Rachel Ward: Nem enged a mélység

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá? Ha nem jut eszedbe, miért, de tudod, hogy az életed egyik pillanatról a másikra szétesett és ennek valószínűleg Te magad vagy az oka?

Ha szeretnéd megtudni, tarts velünk egy misztikus és borzongással teli turnéra Rachel Ward: Nem enged a mélység című könyvével március 17-től 21-ig. A turné  során megismerheted az írónőt, a könyv szereplőit és még sok egyéb érdekességet erről a fantasztikus és izgalmas ifjúsági pszicho-thrillerről, mely március 6-án jelent meg az Agave Kiadó gondozásában!

S még nem mondtuk volna? Természetesen ezúttal is megnyerheted a könyv egy példányát, ha ügyesen és sikeresen velünk játszol! Csak jól vigyázz, mert nem enged a mélység!

Kiadó: Agave

Oldalszám: 240

Fordító: Török Krisztina

Megjelenés: 2014. március 6.

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá?

Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed?

Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.

A fülszöveg olyan csábító volt, hogy az elolvasása után egyből neki akartam esni a könyvnek. Pár nap múlva ez meg is valósulhatott, és épp csak a szám nem habzott, amikor végre vissza tudtam vele húzódni a szobám csöndjébe. Hihetetlen, még mindig nem tanultam meg, hogy nem szabad hinni a fülszövegeknek, mikor annyiszor megtapasztaltam már, hogy nem mindig fedi azt, ami a könyvben olvasható.

Egy darabig semmi bajom nem volt ezzel. Az alaptörténet fantasztikus. Kicsit meglepődtem, hogy a főszereplő tizenöt éves, de nem panaszkodom, mert én nem néztem utána rendesen a könyvnek, másrészt ez nem is volt annyira zavaró. Mindent imádtam benne az elején. A leírást, a jelen időt, az E/1-et, a hangulatot. Ward remekül ábrázol, annyira hitelesnek tűnt minden. Ott voltam a helyszínen, mindent láttam, amit Carl is, átéreztem, amit ő. Nagyon jól bánik a szavakkal.

A könyv végig egyes szám első személyben, jelen időben van leírva, ráadásul tőmondatos, amitől általában a falra mászok, de itt most csak fokozta az elveszettség érzését. Arról nem is beszélve mennyire valódinak éreztem Carlt. Nem volt egy olyan gondolata vagy mondata sem, amire azt mondtam volna, hogy „egy tizenöt éves fiú biztosan nem mondana ilyet”. Tetszett az is, ahogy visszatértek az emlékei, valamiről beugrott neki egy régi esemény, és így mi is megismerhettük a történteket, összerakhattuk vele a kirakós darabjait.

Aztán ahogy fogytak a lapok, úgy kezdett egyre furább lenni a történet, és végül valami egészen másra futott ki a dolog, mint amire én számítottam. A közepe felé gyanakodtam, a végén meg már csak bosszankodtam. A kezdeti kellemesen induló krimi átcsúszott valami horrorfélébe, ami meg nem az én műfajom. Tudni kell rólam, hogy nem szeretem a horrorokat, mert félek tőlük, rosszul alszom, hetekig nyugtalan vagyok, valamint képes vagyok a legsablonosabb, legbénább horrortól is megijedni. Hát ettől nem féltem. Tudtam, hogy itt most félnem kellene, mert az író ezt akarná elérni, de nálam teljesen hatástalan volt.

Aki még nem tetszett, az Neisha karaktere. Nem véletlenül nem szeretem a lányok többségét a könyvekben. Tudom, hogy tizenhat éves, lány, és azt se tudja még, mit akar, de egyszerűen képtelen voltam követni a gondolatmenetét, logikát már nem is kerestem benne. Nem arról van szó, hogy meggondolta magát, mint minden normális tinédzser az ő korában, hanem mond valamit, két sorral később meg valami teljesen mást állít. Teljesen lényegtelen dolgokkal van elfoglalva egy életveszélyes helyzetben. Képtelen voltam kiigazodni rajta, úgyhogy később már nem is próbálkoztam vele.

Ezt leszámítva viszont nagyon tetszett a könyv első fele. A stílus és a hangulat végig fantasztikus volt, és számomra az a legmegdöbbentőbb, hogy tőmondatokkal ilyen hatást tudott elérni nálam. Nem életem legjobb könyve, viszont nem akar több lenni annál, ami. Egy kellemes délutáni olvasmány, amin lehet borzongani, kicsit elgondolkodni, és élvezni.

Kedvenc karakter: -

Ami legjobban tetszett: az első fele

Ami nem tetszett: a vége                                                         

Értékelés: 3,5/5

Molyos adatlap

Neisha karaktere Carl szemén keresztül

Neisha gyönyörű és okos lány. Robbal járt még az incidens előtt. Szeretném, ha észrevenne engem is, és nem csak Rob kisöccsét látná bennem. Nem tudom, miért voltak együtt olyan sokáig, Rob folyamatosan morgott miatta. Egyszer láttam őket veszekedni, és Robbal mi is vitáztunk miatta. Neisha jobbat érdemel a bátyámnál.

Nyereményjáték

Szeretnéd megnyerni a könyv egy példányát? Töltsd ki az alábbi nyereménydobozt, válaszolj helyesen a feltett kérdésre, és máris részt veszel a sorsoláson, ahol boldog tulajdonosa lehetsz Rachel Ward könyvének az Agave Kiadó jóvoltából!

S hogy a kérdésben segítségedre legyünk, minden blogon elrejtettük a helyes válasz egy-egy betűjét, melyekből könnyűszerrel kirakhatod a jó választ!

Sok sikert kívánunk!

(A kiadó csak magyarországi postacímre vállalja a nyeremény postázását!)

a Rafflecopter giveaway

Akiket szintén nem engedett a mélység:

03.17. - Roni Olvas

03.18. - Bibliotheca Fummie

03.19. - Nem harap a…

03.20. - Könyvszeretet

03.21. - CB Olvas