Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek (Lőpormágus 1.)

A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a 2014-es év Gemmell-díj nyertesének debütáló regénye, a Vérrel írt ígéretek, amely a Lőpormágusok-trilógia első része.  Tarts velünk és ismerd meg a Blogturné Klub ötállomásos turnéján keresztül a Brian McClellan által teremtett sajátos világot. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kiadó: Fumax

Oldalszám: 550 oldal

Fordító: Rusznyák Csaba

Molyos adatlap

Beleolvasó

„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”

Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.

Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.

A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…

A Legjobb fantasy debütálás, David Gemmell Morningstar díjának nyertese 2014-ben.

A high fantasy még mindig a kedvenc műfajaim közé tartozik, azonban előfordul, hogy hiába tudom, hogy ez jó, és imádnám alap esetben, mégsem csúszik. Sajnos szegény Vérrel írt ígéretek pont így járt.

A high fantasyknál gyakori, hogy a középkorba teszik az egész történetet, vagy legalábbis a világ olyan. De vannak kivételek, ami most hirtelen eszembe jut az például Naomi Novik Temeraire sorozata, ahol az angolok sárkányon lovagolva veszik fel a harcot Napóleon seregeivel. Brian McClellan regénye sem mondható középkorinak, ugyanis itt a lőpormágia van a középpontban, amihez nyilvánvalóan kellenek pisztolyok, puskák és természetesen lőpor is. Nagyon vártam, hogy végre olvashassam ezt a könyvet, mert biztos voltam benne, hogy imádni fogom, és igazam is lenne, ha jó időben olvastam volna.

Az történt ezzel a könyvvel, hogy elkezdtem, és akkor tetszett is, de magánéleti és egyéb dolgok miatt kénytelen voltam félretenni egy kicsit, és csak hetekkel később tudtam újra felvenni, hogy folytassam, és azt vettem észre, hogy fogalmam sincs, mi történt az első száz oldalon, mert teljesen elfelejtettem. Ilyenkor általában újra szoktam kezdeni, de itt most nem volt erre időm, és ekkor már a kedvem is elment az egésztől, de nem adtam fel. Meg egyébként sem szoktam könyvet félbehagyni, ha szenvedek, akkor is végigolvasom. Az az érdesek eset áll fenn, hogy számoltam az oldalakat vissza, mikor lesz már vége, de közben amikor már végre sikerült jól belemerülnöm a könyv világába – újra, úgy körülbelül a könyv felénél –, akkor annak ellenére, hogy vártam, mikor lesz már vége, végre elkezdtem élvezni is. Lássuk be, ez egy high fantasy, 550 oldalon keresztül, és nem nagybetűs. Szóval sokszor vagyok úgy, hogy 550 oldal nekem semmi, de néha bizony sok.

Hogy ne csak magamról pofázzak, elmesélem milyen király is a világ, amit az író felépített. Iszonyú király. Tudjátok, vannak azok a klasszikus fantasyk, sárkányokkal, kardokkal, vérrel meg mágiával. Na, ez nem olyan. Ebben van mágia meg lőpor meg furcsa lények, de sárkány egy szem se. És mégis rohadt jó. Bár egy külön megteremtett helyen, Adróban játszódik a történet – amihez természetesen jár térkép is –, mégis a hangulat miatt, vagy talán a borító miatt úgy érzem, mintha kicsit franciás lenne. Gyanítom, nagyban befolyásolta az írót a francia forradalom, vagy valami más Franciaországhoz köthető dolog. (Kérlek, ne dobáljatok meg, mert abszolút idióta vagyok történelemből, és azért se, mert ennek nem néztem utána!)

A kedvencem az egészben a mágia volt (mint ahogy általában a természetfeletti dolgokért szoktam imádni a fantasykat), ahogy leírta a Lőpormágusokat, az egészen elképesztő. Részben függők, mint a drogosok (és sokszor úgy is használják a lőport, mint mások a kokaint), és persze nem is tudnának leszokni, viszont azért is kell nekik a lőpor, mert anélkül nem lennének olyan erősek és ügyesek. A mágiájuk a lőpor nélkül nem létezik. Gyanítom a sorozat címéből ez amúgy is egyértelmű volt. Aztán itt vannak még a Fortélyosok meg a Különbek. A Fortélyosoknak van egy különleges képességük, van, amelyikük mindenre emlékszik, van, aki sosem alszik. Mindenki kívánta már, bár lenne egy különleges képessége, nos nekik van is. Nem mindig olyan jó, mint azt gondoljuk. A Különbökről csak azért nem tudok egy szót se mondani, mert őszintén szólva, fogalmam sincs, mit tudnak. Biztos le volt írva a könyvben, de nem figyeltem. Sajnálom.

Három karakterre fókuszál a könyv, vagyis három szemszög van, meg plusz egy, de az elhanyagolható. Adamat a nyomozó, akinek családja van, és őt szerettem. Igazából talán az ő szála volt a legérdekesebb, mármint ha valaki szereti a krimit, mert ebben az is volt. Érdekes volt, ahogy utánanézett a dolgoknak, ahogy nyomozott, és ha a végére nem vesztem el a fonalat, biztos meglepődök a csavaron.

Tamás egy hím nemiszerv, hogy szépen fejezzem ki magam. Istenem, de utáltam. Akkora egy seggfej, hogy legszívesebben leütöttem volna minden ötödik oldalon. Persze, emellett nagyon okos is, jó stratéga, láthatjuk az apai oldalát is, de ettől még ugyanolyan idegesítő lesz.

Tániel volt a kedvencem. Lehet, hogy csak azért, mert az ő karakterével járt az elkerülhetetlen szerelmi szál, amit én már a második fejezetben láttam, hogy jönni fog, aztán nem mondom el mi lett vele. De senki ne aggódjon, annyira a háttérben fut, hogy csak egy bekezdés erejéig kerül elő, és most izgulok, hátha lesz ennek még folytatása. Vele kapcsolatban erre emlékszem a legjobban, mert nyilván ez érdekelt leginkább, de amúgy Tánielt valószínűleg azért szerettem meg, mert az ő története úgy kezdődött, hogy hazaért, és már nem volt többé menyasszonya, mert a nő megcsalta. Így kell elnyerni a nők szimpátiáját két mondattal. Szeretem, hogy lázad az apjával szemben, és hogy követi azt, amiben hisz.

És a könyv legjobb karaktere, Mihali, aki egy szakács séf, és ennél töbet nem akarok elárulni róla, de hatalmas egy fazon.

Nos, a cselekményben nem sok meglepő dolog van, halad, mint ahogy minden fantasy. Valami történik, aztán megy a nyomozgatás, jönnek a gonosz erők, és a végén van egy-két epic csata. Van benne csavar, van benne körömlerágás, rengeteg hulla és vér, és mivel ez egy trilógia, persze nincs is rendes lezárás.

Tehát, én állítom, hogy ez a könyv alapvetően nagyon-nagyon jó. Az, hogy én ilyen elbaszott idióta vagyok, arról nem az író tehet. Biztos vagyok benne, hogy ha normális körülmények között vágtam volna bele ebbe a könyvbe, imádtam volna, mert minden megvan benne, ami ezt egy jó high fantasyvá teszi. Ha majd úgy érzem, épp egy olyan hangulatom van, tuti meg fogom próbálni újra, mert ez így nagyon nem volt jó, és akkor majd megnyugszom, hogy én vagyok a gyökér. Mindenesetre aki szereti a műfajt, annak még így is bátran tudom ajánlani. Ezúton is elnézést kérek az írótól, a kiadó munkatársaitól, a fordítótól és mindenki mástól, aki dolgozott vele, hogy ennyire nem tiszteltem meg szerencsétlen könyvet. Ígérem, teszek majd vele még egy próbát.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Mihali, Tániel

Ami legjobban tetszett: a világ

Ami nem tetszett:

Értékelés: 3,5/5

Nyereményjáték

A regényben sok szereplő bukkan fel és egyikőjük léte sem elhanyagolható, valamilyen úton-módon befolyásolják a jövő kimenetelét, de egyikőjük különös fontossággal bír. Ahhoz, hogy megnyerd a Fumax Kiadó által felajánlott Vérrel írt ígéretek egy példányát, nincs más dolgod, mint kitalálni, hogy melyik fontos mellékszereplőre gondoltunk.

Minden állomáson felteszünk egy kérdést, de vigyázz, mert az öt kérdésre helyesen adott válaszok első betűjére lesz csak szükséged, hogy a szereplő nevére fény derüljön! Az első betűket helyes sorrendben összeolvasva kiderül, hogy kire gondoltunk. Segítségképpen annyit elárulunk, hogy az a betű hányadik helyet foglalja el a névben.

Példa:

Kérdés: Ki a regény szerzője? (A megfejtés ötödik betűje)

Válasz: Brian McClellan (tehát a B lesz a megfejtés ötödik betűje)

Feladat:

1) Az állomásokon található kérdések megfejtésének első betűjét helyes sorrendben összeolvasva megkapjátok a szereplő (hatbetűs) nevét, akire kíváncsiak vagyunk. Csak a nevet (főmegfejtés) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe, a kérdésekre adott válaszokat ne!

2) Ha még eddig nem tettétek, akkor kérjük, hogy lájkoljátok az oldalakat.

3) A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

Egy felsőbbrendű lény, vagy lények gyűjtőneve. Létezésének alapja a hit, a vallás. Egyesek úgy tartják, hogy csakis egy van belőle, az ókorban azt hitték, hogy sokan vannak, az ateisták viszont tagadják a létezését. Melyik ez a felsőbbrendű hatalom?

A kérdésre adott válaszod első betűje a főmegfejtés (hatbetűs név) második és(!) hatodik, egyben utolsó betűje lesz.

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

05/17 Könyvszeretet

05/18 Bibliotecha Fummie

05/19 Függővég

05/20 CBooks

05/23 Always Love a Wild Book