Kiadó: Libri
Oldalszám: 308
oldal
Fordító: Nagy
Gergely
R zombi. Nincs neve, nincsenek emlékei, és
szívverése sincsen. Álmai azonban igenis vannak. Ő egy kicsit más, mint a többi
hulla.
Egy elhagyott város romjai között találkozik
egy lánnyal. Julie-nak hívják, és mindenben szöges ellentéte azoknak, akikkel R
addig a napjait töltötte: szenvedélyes, okos és nagyon is él. Egy vibrálóan
élénk színfolt a kietlen szürke képen. Maga sem érti, miért, de R ahelyett,
hogy megenné, inkább megmenti Julie-t. Idővel furcsa, feszült, ám mégis gyengéd
viszony kezd kibontakozni köztük.
Még sosem történt ehhez hasonló. Bár
ellentmond minden logikának vagy törvénynek, Julie hatására R többé nem képes
belenyugodni a halálába. Ismét lélegezni, élni akar. Ám a rideg, pusztulásnak
indult világot már csak komoly harcok árán lehet megváltoztatni…
Még mielőtt
egyáltalán a kezembe vettem volna a könyvet, elkövettem egy nagy hibát:
megnéztem a filmet. Alapvetően azt vallom, hogy előbb elolvasom a könyvet és
csak aztán nézem meg a filmet, mert a könyv általában jobb szokott lenni, és
nem akarom elrontani az élményt azzal, hogy előre tudom, mi fog történni. Nos,
sokáig nem jutottam hozzá a könyvhöz, a film meg nagyon érdekelt, úgyhogy
megnéztem. A másik gyarlóságom: tudom, hogy filmet soha, semmilyen körülmények
között nem hasonlítunk filmhez, de ez egy olyan rossz szokás, amit nem tudok
levetkőzni, pedig higgyétek el, nagyon igyekszem. A könyv olvasása közben pedig
nem tudtam nem hasonlítgatni, mert többször is láttam a filmet, amit egyébként
szeretek. Az értékelésemben igyekszem pusztán a könyvre hagyatkozni, de biztos
vagyok benne, hogy azért elő fog kerülni hasonlítgatás.
Elég sok zombis
történetet olvastam, láttam már, úgyhogy benne vagyok a témában, de ilyennel
még nem találkoztam. Egyedi módon közelíti meg az élőholtakat, és ez különösen
tetszett. Ők nem azok az agyatlan fertőzöttek, akik csak a kajára mennek, hanem
nekik is van egy rendszerük, ott élnek a reptéren, és többé-kevésbé
szervezettek. Lehet, hogy csak amolyan reflexből, de megmaradtak nekik az olyan
alapvető dolgok, mint a házasság és a gyereknevelés, és ez nagyon megfogott.
Nem is annyira különböztek tőlünk, egyszerűen csak olyan volt, mintha
belesüppedtek volna a szürke hétköznapok monotonitásába, hogy aztán ezt
csinálják tovább, csak éppen agy nélkül. Nem lövök le nagy poént, ha elmondom,
hogy nem derül ki, hogyan jött is ez a vírus vagy átok, de én erre tippelnék. A
zombikat általában a fogyasztói társadalom reflektálásaként tartják számon, de
úgy hiszem itt most a rohanó életmódunk fricskázása volt. Csak tesszük a
dolgainkat nap nap után, de nem igazán élünk, és ez az, ami sokszor nekem is
hiányzik, erre akarja felhívni a figyelmünket az író. Legalábbis szerintem, de
lehet, hogy tévedek.
Szóval vannak az
Elevenek és a Holtak, és van R. R Holt, de nem úgy tűnik, mintha igazán jól be
tudna illeszkedni a zombik közé, mert halott létére igencsak sokat gondolkodik
és beszél. Szerettem az ő szemén keresztül látni a dolgokat, mert igazán
érdekes volt. Megvoltak nála az alapvető funkciók, mint a beszéd, hörgés,
éhség, de mégis több volt ennél. Nagyon szépen leírta, mi volt régen, milyenek
is a zombik, úgy alapvetően korrektül vázolta a helyzetet. Nyilvánvalóan nem
Dosztojevszkij-szinten ábrázolta a tájat nekünk, de azért elég választékosan
gondolkodott. Emellett pedig még vicces is volt. Nem a hangosan röhögős fajta
humorral rendelkezett, inkább azt a finom iróniát használta, amit én úgy
szeretek. Nem is kérdés, hogy megkedveltem-e őt, mert ezek után nem lehet őt
nem szeretni.
Julie Eleven, de
néha túlságosan is. Amikor épp a „mindenkit szétrúgok” hangulatában van, akkor
bírtam, de időnként túl sokat beszél, és annyira nem is kemény, mint amennyire
ezt mutatja. Egy bizonyos szinten meg tudom érteni, mert nehéz dolgokon ment
keresztül, de kicsit sok volt már az önpusztításból. (A filmben jobban bírtam.)
A könyv harmadik
fontos szereplője Perry, aki ugyan a könyv elején meghal (ez sem spoiler), de
az emlékeken keresztül majdnem végig újra és újra felbukkan. Tetszett ez a
megoldás, így megismerhettük Julie múltját és az életet a Stadionon belül.
Perry nem egy rossz srác, tulajdonképpen egészen szimpatikus, de azért valahogy
mégsem lopta be magát a szívembe. Pedig okos gondolatai vannak, meg alapvetően
az sem áll távol tőlem, ahogy a világot látja, amikor R-rel „beszélget”. Ennek
ellenére mégsem sikerült megszeretem úgy igazán.
A történet a
könyv feléig ismerős volt számomra, mert odáig a film nagyjából követi a
könyvet, és utána sem volt sok meglepetés, habár itt már azért jelentősen eltértek
az alapanyagtól. Nem volt rossz, de azért jobb is lehetett volna. Az első fele
nagyon tetszett, és ott nem is tudtam letenni, a második felénél már azért
előfordult, hogy felnéztem a gépre, hogy mi történik a nagyvilágban. Be tudott
szippantani, de könnyen ki is jöttem belőle.
Örültem, hogy
végre nem csak Amerikán van a hangsúly, hanem a világ többi része is szóba
került. Jó, persze, mindenkinek az a fontos, amit ott van körülötte, de pár
mondatból megtudtuk, hogy ugyanez a helyzet Párizsban meg Londonban is.
Emellett nagyon tetszettek még a képek a szervekről, tök érdekesnek találtam
őket.
Viszont amit nem
értettem se a filmben, se a könyvben az a kocsikázós jelenet. Ott vannak
bezárva egy repülőgépbe, és a csaj nem mehet ki, mert akkor megeszik. Ennek
ellenére mégis ki tud menni, de annyira azért mégsem, hogy elmeneküljön, de
mégis el kell ütni az időt valamivel, hát akkor kocsikáznak. Komolyan? És
senkinek nem jutott eszébe, hogy „jé, egy autóban ülünk, ami működik, mi lenne,
ha most elhajtanék a repülőtér mellett és egyenesen visszamennék vele a Stadionhoz?”.
Vagy csak nekem vannak ilyen gondolataim? Túl sok zombisorozatot néztem?
Szerettem, hogy
komolyan veszi magát, de mindezekkel együtt viccel is. Volt két nagyon érdekes
jelenet, és most enyhe spoiler következik: amikor R gyerekei tanulják, hogyan
kell megölni egy embert, és amikor a Stadionban R látja, hogy egy Eleven
kislány hogyan boncol fel egy zombit. Ezeknél elgondolkodtam egy kicsit, és
rájöttem, hogy tulajdonképpen egyik faj sem rosszabb a másiknál, mindkettő csak
tanulni és érteni akar, mindeközben pedig mindketten azt gondolják, a másik a rossz.
Ez nagyon tetszett. Meg vettem az utalást, mindenki érti, hogy a lányt
Julie-nak hívják, a fiút R-nek, és még erkély-jelenet is van.
Szóval nem volt
ez rossz, de valahogy mégis többet vártam. És nem mondom, hogy a film jobb
volt, mert ilyet nem mondunk, de nekem az jobban tetszett. Talán Julie miatt,
talán azért, mert elfért volna több humor is benne, de nem ez életem legjobb
zombis története. Még csak nem is a legjobb romantikus története.
Kedvenc
karakter: R
Ami legjobban
tetszett: az első fele
Ami nem
tetszett: Julie időnként nagyon idegesítő volt
Értékelés: 4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése