Tavaly nyáron,
amikor megtudtam, hogy jön ez a sorozat, már nagyon vártam. Úgy sejtettem,
hasonló lesz, mint az X-men, csak sorozatba ültetve. Alig vártam, hogy
elkezdődjön, még akkor is, ha Julie Plec is a készítő csapatban van. Az a nő
nagyon nem remekel mostanában. Lehet, nem ártana mondjuk csak egy sorozatra
koncentrálnia, és abból kihoznia a maximumot, ahelyett, hogy egy csomó közepes
szériát ütne össze.
A történet
szerint az emberek egy része már tovább fejlődött, újabb képességekkel
rendelkeznek, a 3T-vel: telepátia, telekinézis, teleportáció. Őket hívják
Tomorrow People-nek, ami elég béna név (feliratban Holnap emberei, ami meg még
bénább fordítás), de ezt még ők is elismerik. A föld alatt élnek egy
metróalagútban kialakított búvóhelyen. Ellenségük az Ultra, egy szervezet, ami
azzal foglalkozik, hogy megtalálja ezeket az embereket és elvegye a
képességüket. Vagy valami ilyesmi, a végére teljesen átalakult az egész, én meg
nem emlékszem az elejére.
Stephen egy
tizenéves srác, aki reggelente furcsa helyeken ébred és hangokat hall a
fejében. Nem tudja elképzelni, mi történhetett vele, amíg rá nem jön, hogy neki
is vannak képességei. Az apja, Roger volt az Ultra alapítója, valamint ő
alakította ki a helyet a Holnap embereinek. Roger tíz évvel ezelőtt eltűnt, a
bujkálók pedig meg akarják őt találni, hogy elvezesse őket a Menedékhez.
Stephen beépül az Ultrához, hogy előkerítse az apját.
Amennyire vártam
ezt a sorozatot, annyira sablonos volt a pilot. Minden egyes jelenet akkora klisé
volt, mintha úgy ollózták volna össze a különböző filmekből. Annyira csalódtam
benne, hogy azt se tudtam, mi lesz így ezzel az egésszel. Persze azért
folytattam, hátha kisül belőle valami jó is. Az elején nem kapkodta magát.
Körülbelül a sorozat felének kellett eltelnie, mire láttam rajta a fejlődést,
és gyenge közepesből egy egész jóra küzdötte magát. Aztán viszont igencsak
beindult a cselekmény, és végre érdekelt is, mi történik. Voltak benne csavarok
és izgalmak, úgyhogy örülök nem adtam fel rögtön az első rész után.
Karakterek
szintjén egész jó, Stephent mondjuk utálom, de ez meg se lep már. Viszont a
legjobb barátja, Astrid, ahhoz képest, hogy „csak egy” ember, ő az egyik kedvencem.
Imádom, hogy ilyen kemény, és mindent kimond, amit gondol. Carát is bírom az
idő nagy részében, amikor nem kezd el nyafogni. Tök jól összeillenek Johnnal,
aki meg azon túl, hogy egy folyton szomorkodó helyes srác, azért okos is, és
nagyon rátermett vezető. Russell hozza a bulit meg a poénokat a sorozatba, ami
igazából rá is fér, úgyhogy örülök, hogy őt is megalkották. Jedikiah-t csak az
évad végére szerettem meg, talán azért, mert túl sokat vártam tőle. Imádtam
Mark Pellegrino-t a Supernaturalban, ő volt az egyik indok, amiért érdekelt ez
a sorozat, de nekem nem hozta azt a szintet itt, mint Luciferként. Vagy csak a
karakter nem volt annyira jó, de legalább 15-16 résznek el kellett telnie, mire
sikerült megbarátkoznom vele. Na és Stephen anyukája, Marla, ő egyszerűen
zseniális. Az elején nem szerepel sokat, de higgyétek el, nem érdemes rögtön
leírni, mert sok meglepetéssel szolgálhat.
Ami miatt
viszont ki vagyok akadva, az a szerelmi szálak. Egyedül Cara meg John között
érzem a kémiát, mindenki más totál nulla. Rajtuk kívül senki más szerelmét vagy
vonzódását nem hittem el, kész vicc volt. Arról nem is beszélve, hogy mindezt
csak ilyen kitöltő dolognak éreztem, ami igazából számomra teljesen felesleges
volt. Ha kivennénk belőle a hisztis nyáljelenteket, és helyette értelmeseket
tennénk, máris sokkal jobb lenne. Az utolsó részekben ebbe az irányba haladtak,
és ez tetszik. A sorozat vége nagyon jóra sikerült.
Az évadzáró
nagyon állat lett. Ugyan volt egy jelenet, ahol felvisítottam, hogy „Mi?
Nanemár!”, de igazából el tudtam fogadni, még ez is belefért. A lezárás meg
akkora cliffhanger, hogy… nagy. Jó, nem annyira durva, mint mondjuk a
Star-Crossedban, de mivel ezt a sorozat hosszabb volt, és többet is fejlődött,
jobban a szívemhez nőtt. És itt a meglepetéshír: kaszálták. Egészen az utolsó
jelenetig azt hittem, nem fogom sajnálni, és meg is értem, miért nem volt jó a
nézettsége, főleg, hogy évad közepén pakolgatták egyik napról a másikra, na de
így. Úristen, nem teheti azt a CW, hogy bedob egy ilyet, és utána azt mondja,
hogy bocsi, de nem folytatjuk. Anyátok. Most akkor veszem az acélbetétes
bakancsom, és szétrúgok pár segget Amerikában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése