Neal Shusterman: Bontásra ítélve (Unwind 1.)


Mi lenne, ha minden egyes részedet fel lehetne használni  másokon? A betegek biztos jobban járnának, de mi történne azokkal, akiket szétbontanak? És ha nem választhatnál, hogy akarsz-e segíteni másokon? Ha tudnád, hogy a szerveid másokban élnek majd tovább? Félnél, vagy várnád a bontást? Vajon a lelkeddel mi lesz?
Az Unwind blogturné során ezekre a kérdésekre keressük a választ, bár nem kizárt, hogy nem fogjuk mindre megtalálni. Ha velünk tartotok a hét állomás során megismerkedhettek a világgal, a szereplőkkel, és ahogy az lenni szokott, nyerhettek is. Gyertek ti is, nézzük meg, hogyan menekülnek szereplőink a végzetük elől.

Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Illés Róbert

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?



Még egy disztópia, pedig azt hinnénk, hogy ez már kezd kimenni a divatból. Szerintem a disztópiából sosem elég. Na jó, legalábbis még nem értem el azt a szintet, ami már sok lenne. Mi kell egy jó disztópiához? Egy jó világ. Kész, ennyi, ha ez nincs meg, onnantól kezdve lehet akármilyen vicces, tele jó karakterekkel és történetvezetéssel, ha a világ nem hihető és kellően sötét, onnantól kezdve felesleges bármilyen erőfeszítés. Persze, az sem árt, ha a karakterek jól kidolgozottak, a cselekmény nem a randomgenerátorral van összedobva, és a párbeszédeket nem különböző könyvekből ollózták össze. Vizsgáljuk meg Neal Shusterman regénye hogy teljesít.
A világ elsőre nem tűnik túl extrának. A felnőttek rendelkezhetnek úgy a gyerekek felett 13 és 18 éves koruk között, hogy szétbontják őket, és a testrészeik másik emberekben élnek majd tovább. Elsőre valóban morbidnak tűnik, de a szervátültetés ma is működik. Nyilván, önkéntes alapon, és nem is tudják az emberi testet 100%-ban újrahasznosítani. De belegondolva az egészbe, ahogy megismerjük az apró dolgokat, úgy válik az egész bizarrá. Senki nem akarja, hogy szétbontsák, mert ebben a formában akkor ő megszűnik létezni, mégis hiszik, hogy nem hal meg, hiszen minden része tovább él valakiben. Ez azért egy kicsit mégis morbid.
Karakterek. A főszereplő Connor, akit azért ítéltek a bontásra a szülei, mert nehéz vele bánni, folyton bajba kerül. Az volt a problémám Connorral, hogy többször le volt írva, hogy verekedik, ösztönből cselekszik, ha mérges, máris nekiugrik valakinek, de mégsem éreztem benne ezt a vadságot. Nem igazán ismerjük meg a múltját, és ezért kidolgozatlannak érzem. Nem elég csak leírni, hogy problémás, hanem meg is kell mutatni, és én ezt nem láttam. Ráadásul amikor gondolkodás nélkül cselekszik, olyan hülyeségeket követ el, hogy néha nem értettem, hogy élhette túl. Persze le volt írva, miért tette, amit tett, de attól még néha jól tarkón vágtam volna.

Risa az agy a csapatban. Fiatal létére felnőttnek tűnik, gondolkodik, és talán a legracionálisabb az egész könyvben. Árvaházban nőtt fel, szüksége is van arra, hogy észnél legyen, de végig azt éreztem, hogy csak miatta nem kapták el a fiúkat az első öt percben.
Lev a kötelezően utálnivaló személy. A szülei vallásosak, ezért Levet úgy nevelték fel, hogy ő lesz a tized, a feláldozandó személy. Szegény Lev ezért agymosott lett, és amikor rájött, hogy az élet nem olyan, amilyennek megismerte, teljesen meghülyül. Szerintem ez a gyerek sose volt normális, csak hagyja, hogy mások döntsenek helyette, mert ezt szokta meg. Nem tanult meg önállóan gondolkodni, csak követi a többieket. De egy érdekes utat járt be, és mindenképp tudni akarom, mi fog történni vele ez után.
A történet jól van felépítve. Végig fenntartotta az érdeklődésem, pedig egyszer sem voltam igazán lenyűgözve. Na jó, egyszer mégis, valahol a könyv kétharmadánál jöttem rá valamire (amit ott már bárki kitalálna, aki képes az értő olvasásra), és akkor kerestem az állam, és káromkodtam, mint egy kocsis. Az író azonban azon túl, hogy csak elénk dobna egy jó történetet, gondolkodásra is késztet. A könyv közepe felé van egy nagyon érdekes párbeszéd. Négy bontásra ítélt ül egy sötét ládában (hogy miért, az most nem lényeges), és az emberi lélekről vitatnak eszmecserét. Szokatlanul érett gondolkodás pár tizenévestől, de nem tűnt furcsának, hiszen ezek a fiatalok fel voltak készülve arra, hogy szétszedik őket. Legjobban az tetszett, hogy nem kapunk választ a kérdésekre, hiszen honnan is tudhatná egy csapat tini, mi lesz a lelkükkel, egyszerűen csak elindítanak egy nagyon jó gondolatmenetet. Szerintem ez volt a legerősebb jelenet az egész könyvben. Illetve volt még egy, ami nagyon megfogott, de azt spoilerezés miatt nem írom le.
A leírás harmadik személyben van, és jelen időben, ami talán a legritkább párosítás, amivel eddig találkoztam, és érdekes módon nagyon jól működik. Erre nem számítottam. YA létére csak halványan van jelen a szerelmi szál, és igazából még ez sem zavaró
Nem voltam annyira elájulva a könyvtől, ahogy a többiek, de határozottan tetszett. Nem érzem hiányosnak, szerintem egész jól lezárták, de nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz még a szereplők sorsa, úgyhogy biztosan elolvasom a többi részt is.


Kedvenc karakter: Risa
Ami legjobban tetszett: a beszélgetés a lélekről
Ami nem tetszett: úgy érzem, hiányzott belőle valami, hogy igazán ütős legyen
Értékelés: 4/5

Borítók

Angol nyelvű kiadások:






francia
indonéz
olasz
katalán
lengyel
német


orosz
spanyol




Nyereményjáték

A történetben a bontásra ítélteket elviszik egy helyre, ahol minden szervüket külön tárolóeszközökbe teszik, amelyeket majd később más emberek kapnak meg. Nektek most pont fordítva kell tennetek.
Szétbontottuk az egyik szereplőt, a darabjait a különböző állomáson találjátok. Ha összerakjátok a képet, megkapjátok a szereplő nevét, amit be kell írnotok a rafflecopterbe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.





A turné további állomásai:
05. 30. Bibliotheca Fummie
06. 01. Media Addict

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése