Közel száz éve a
Földön volt egy nagy, pusztító, nukleáris robbanás (vagy valami ilyesmi, a
lényegtelen részletek valahogy mindig elvesznek), és most az emberek a Bárkán
élnek, egy nagy űrhajón (fogjuk rá), ami a Föld körül kering. Leküldenek száz
elítélt tinit a földre, hogy megtudják, elég jók-e a körülmények ahhoz, hogy
élni lehessen.
Meglepett ez a
sorozat, mivel nem számítottam ilyen komoly témára és ilyen durva adagolásra a
CW-tól. Rögtön az első részben meghalnak páran, és aztán folyamatosan múlnak ki
emberek, még olyanok is, akikről azt hittem, hogy fontos szereplők, de kiderült
róluk, hogy mégsem. Mert természetesen fontos szereplők nem halnak meg,
mégiscsak a CW-ról beszélünk.
Az alapötlet
nagyon tetszett, és nagyon jól is indult. Tök jó volt, mikor rájöttek, hogy itt
most nem figyel rájuk senki, és noha megvolt az ő kasztrendszerük, de a teljes
szabadságban megpróbáltak felépíteni egy új társadalmat. Persze kiderült, hogy
nincsenek egyedül, jöttek földiek, és akkor megkezdődött a taktikázás meg a
háború. Szerettem ezeket a részeket, mert leginkább ez hozott izgalmat a
sorozatba, ugyan csak ritkán izgultam, mert előre ki tudtam találni, kivel mi
fog történni, vagy legalább, hogy ki nem fog meghalni.
Persze nem
minden volt ennyire kiszámítható, azért sikerült néhány csavart belevinni a
sorozatba, de igazából nagyrészt nem volt sok meglepetés. Ami elég zavaró volt.
Az a bajom a csatorna sorozataival, hogy olyan jó ötleteik vannak, csak a
kivitelezés nem megy tökéletesen, valaki mindig bele akar vinni valami olyat,
ami teljesen nem illik oda, vagy ha mégis, hát abszolút felesleges. Na meg a
logikai bakik, amelyekből szintén nem szenvedünk hiányt.
Volt egy olyan
pálfordulás, amire nem számítottam ugyan, de sehogy nem tudtam megérteni, hogy
ezt most miért vagy hogy. Nem mondom, hogy okos vagyok, vagy a logikai
gondolkodásomra nem férne rá a fejlesztés, de ez nekem sehogy nem fért bele.
Aztán azt sem értettem, hogy micsoda véletlen folytán történhet az, hogy ha
valaki lejön a földre vagy valami történik a Bárkán, akkor az mindig úgy esik
meg, hogy a Föld az pont úgy legyen fordulva, hogy a százak lássák. Eszembe
jutott az is, hogy biztos a Bárka úgy kering, ahogy a Föld forog, mivel van
navigációs rendszere meg ilyesmi, de a végén elhangzik egy mondat, mely szerint
nem tudnák megvárni, hogy legközelebb jól álljon a Bárka a Földhöz képest.
Akkor mégsem mennek vele sehova, de akkor hogyazistenbe áll minden egyes fontos
alkalomnál úgy, hogy a lentiek lássák, mi történik?
Az évad közepénél
hőseink találkoznak a földiekkel, elkezdenek velük beszélni, és tökéletesen
megértik egymást. Az egyik csapat fent élt a világűrben, egy űrhajón, ahol
nyilvánvalóan kellettek olyan szavak, mint fedélzet meg hasonlók, de nem
kellettek olyan szavak, mint mondjuk a dárda. A másik csapat lent élt egy
rohadt nagy dzsungel közepén, azt se tudták, mi az, hogy naprendszer, sőt,
leginkább csak azon izgultak, hogy ne haljanak meg. Ha azt veszem alapul, hogy
én gond nélkül megértem Kosztolányit vagy Adyt (noha nem vagy csak ritkán
használom a szavakat, amiket ők használtak), akkor is száz év telt el, és
teljesen máshol nevelkedtek a fajok. Hogy lehet az, hogy teljesen jól megértik
ezek egymást? És miért? Én ezt nem fogadom el.
Clarke a
főszereplő, akivel úgy vagyok, hogy időnként értelmes meg vannak jó gondolatai,
és akkor szeretem, az idő másik felében meg egy kavics értelmi képességeivel
rendelkezik, és akkor leütném egy kővel. Egy jó nagy kővel. Na jó, legyen
szikla. Abbyt, Ravent meg Jaspert bírtam még, de az abszolút favorit Bellamy.
Azt szeretem benne, hogy nem igazán lehet eldönteni róla, hogy ő most
alapvetően jó-e vagy rossz, és igazából ez teszi emberivé. Mindig is szerettem
az olyan karaktereket, akik kettősek, vannak jó és rossz döntéseik is, mert
ettől lesznek számomra élők. A többieket viszont odadobnám a földieknek.
Finnről azt hittem az elején, hogy szeretni fogom, de elnyálasodott, úgyhogy
elvesztette az esélyt, hogy egyáltalán megkedveljem.
És el is
érkeztünk a számomra legidegesítőbb dologhoz: a szerelmi szálakhoz. A csatorna
alapvetően a 18 feletti nőket célozza meg, és mi kell nekik? Szerelem. Lehet,
hogy én vagyok az egyetlen kivétel, de már herótom van tőle. Amikor épp azon
izgulunk, hogy meghalunk-e vagy sem, ne kezdjünk már el drámázni, hogy most
akkor ki kibe szerelmes meg miért, mert agyfaszt kapok. Ilyenkor küldtem volna
az egész bagázsra egy gránátot. Nem is értem, hogy nem haltak meg a harmadik
részben, amikor ezzel vannak elfoglalva. Természetesen ez a része a
legkiszámíthatóbb az egész sorozatnak, de hát ez van… CW. Bárcsak meg tudnának
vinnyogás nélkül is csinálni egy sorozatot.
Tehát nem egy
tökéletes sorozat ez sem, viszont nagyon izgalmas és érdekes, és elég durván
függ a vége, meg nagyon sok dolgot hagytak elvarratlanul, és ha megtörtént az,
amire gondolok, akkor örülni fogok. Biztosan rátapadok a második évadra is majd
októbertől, naivan reménykedve, hogy a szerelmi szálakat hanyagolják majd egy
darabig… vagy örökre. Hehe.
Én már rég belenyugodtam, hogy ez a sorozat tele van logikátlanságokkal, csak azért mert CW-s. :D Ami nagy pozitívuma (Bellamyn kívül <3), hogy ennek ellenére is függővé tud tenni ez a sorozat, mert mindig történik valami. Azért persze jó lenne, ha nem mindig a pasizáson járna az eszük, komolyan idegölő, hogy túlélés helyett Octavia már a harmadik (!) pasit fogyasztotta el...
VálaszTörlésDe én annyira szomorú vagyok, hogy ilyen tök jó lehetőségeket basznak el, csak azért, mert CW. Attól még, hogy CW, nem kellene feltétlen ilyenekkel tele lennie, igenis csinálják meg rendesen.
TörlésIgen, amúgy, múlt héten kezdtem el pótolni a részeket, és úgy voltam vele, hogy jó, csak egy rész. A fenébe, na jó, akkor csak még egy részt, pedig annyira idegesítettek ezek a dolgok benne.
Jaj Octavia... Vele nem tudtam dűlőre jutni, mert voltak jó megmozdulásai, de tutira nem élte volna túl, ha Lincoln meg nem menti, és komolyan mondom, meg is érdemelte volna, hogy meghaljon.