Mi lenne, ha
minden egyes részedet fel lehetne használni
másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal,
akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon?
Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a
bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?
Az Unwind
blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy
nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során
megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott,
nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a
végzetük elől.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384
oldal
Fordító: Illés
Róbert
Mi lesz, ha a szüleid téged is
szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem
kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a
rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei,
mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy
spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már
születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a
kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben
tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik
születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik
rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?
Még egy
disztópia, pedig azt hinnénk, hogy ez már kezd kimenni a divatból. Szerintem a
disztópiából sosem elég. Na jó, legalábbis még nem értem el azt a szintet, ami
már sok lenne. Mi kell egy jó disztópiához? Egy jó világ. Kész, ennyi, ha ez
nincs meg, onnantól kezdve lehet akármilyen vicces, tele jó karakterekkel és
történetvezetéssel, ha a világ nem hihető és kellően sötét, onnantól kezdve
felesleges bármilyen erőfeszítés. Persze, az sem árt, ha a karakterek jól
kidolgozottak, a cselekmény nem a randomgenerátorral van összedobva, és a párbeszédeket
nem különböző könyvekből ollózták össze. Vizsgáljuk meg Neal Shusterman regénye
hogy teljesít.
A világ elsőre
nem tűnik túl extrának. A felnőttek rendelkezhetnek úgy a gyerekek felett 13 és
18 éves koruk között, hogy szétbontják őket, és a testrészeik másik emberekben
élnek majd tovább. Elsőre valóban morbidnak tűnik, de a szervátültetés ma is
működik. Nyilván, önkéntes alapon, és nem is tudják az emberi testet 100%-ban
újrahasznosítani. De belegondolva az egészbe, ahogy megismerjük az apró
dolgokat, úgy válik az egész bizarrá. Senki nem akarja, hogy szétbontsák, mert
ebben a formában akkor ő megszűnik létezni, mégis hiszik, hogy nem hal meg, hiszen
minden része tovább él valakiben. Ez azért egy kicsit mégis morbid.
Karakterek. A
főszereplő Connor, akit azért ítéltek a bontásra a szülei, mert nehéz vele
bánni, folyton bajba kerül. Az volt a problémám Connorral, hogy többször le
volt írva, hogy verekedik, ösztönből cselekszik, ha mérges, máris nekiugrik
valakinek, de mégsem éreztem benne ezt a vadságot. Nem igazán ismerjük meg a
múltját, és ezért kidolgozatlannak érzem. Nem elég csak leírni, hogy problémás,
hanem meg is kell mutatni, és én ezt nem láttam. Ráadásul amikor gondolkodás
nélkül cselekszik, olyan hülyeségeket követ el, hogy néha nem értettem, hogy
élhette túl. Persze le volt írva, miért tette, amit tett, de attól még néha jól
tarkón vágtam volna.
Risa az agy a
csapatban. Fiatal létére felnőttnek tűnik, gondolkodik, és talán a
legracionálisabb az egész könyvben. Árvaházban nőtt fel, szüksége is van arra,
hogy észnél legyen, de végig azt éreztem, hogy csak miatta nem kapták el a
fiúkat az első öt percben.
Lev a kötelezően
utálnivaló személy. A szülei vallásosak, ezért Levet úgy nevelték fel, hogy ő
lesz a tized, a feláldozandó személy. Szegény Lev ezért agymosott lett, és
amikor rájött, hogy az élet nem olyan, amilyennek megismerte, teljesen
meghülyül. Szerintem ez a gyerek sose volt normális, csak hagyja, hogy mások
döntsenek helyette, mert ezt szokta meg. Nem tanult meg önállóan gondolkodni,
csak követi a többieket. De egy érdekes utat járt be, és mindenképp tudni
akarom, mi fog történni vele ez után.
A történet jól
van felépítve. Végig fenntartotta az érdeklődésem, pedig egyszer sem voltam
igazán lenyűgözve. Na jó, egyszer mégis, valahol a könyv kétharmadánál jöttem
rá valamire (amit ott már bárki kitalálna, aki képes az értő olvasásra), és akkor
kerestem az állam, és káromkodtam, mint egy kocsis. Az író azonban azon túl,
hogy csak elénk dobna egy jó történetet, gondolkodásra is késztet. A
könyv közepe felé van egy nagyon érdekes párbeszéd. Négy bontásra ítélt ül egy
sötét ládában (hogy miért, az most nem lényeges), és az emberi lélekről
vitatnak eszmecserét. Szokatlanul érett gondolkodás pár tizenévestől, de nem
tűnt furcsának, hiszen ezek a fiatalok fel voltak készülve arra, hogy
szétszedik őket. Legjobban az tetszett, hogy nem kapunk választ a kérdésekre,
hiszen honnan is tudhatná egy csapat tini, mi lesz a lelkükkel, egyszerűen csak
elindítanak egy nagyon jó gondolatmenetet. Szerintem ez volt a legerősebb
jelenet az egész könyvben. Illetve volt még egy, ami nagyon megfogott, de azt
spoilerezés miatt nem írom le.
A leírás
harmadik személyben van, és jelen időben, ami talán a legritkább párosítás,
amivel eddig találkoztam, és érdekes módon nagyon jól működik. Erre nem
számítottam. YA létére csak halványan van jelen a szerelmi szál, és igazából
még ez sem zavaró
Nem voltam
annyira elájulva a könyvtől, ahogy a többiek, de határozottan tetszett. Nem
érzem hiányosnak, szerintem egész jól lezárták, de nagyon kíváncsi vagyok, mi
lesz még a szereplők sorsa, úgyhogy biztosan elolvasom a többi részt is.
Kedvenc
karakter: Risa
Ami legjobban
tetszett: a beszélgetés a lélekről
Ami nem
tetszett: úgy érzem, hiányzott belőle valami, hogy igazán ütős legyen
Értékelés: 4/5
Borítók
Nyereményjáték
A történetben a
bontásra ítélteket elviszik egy helyre, ahol minden szervüket külön
tárolóeszközökbe teszik, amelyeket majd később más emberek kapnak meg. Nektek
most pont fordítva kell tennetek.
Szétbontottuk az
egyik szereplőt, a darabjait a különböző állomáson találjátok. Ha összerakjátok
a képet, megkapjátok a szereplő nevét, amit be kell írnotok a rafflecopterbe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi
címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő
levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
05. 30. Bibliotheca
Fummie
06. 01. Media Addict
06. 03. Kelly & Lupi olvas
06. 05. Tekla könyvei
06. 07. Always Love a Wild Book
06. 09. Deszy könyvajánlója
06. 11. Könyvszeretet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése