Széria szemle: The 100

Közel száz éve a Földön volt egy nagy, pusztító, nukleáris robbanás (vagy valami ilyesmi, a lényegtelen részletek valahogy mindig elvesznek), és most az emberek a Bárkán élnek, egy nagy űrhajón (fogjuk rá), ami a Föld körül kering. Leküldenek száz elítélt tinit a földre, hogy megtudják, elég jók-e a körülmények ahhoz, hogy élni lehessen.

Meglepett ez a sorozat, mivel nem számítottam ilyen komoly témára és ilyen durva adagolásra a CW-tól. Rögtön az első részben meghalnak páran, és aztán folyamatosan múlnak ki emberek, még olyanok is, akikről azt hittem, hogy fontos szereplők, de kiderült róluk, hogy mégsem. Mert természetesen fontos szereplők nem halnak meg, mégiscsak a CW-ról beszélünk.

Az alapötlet nagyon tetszett, és nagyon jól is indult. Tök jó volt, mikor rájöttek, hogy itt most nem figyel rájuk senki, és noha megvolt az ő kasztrendszerük, de a teljes szabadságban megpróbáltak felépíteni egy új társadalmat. Persze kiderült, hogy nincsenek egyedül, jöttek földiek, és akkor megkezdődött a taktikázás meg a háború. Szerettem ezeket a részeket, mert leginkább ez hozott izgalmat a sorozatba, ugyan csak ritkán izgultam, mert előre ki tudtam találni, kivel mi fog történni, vagy legalább, hogy ki nem fog meghalni.

Persze nem minden volt ennyire kiszámítható, azért sikerült néhány csavart belevinni a sorozatba, de igazából nagyrészt nem volt sok meglepetés. Ami elég zavaró volt. Az a bajom a csatorna sorozataival, hogy olyan jó ötleteik vannak, csak a kivitelezés nem megy tökéletesen, valaki mindig bele akar vinni valami olyat, ami teljesen nem illik oda, vagy ha mégis, hát abszolút felesleges. Na meg a logikai bakik, amelyekből szintén nem szenvedünk hiányt.

Volt egy olyan pálfordulás, amire nem számítottam ugyan, de sehogy nem tudtam megérteni, hogy ezt most miért vagy hogy. Nem mondom, hogy okos vagyok, vagy a logikai gondolkodásomra nem férne rá a fejlesztés, de ez nekem sehogy nem fért bele. Aztán azt sem értettem, hogy micsoda véletlen folytán történhet az, hogy ha valaki lejön a földre vagy valami történik a Bárkán, akkor az mindig úgy esik meg, hogy a Föld az pont úgy legyen fordulva, hogy a százak lássák. Eszembe jutott az is, hogy biztos a Bárka úgy kering, ahogy a Föld forog, mivel van navigációs rendszere meg ilyesmi, de a végén elhangzik egy mondat, mely szerint nem tudnák megvárni, hogy legközelebb jól álljon a Bárka a Földhöz képest. Akkor mégsem mennek vele sehova, de akkor hogyazistenbe áll minden egyes fontos alkalomnál úgy, hogy a lentiek lássák, mi történik?

Az évad közepénél hőseink találkoznak a földiekkel, elkezdenek velük beszélni, és tökéletesen megértik egymást. Az egyik csapat fent élt a világűrben, egy űrhajón, ahol nyilvánvalóan kellettek olyan szavak, mint fedélzet meg hasonlók, de nem kellettek olyan szavak, mint mondjuk a dárda. A másik csapat lent élt egy rohadt nagy dzsungel közepén, azt se tudták, mi az, hogy naprendszer, sőt, leginkább csak azon izgultak, hogy ne haljanak meg. Ha azt veszem alapul, hogy én gond nélkül megértem Kosztolányit vagy Adyt (noha nem vagy csak ritkán használom a szavakat, amiket ők használtak), akkor is száz év telt el, és teljesen máshol nevelkedtek a fajok. Hogy lehet az, hogy teljesen jól megértik ezek egymást? És miért? Én ezt nem fogadom el.

Clarke a főszereplő, akivel úgy vagyok, hogy időnként értelmes meg vannak jó gondolatai, és akkor szeretem, az idő másik felében meg egy kavics értelmi képességeivel rendelkezik, és akkor leütném egy kővel. Egy jó nagy kővel. Na jó, legyen szikla. Abbyt, Ravent meg Jaspert bírtam még, de az abszolút favorit Bellamy. Azt szeretem benne, hogy nem igazán lehet eldönteni róla, hogy ő most alapvetően jó-e vagy rossz, és igazából ez teszi emberivé. Mindig is szerettem az olyan karaktereket, akik kettősek, vannak jó és rossz döntéseik is, mert ettől lesznek számomra élők. A többieket viszont odadobnám a földieknek. Finnről azt hittem az elején, hogy szeretni fogom, de elnyálasodott, úgyhogy elvesztette az esélyt, hogy egyáltalán megkedveljem.

És el is érkeztünk a számomra legidegesítőbb dologhoz: a szerelmi szálakhoz. A csatorna alapvetően a 18 feletti nőket célozza meg, és mi kell nekik? Szerelem. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen kivétel, de már herótom van tőle. Amikor épp azon izgulunk, hogy meghalunk-e vagy sem, ne kezdjünk már el drámázni, hogy most akkor ki kibe szerelmes meg miért, mert agyfaszt kapok. Ilyenkor küldtem volna az egész bagázsra egy gránátot. Nem is értem, hogy nem haltak meg a harmadik részben, amikor ezzel vannak elfoglalva. Természetesen ez a része a legkiszámíthatóbb az egész sorozatnak, de hát ez van… CW. Bárcsak meg tudnának vinnyogás nélkül is csinálni egy sorozatot.

Tehát nem egy tökéletes sorozat ez sem, viszont nagyon izgalmas és érdekes, és elég durván függ a vége, meg nagyon sok dolgot hagytak elvarratlanul, és ha megtörtént az, amire gondolok, akkor örülni fogok. Biztosan rátapadok a második évadra is majd októbertől, naivan reménykedve, hogy a szerelmi szálakat hanyagolják majd egy darabig… vagy örökre. Hehe.