyi. Nem nagyon lehet erről többet írni. Pont azt adja, amire várunk, és
egyszeri kikapcsolódásnak alkalmas, de ennél nem több. Azt hiszem, ezek után
újra megpróbálkozom azzal az urban fantasyval.
Kedvenc
karakter: Snoopy, a kutya
Ami legjobban
tetszett: az e-mailek és a város
Ami nem
tetszett: a sablonossága
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése