Nem tudom
eldönteni, hogy ez a film jó volt vagy rossz, ahogy azt sem, hogy tetszett-e
vagy sem. Nagyon jól szórakoztam, ez vitathatatlan tény, de sajnos ez nem azért
volt, mert annyira fantasztikus volt a film. Megmagyarázom. Azt hiszem, jó hosszú magyarázat lesz, viszont képtelen vagyok úgy szólni, hogy ne mondjak el semmi
lényegeset, szóval aki nem szereti a spoilereket, és nem olvasta a könyvet, nem
látta a filmet, az ne olvasson tovább.
A trailerek
alapján arra számítottam, hogy valami romantikus tininyálfilmet kapunk, de
azért reménykedtem, hogy csak a trailerek ilyen rosszak, azért a film még
nagyon jó lesz. Ó, én naiv lélek. Tényleg egy romantikus tininyálfilmet
kaptunk. A kezdés nem volt rossz, természetesen benyomtak pár viccet, mert
mégiscsak Rose a főszereplő, az ő szemén keresztül látunk mindent, ő pedig egy
humoros ember, röhögtünk is, ekkor még azon, hogy a viccek viccesek voltak.
Elég információt kaptunk a világról, és szerintem minden érthető volt. Az
elején. Jó, azért nem tudom reálisan megállapítani, mivel amúgy is ismerem már,
miről van szó. A cselekmény egészen hű volt a könyvbélihez, persze voltak
dolgok, amiket beleraktak meg kivettek, de alapvetően, ha a könyvhűséget kéne
pontozni, adnék rá mondjuk 4,5 pontot. Szigorúan a cselekményt nézve. A
hangulat, az már egészen más. Erre majd rátérek később, nézzük a karaktereket.
Rose ott van a
kedvenc női karaktereim között, és az idő nagy részében most is hozza a
könyvbéli énjét, vicces, vigyáz Lissára, harcos, pont olyan, amiért szeretem.
Az idő másik részében, meg próbál vicces lenni, iszonyú szóviccekkel, és nem is
azok a legrosszabbak, hanem hogy megmagyarázza utána. „Karó… vér… értitek?”
Nem, kedves Rose, mi mind értelmi fogyatékosok vagyunk, kérlek, magyarázz el
nekünk még több viccet, különben nem lenne min röhögni. Ráadásul idiótább is.
Tudom, fogjam be, olvastam a könyvet, tisztában vagyok vele, mi történik, de
már a könyvben is sokkal hamarabb rájöttem a rejtélyre, mint ő. Itt meg
körülbelül az első óra után hangosan felszólaltam, hogy „Találd már ki!”, mert
idegesítő volt, hogy épp csak azt nem tudja összerakni, ami az orra előtt van.
Hát Lissa
karakterével nem tudtam mit kezdeni a könyvben, itt viszont nem volt ilyen
problémám vele. Idegesített, mint egy fülbe zümmögő légy, amit nem tudsz
lecsapni. Az egy dolog, hogy a szépsége csak gyenge közepesnek mondható, és
irritálóan beszélt (ez mondjuk a szinkron hibája), de még a csábosnak szánt
hajdobálás is inkább kínos volt, mint szexi. Meg amikor előjöttek a
vámpírfogai, tök fura lett tőle az arca.
Dmitrij a szexi,
antiszociális orosz isten. Kivéve, hogy nem antiszociális, nem orosz és nem isten.
A szexit megadom neki, mert hát az (igen, Ramóna, nekem még az összefogott haja
is tetszik). Rendben, az, hogy nem volt orosz, azt megint a szinkron számlájára
kell írni, egy szót mondott „oroszul”: Róza, de ezt is olyan röhejesen, hogy
már kínomban sírtam a röhögéstől (szó szerint). A kamu, nem is létező
akcentusát is körülbelül két mondat alatt elhagyta (bezzeg eredetiben van
neki). Antiszociális létére iszonyú sokat beszélt, épp csak shakespeare-i nagymonológokat
nem nyomott le, isten létére meg elég sebezhető. Persze a strigákat fél kézzel
elintézi, de egy őr ellen majdnem veszít. Egyébként én meg „Ateista vagyok nagy
pisztollyal.”, ami igazából elég kicsi, de nem számít, szerintem ez volt az egyik legjobb
beszólás az egész filmben. A romantikusnak szánt mondatain a film
végén egyfolytában röhögtünk, de ott már kész volt az egész moziterem.
Meghallgatnám angolul is, lefogadom, feleennyire sem viccesek, de legalább
akkor tudnék csillámport hányni. Ez most csak azért maradt ki, mert már a
könnyeim folytak a nevetéstől. Én szeretem Dmirtijt, tényleg, de itt hangosan
felszólaltam: ”Jaj istenem, halj már meg!”. Túl. Sok. Nyál.
Mason teljesen
rendben volt. Én nagyon szeretem Masont, és úgy sajnáltam szegényt, hogy hiába
epekedik Rose után. Meg a következő rész miatt is sajnáltam már előre, pedig
ezek után csodálkoznék, ha lenne következő rész. Inkább elolvasom könyvben.
Nem tudom, ki
lopta el Kirovát és rakta a helyére ezt a szociopata szupermodellt, de hogy ez
nem az igazgató volt, az is biztos. Karp totál nem volt hihető, még csak őrültnek
se nagyon nézett ki; Jesse a helyes fogalmát meg sem közelíti; Tatjánát utálom,
mint a pestist; Natalja és Mia baromi idegesítőek voltak, ez mondjuk legalább
pozitív, mert nekik annak kellett lenniük; Viktor meg szimplán egy vén bácsi,
akit leütnék egy vasszékkel, szóval rendben volt nagyjából.
Akivel teljes
mértékben, minden szempontból meg vagyok elégedve, az Christian. Őt is nagyon
szeretem, és abszolút olyan volt, ahogy én őt megálmodtam. Helyes, vicces,
antiszociális, sötét, mások véleményét leszaró badass mora. Még a szinkronja is
jó volt.
Ki kell térnem
külön a pszi-kopókra, mert azok rémesek voltak. Alapvetően a morákkal,
strigákkal nem volt bajom, egész hihetőek voltak (kivéve, amikor a végén
Natalja striga lett, és a fejét ugyan szétsminkelték, de a teste többi része
ugyanolyan barna maradt). Tehát a pszi-kopók egyáltalán nem voltak
farkas-szerűek, de még egy ványadt kutyához is nehezen hasonlítanám. Ahogy Papírzsepi jellemezte a fülembe súgva: olyanok, mint egy krinolin. És tényleg.
Leszámítva, hogy a krinolinoknak nincs lábuk meg szőrük, de nagyjából
megfelelt. Az összes CGI-ra költött pénz elment a… nem tudom, mire mert egyedül
erre kellett volna rendesen befektetni, de még ez sem jött össze. A szemük meg,
hát az a legjobb. Amikor csak békésen morognak az emberre, foszforeszkálós kék
szemük van, de amikor megkapják az „Ölj!” parancsot, átváltanak vörösbe. Azt a
jelenetet már Christian menősége se tudta megmenteni, pedig majdnem sikerült neki.
A szinkron és a
fordítás rémes volt. Na jó, nem volt késztetésem, hogy kikaparjam a dobhártyám
a helyéről, de azért az elviselhetőség határán táncolt, főleg Dmitrijnél. A
fordítás meg kritikán aluli. Nem hallottam az angol verziót, így nyilván azt
sem tudom, mit fordítottak félre, a végén bemondták, hogy Farkas Veronika
fordítása alapján készült a filmé is (viszont az már nem ő csinálta), de ahogy
próbáltak fiatalos szavakat beletenni, az fájt. A „Csapassuk a bulit!”
felszólalás után már csak a „paraarc” megnevezés volt rosszabb.
A zene szimplán
fos volt, de ezt még elfogadom, mert illett a film hangulatához. Amiről még
okkal nem esett szó, de most, hogy már minden témát körbejártunk, muszáj arra
is rátérni.
Deszyvel
kitaláltunk egy remek szót a film jellemzésére: paromkom. Ez a paródia és a
romantikus komédia összevonása. Mert ez a film tényleg olyan volt, mintha
valami romantikus nyálas vámpírfilm paródiáját néztem volna. Túl sok volt a
viccesnek szánt megjegyzés, meg a kikacsintás a nézők felé. Mert értjük mi a
viccet, ismerjük Drakulát, és tényleg nagyon jó poén mellékesen megjegyezni az
Alkonyatot is, de nem akkor, ha az egész film egy vicc. A majdnem két órából
kettőt végigröhögtem, és az elején még a viccek miatt, aztán már csak kínomban,
meg a saját megjegyzéseink miatt. Amikor az utolsó percekben megláttam a thai
chi álcanév alatt balettozó Dmitrijt, úgy röhögtem, hogy az utána következő normálisnak
szánt gusztustalanul nyálas beszélgetést is végigvihogtam. Ami a szomorú ebben,
hogy a sorok nagyjából szó szerint át voltak emelve a könyvből, de képtelenség
volt komolyan venni.
Tehát ha a
készítők ezt akarták elérni, akkor sikerült nekik, gratulálok. Amennyiben ez a
film egy paródia akar lenni, úgy teljesen rendben van, adaptálás szempontjából
viszont megbukott. Talán az zavar a legjobban, hogy könyvhű, de mégsem. A
szövegek, a cselekmények mind ott vannak, de a stílust nagyon nem találták el, és
ettől rémes lesz. Sajnálom, mert remek alapanyag volt, és annyira jól meg
lehetett volna csinálni, de ez így kritikán aluli.
A legjobb az
egész filmben az a közönség volt. Elég sok ismerős (és rajongó) volt a
teremben, mi molyosok egy egész sort elfoglaltunk, talán még többet is, de
mindenkit én sem ismerek. A reakcióinkat szerintem fel kellett volna venni.
Egyszerre röhögtünk még azokon a jeleneteken is, amik nem voltak viccesek (lásd
fentebb), a végén már a könnyem folyt a nevetéstől. De a kedvencem az volt,
amikor Rose megszólalt: „Tapsot nem kapok?”, és akkor elkezdtünk tapsolni.
Ezért az élményért megérte elmenni, úgyhogy ha a film nem is volt jó, a
társaság mindenképpen, és én nagyon jól szórakoztam.
Ha eljutottál
idáig, és még nem haláloztál el végelgyengülésben, esetleg még mindig azon vacillálsz,
hogy megnézzed-e a filmet, azt mondom, hogy inkább olvasd el a könyvet. Ha már
olvastad, csak olyanokkal menj el a filmre, akik szintén olvasták, garantált
szórakozás.
Köszönöm ezt az
élményt azoknak, akik ott voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése