Ebben a bejegyzésben a legtöbbször
előforduló szó valószínűsíthetően a Loki lesz. Gondoltam, szólok.
Csak most jutottam el addig, hogy
megnézzem, mert a) utáljuk az embereket (nem királyi többes), főleg olyan kis
helyeken, mint a moziterem vagy a metró, ezért megvártuk, míg kevesebben
lesznek, b) nehéz volt időpontot egyeztetni egymással, c) csak és kizárólag
feliratosan vagyunk hajlandóak megnézni, amit nem túlzottan gyakran, nem
túlzottan sok helyen adnak, szóval a b ponttal összekombinálva kész csoda, hogy
sikerült ezt összehozni.
Tetszett. Nem voltam elámulva, nem
zártam ki a külvilágot, nem sírtam, szóval semmi tőlem szokatlan vagy extra
reakció, de határozottan nagyon tetszett. Olyan marvelesre sikeredett, ahogy a
többi film is, sokat nevettem, nem csak azon, amit egymásnak dumáltunk, hanem
maga a film elég humoros volt, ahogy azt megszokhattuk, de közben az egyik
körmömet is majdnem lerágtam, mert volt benne izgalom is rendesen.
Amit különösen imádtam:
· Lokit
· a
poénokat, mindet, egytől egyig, tele volt vele a film
· hogy
a harcjelenet közepén volt benne poén
· hogy
bedőltem a trükknek
· Lokit
· Londont
· Asgardot
· a
hollót
· Lokit
· Thort
· Iant,
akinek brit akcentusa volt (na, ha szinkronosan nézzük, erről és a szexin
ejtett szavakról lemaradunk)
· a
női karakterek 3/4-ét
· Tom
Hiddlestont
· ja
és természetesen Lokit
Asgard gyönyörűen volt megcsinálva,
ahogy a többi világ is, a CGI is remek volt, nem idegesítően látható, inkább
elbűvölt. Az is remek ötlet volt, hogy New York helyett most inkább Londont rombolják
porrá. Imádtam a hollót, amely ugyan csak egy másodpercre jelent meg, de azért
mégiscsak behozta az igazi skandináv mitológiát. Az pedig különösen vicces
volt, amikor kicsit kifigurázták az átlagembereket.
Loki. Tudom, mindenki odavan érte,
de hát lehet őt nem szeretni? Amellett, hogy Tom Hiddleston rendkívül jóképű és
gyönyörűen beszél angolul, nagyon jól tudja eljátszani Lokit. Lokit, akit azért
imádok, mert gonosz, és a gonosz karakterek mindig érdekesebbek. Akkor is remek
a humora, amikor a gödör alján ül, és imádom az apró kis csínyjeit is. Meg ő
olyan gonosz, aki nem fog megtérni, de ha mégis, akkor valakinek küldök egy
nagyon csúnya levelet. Szeretem Lokit (tudom, mindenki meglepődött).
Thort is szeretem, mert bátor,
erős, a film előrehaladtával egyre okosabb, és szexi a felsőteste is. Meg úgy
egyben az egész pasi. (Oké, most mindenki egy felszínes idiótának tart.)
Önfeláldozó, és szereti a testvérét, bármit csináljon is Loki. Volt köztük
néhány romantikus pillanat, többször mondtuk is, hogy „now kiss”, ami
természetesen elmaradt, de azért én megnéztem volna. Odin egy köcsög
szemétláda, de ez nem újdonság, tulajdonképpen a skandináv mitológiában sem a
legjobbfej mintaapa. Erik meg kicsit megbuggyant, de mi így szeretjük.
Négyből három női karaktert
szeretek. Friggát és Sifet mert badassek, Darcyt meg a stílusáért. Aztán ott
van Jane… akit nem szeretek. Mert pontosan olyan tipikus női karakter, mint az
összes többi főszereplő női karakter bármiben, azokat meg mindig utálom. De
azért örültem, mikor Thorral végre újra találkoztak, meg néha voltak jó
megmozdulásai, és tulajdonképpen tök okos, de akkor is idegesít.
A film elején, amikor még
hallgattuk a mesét meg utazgattunk a világokban, harcoltunk Asgardban, úgy
éreztem, hogy egy Gyűrűk ura és Star Wars keverékbe csöppentünk, még a hangokat
is sikerült ellopniuk a filmekből, szóval az nem volt a legtökéletesebb. Meg
időnként becsillantak dolgok. Még a csillogó dolgokra azt mondom, oké, csillanjon,
de néha ilyen teljesen random háttérből jött csillogás volt. Akkor
megkérdeztem, hogy „Mi van, J. J. Abrams rendezte ezt a filmet?”. Volt néhány
sablonos megmozdulás, de annyira nem durván, hogy kifejezetten zavart volna.
Jaj és volt egy jelenet… na jó, nem
fogok ellőni semmit, úgyhogy ezt most megpróbálom körülírni. Szóval volt egy
jelenet, ahol trükköztek, és az elsőnél még tökre el is hittem mindent, és már
kezdtem kiborulni, hogy miezmár, de aztán kiderült, hogy trükk volt. Aztán jött
a jelenet folytatása, és mondtam, ha ez fog történni, én kimegyek a teremből.
Erre megtörtént, Dinc meg: „Na Fumi, kimész?”. A körmömet rágtam és a
hiperventillálás szélén álltam, de nem mentem ki. Azt mondtam: „Kész, én ezt
nem hiszem el, ez nem igaz, ez csak trükk volt.” Félig még el is hittem, amit
mondok, de aztán logikusan végiggondolva, mégiscsak igazam kellett, hogy
legyen. És tényleg, az is csak trükk volt, és nem vettem be. Jó, csak félig. De
akkor is.
Összességében nagyon tetszett,
biztos máskor is megnézem majd, és imádom Lokit. A vége meg egyszerűen
zseniális. (Mármint nem a stáblista utáni vége, hanem még az az előtti vége.
Aki látta, tudja, miről beszélek.)
Most meg végre rávetem magam a múlt
heti Agents of S.H.I.E.L.D. részre, amit emiatt a film miatt nem néztem még
meg. Jeeej.
Lokiii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése