Kiadó: Fumax
Oldalszám: 274
oldal
Fordító: Benes
Attila
A második világégéskor születtem. Legendák
szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének
tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban
éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták,
megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk
jövendőjét látni.
Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő
szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a
föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben
örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű,
vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják
be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt
tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!
Az a jó a
zombikban – a vámpírokkal ellentétben –, hogy nincs igazából olyan kialakult
kép róluk, ahogy mondjuk Drakuláról. Mert a vámpíroknak vért kell színi, és
kegyetlennek meg félelmetesnek kell lenniük, de ha már csillognak, akkor azok
már nem is igazi vámpírok. Ezzel szemben a zombikra csak annyi a kikötés, hogy
nem túl értelmes emberevő lények, és ezen belül bármilyenek lehetnek, ők a
zombik. A Menedék lényei, a Korcsok is elsőre zombinak tűnnek, de szerintem ez
mégsem egy zombis történet. Nem csak azért, mert egyszer sem hívják így őket,
egyszerűen szerintem nem zombik.
Mondták nekem,
hogy ez nagyon jó, és mindenképpen olvassam el, mert nagyon jó, és zombis, és
disztópia, és nagy jó, és olvassam el. Elolvastam. Igazuk volt, nagyon jó,
annyira, hogy amint befejeztem már fogtam is a következő részt.
Nem tudom, mikor
volt utoljára, hogy ennyire nem akartam kilépni az olvasott világból, és még
akkor is benne voltam, amikor nem olvastam (az Outlander nem számít, mert az
elég idegesítő volt), talán a Stromdancernél fordult elő még tavasszal. No nem
azért, mert minden szép és jó, egyszerűen csak megkedveltem a karaktereket.
De ez nem
jelenti azt, hogy a világ rossz lenne. Nem akarnék ott élni, de ahogy fel van
építve, az zseniális. Először csak az enklávét ismerjük meg és a benne élőket.
Mivel nem túl változatos az étrendjük, a napot sose látták, és elég szűkösen
vannak ott a föld alatt, ha valaki húsz év felett van, az már öregnek számít. A
munka nagyon jól fel van osztva, az öregek vezetik az enklávét, vannak
vadászok, akik kimennek élelemért és közben leölnek pár korcsot, vannak az
építők, akik a helyet teszik jobbá, és a nemzők, akik az új generációt
biztosítják. Elég szigorú a rendszer, de logikusnak tűnik, legalábbis Pikk
szemén keresztül nézve az.
Pikk épp
megkapja a nevét és ezzel felnőtt lesz, beáll a vadászokoz. Párjául Fakót
kapja, aki elég szótlan és sokan ki is nézik, mert ő az egyetlen, aki kintről
jött. Hát mivel én annyi disztópiát olvastam már, azt hittem, kiismertem magam,
és már előre el is könyveltem magamban, hogy is lesz ez az egész. Ki mit mikor
fog csinálni, Pikk rájön, hogy ez a rendszer hazugság, lázadások lesznek, stb.
Nagyobbat nem is tévedhettem volna, és akkor döntöttem el, hogy imádom ezt az
írónőt, amikor sikerült meglepnie a cselekménnyel. Mert hogy vannak benne
csavarok, és ez nem egy sablon sztori.
Persze Pikk
elkezd Fakóval dogozni, és ahogy beszél a fiúval, ő rádöbbenti, hogy mégsem
minden olyan szép és jó, ahogy azt a lány gondolja, és csalódik a vezetőkben
meg a rendszerben, de nem az lett, amire számítottam. Nem is igazán tudtam
rájönni, hogy most mi is lesz a következő lépés, és ez annyira jó volt. Attól is
féltem, hogy nagyon nyálasra van megírva, de nem volt, a romantika csak nagyon
kevés helyen kapott szerepet, nem erre fókuszált a könyv, és el sem tudom
mondani, ez mennyire pozitív.
Pikk az a fajta
főszereplő, akit szeretek. Elég naiv, de okos és erős. Harcol, megvédi a
szeretteit, de nem dugja homokba a fejét, ha olyat hall, amit nem akar. Egész
életében arra készült, hogy vadásznő lesz, megvédi az enklávét, úgyhogy nem is
csoda, hogy úgy tud bánni a tőrrel, ahogy nem sokan. Szerettem a fejében lenni,
a gondolatait olvasni. Különösen akkor, amikor a felszínre kerülnek, és minden
új neki. Érdekes volt az ő szemén keresztül látni a lepusztult világunkat,
imádtam a leírásokat, a hasonlatokat. Ez nagyon tetszett.
Fakót is
szerettem, még akkor is, ha elég szófukar volt. Jó, bevallom, az ő karaktere
kicsit sablonos, de kedvelhető karakter. Valahogy felnéztem rá, de lehet ez
csak azért volt, mert Pikk tisztelte. Ami fura volt benne, hogy mintha kicsit a
semmiből jöttek volna az érzelmei. Alig beszélgettek Pikkel, ő meg főleg nem
beszélt, és aztán hirtelen megcsókolja a lányt meg úgy viselkedik, mintha most
mindentől meg akarná védeni.
A
világfelépítésben nagyon szerettem, hogy nem annál a résznél tartottunk, amikor
a gonosz, emberevő lények most tűntek volna fel, hanem több generáció ebben
nőtt fel és halt meg, így éltek már hosszú ideje, hogy a világban elszaporodtak
a Korcsok. Eltűntek a régi dolgok, a történelem a múlt homályába vész, senki
sem tudja igazán, mi valós a mesékből, és mi nem. Bele tudtam magam képzelni
ebbe a világba, mert nagyon hitelesen volt bemutatva.
Ami zavaró volt,
hogy mivel Pikk az elbeszélő, ezért az ő tudására és szókincsére támaszkodtunk
elvileg. Mégis néha olyan hasonlatokat használt, amit elvileg nem is érthetett
volna, mert sosem látott még olyan dolgot. Nem tudom, hogy ez a fordító vagy az
író sara, de néha kiestem a ritmusból tőle.
Ez viszont nem
rontott az összképen, imádtam, és mindenkinek ajánlom, aki szereti a
disztópiát, mert ez egy remekül felépített könyv.
Kedvenc
karakter: Pikk
Ami legjobban
tetszett: a világfelépítés és amikor a felszínre kerülnek
Ami nem tetszett:
-
Értékelés: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése