Veronica Roth: A beavatott (Divergent 1.)

Kiadó: Ciceró

Oldalszám: 440

Fordító: Logos

EGYETLEN DÖNTÉS

alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid

EGYETLEN DÖNTÉS

meghatározhatja az értékrendedet

EGYETLEN DÖNTÉS

örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges

EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Szerettem ezt a könyvet. Hogy miért? Hát azt nehéz megmondani, de azért megpróbálkozom vele.

Elsősorban persze a világ miatt. Valamiért most nagyon rákaptam a disztópiákra, úgy tűnik, szeretem, ha minden kilátástalan és depressziós. Ez meg sem lep. Az alaptörténet tetszett, egyedi és eléggé diktatórikus, annak ellenére, hogy elsőre talán nem annak tűnik. De ha a felszín alá nézünk, láthatjuk, hogy semmi sem olyan szép és jó, mint ahogy tűnik.

Trist, a főszereplőt szerettem. Nem lett a kedvencem, mert valahogy egyik szereplőnek sem sikerült megfognia, de határozottan kitűnik a többi könyvek lányaitól, akik csak vinnyogni meg sipítozni tudnak. Ha nem is a legokosabb karakter, akivel találkoztam, de elég értelmes, erős, tud harcolni, és fejlődőképes. Komolyan, ez a legjobb benne, hogy míg az elején ilyen kis mit sem tudó kislány volt, határozottan fejlődött a végére, és nem nyafog, ha pisztolyt kell fogni valakire és megölni, mert ha valamit meg kell tenni, akkor azt meg kell tenni.

Innentől kezdve viszont az egész egy nagy sablon. Az, hogy disztópia, és egy elnyomott rendszerben élnek, amiről még ők maguk sem tudnak, hogy Trisről kiderül, valami nem stimmel vele, hogy ott van Négyes, aki elsőre zárkózott, és időnként bunkó. Mindez klisé.

Azt sem értem, miért vannak oda annyira Négyesért. A könyv háromnegyedéig elég kevésszer van jelen, és amikor mégis ott van, alig beszél. A könyv végén meg gusztustalanul elnyálasodik.

Egyetlen egy karakter sem lett a kedvencem, mert egyiket sem éreztem magamhoz közel, vagy egyikben sem volt meg az a valami, amiért én megszeretem őket. Tris jó esélyekkel indul, de egyelőre még ő sem került fel a listámra.

Szóval annak ellenére, hogy Veronica Roth egy új világot épített fel egy kevésbé szokványos főhőssel, mégis megmaradt a sablon keretein belül. És nekem mégis tetszett ez a könyv. Azért, mert magával ragad. Korábban nem szerettem az E/1-jelen idő kombinációt, de most már tudom, hogy miért annyira jó, főleg, ha az illető tud is vele bánni, márpedig Roth és a fordító is (mert lássuk be, ő is kellett ehhez) tudnak vele bánni. Nagyon be tud vonzani, amikor visszaemlékszem a könyvben történtekre, magam előtt látom a helyszíneket, az embereket, érzem az illatokat, és ez nagyon sokat nyom a latban. Hitelesen ír le majdnem mindent (Négyes nyálasságán kívül, az nem volt hiteles), nagyon jól érzékelteti az eseményeket, az érzéseket, a látványt. Emellett pedig nem fél rossz dolgokról írni. Nem fél embereket megölni, cselekedni. Ez is határozottan pozitív nálam.

Eddig úgy néz ki, nem ez lesz a kedvenc könyvsorozatom, de nem akarok semmit ilyen határozottan leírni, amíg nem olvastam a többi részt. Egy sorozat első kötetének megfelel, és kíváncsian várom a többi részt, amelyben remélem, több akció lesz látható, és remélem, hogy kilép ebből a sablonból. Mondjuk, tök jó lenne, ha minden szarrá menne, de kétlem, hogy ez fog történni. Aki szereti az ifjúsági disztópiát, az ezt se hagyja ki.

A film nemsokára a mozikban, természetesen megnézem, és nagyon ajánlom nekik, hogy ne rontsák el, ahogy azt mostanában szokták a YA-kkal.

Kedvenc karakter: Tris

Ami legjobban tetszett: a beavatási feladatok

Ami nem tetszett: Négyes a végén

Értékelés: 5/5

Molyos adatlap