John Steinbeck: Lement a hold

A Blogturné Klub ezúttal egy híres-neves amerikai íróra szeretné felhívni a figyelmeteket, aki nálunk kevésbé emlegetett író, viszont Amerikában nagyon sokszor hivatkoznak a munkásságára. John Steinbeck 112 éve február 27-én született, hogy ezt „megünnepeljük”, bemutatjuk nektek a Könyvmolyképző Kiadónál hamarosan megjelenő Lement a hold című művét. A turné minden állomásán február 27. és április 4. között találkozhattok még egyéb érdekességekkel is a szokásos vélemények után. Tarts velünk!

Kiadó: Könyvmolyképző

Fordító: Vas István

Várható megjelenés: 2014. ??

„A hold akkor megy le, amikor a hajnali derengés még nem látható, de már közeleg megállíthatatlanul, mint a végzet.”

Steinbeck Lement a hold című kisregénye a norvégiai fasizmus éjét rajzolja meg, balladisztikus tömörséggel. Az 1942-ben kiadott kis remekművet a háború alatt titokban terjesztették, kézről kézre adták a terror legsötétebb óráiban.

Nem olvastam még Steinbecktől (igen, igen, majd ha lesz időm, szégyellem is magam), úgyhogy fogalmam sem volt róla, tetszeni fog-e. Gondoltam egy merészet, és belevágtam.

Nem igazán érzem úgy, hogy a dráma az én műfajom lenne. Olvasva legalábbis, mert színházban szeretem nézni, de én a hosszú leírások és ábrázolások híve vagyok, ami a drámában nincs benne. Ez a könyv valahol a regény és dráma között áll félúton. Elég leírást kapok ahhoz, hogy a fejemben megteremtsem a helyszínt és a karaktereket, mégis a sok cselekmény nélküli párbeszéd, az egy helyszínes fejezetek azt az érzést keltik, mintha egy drámát olvasnék. Nem véletlen, hogy ezt a művét átírta színházi darabra is.

Steinbeck remekül ért a hangulatteremtéshez, a regény nem hosszú, mégsem tudtam vele gyorsan haladni. Olvasás közben én is egy voltam a falu lakói közül, átéreztem, amit ők átéltek, csodáltam őket a kitartásukért és bátorságukért. De a másik oldalt, a katonákat is meg tudtam érteni. Ők nem pusztán lélektelen robotok, hanem ugyanolyan emberek, mint bárki más, csak a munkájukat végzik. A viszonylag részletes karakterábrázolás miatt még meg is szerettem néhányukat. Ezzel pedig nem tudtam mit kezdeni, úgyhogy leginkább mindkét oldalt sajnáltam.

Kedvenc részeim természetesen a leírások voltak a fejezetek elején, amelyek ábrázolták a jelenlegi helyzetet. Ilyenkor nem csak azt tudtuk meg, mi történt, hanem a tájról, a helyszínről is kaptunk egy képet.

„A napok, a hetek vánszorogtak, a hónapok is vánszorogtak. A hó lehullott és elolvadt, és lehullott és elolvadt, végül lehullott és megmaradt. A városka sötét épületei fehér főkötőt, sapkát és szemöldököt viseltek, a kapukhoz ösvények vezettek a havon át.”

Még ha a hó iránti elfogult imádatom számlájára is írjuk a dolgot, akkor is gyönyörű.

Ahogy végigkövettem a lakók reakcióit, az jutott eszembe, hogy bár élhetnék itt, még a szörnyű helyzet ellenére is, mivel ritka manapság az olyan egy helyen élő közösség, amely így összetartana, ilyen bátor és erős maradna mindvégig.

Elgondolkodtató dolgokat vet fel az emberek természetéről és a hatalomról. A végét pedig annyira hatásosan, odaillően írta meg, hogy amikor befejeztem a könyvet, leginkább csak összekuporodtam volna egy sarokban, hogy egy kicsit magamba roskadva gondolkodjak. Örültem, mikor vége lett, és nem azért, mert ez a könyv rossz lenne, hanem mert alig vártam, hogy az a nyomasztó hangulat, ami olvasás közben rám telepedett, végre tovaszálljon, de ahhoz még kellett egy kis idő. Szóval csak óvatosan merem ezt bárkinek is ajánlani, viszont akit érdekel a téma, az mindenképpen olvassa el, mert nem véletlenül kapott Steinbeck irodalmi Nobel-díjat és Pulitzert is.

Kedvenc karakter: a polgármester

Ami legjobban tetszett: a vége

Ami nem tetszett: -

Értékelés: 5/5

Molyos adatlap

Az irodalmi Nobel-díjról

A legértékesebb irodalmi díjat, az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia ítéli oda a választott írónak minden évben. Alfred Nobel, kémikus és feltaláló a végrendeletében úgy rendelkezett, hogy vagyonának kamataiból évről évre pénzjutalomban részesedjenek a kémia, fizika, fiziológia-orvostudomány és irodalom legjobbjai, valamint az az ember, aki a legtöbbet tette a föld népeinek békés együttéléséért. Az irodalmi Nobel-díjat az a személy nyerheti el, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”.

1901-ben jelent meg a Nobel Alapítvány szabályzata a svéd uralkodó közreműködésével, és azóta minden évben kiosztják a díjat. Díjazható bármilyen irodalmi értékkel bíró mű, amely nem csak az elmúlt évben született, hanem amelynek jelentőségét nemrégiben fedezték fel. A díj megosztható két mű között, lehetőség van posztumusz kitüntetésre, vagy arra, hogy a díjat ne osszák ki.

A jelöltek listáját a Nobel Bizottság terjeszti elő az akadémiának, miután a kiválasztott személyek munkásságát hónapokig tanulmányozták. Az akadémia novemberben hozza nyilvánosságra a döntését miután megvitatta a jelöléseket.

John Steinbeck 1962-ben kapta meg a díjat, ezzel az indoklással: „realista és ugyanakkor képzeletgazdag elbeszélő művészetéért, amelyet megértő humor és társadalmi éleslátás jellemez”.

forrás

Nyereményjáték

Ahhoz, hogy megnyerd a hamarosan megjelenő Lement a hold című könyv egyikét a három közül, nincs más dolgod, mint lájkolni a kért oldalakat és megválaszolni a kérdést.

Ki volt Steinbeck Egerek és emberek című művében a "nehézfejű óriás"?

A válaszok egyes betűjét megtalálod az állomások bejegyzéseiben elrejtve.

A Kiadó csak Magyarország területére postáz!

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai

02/27 Könyvgalaxis

03/07 Könyvszeretet

03/14 Book Heaven

03/21 Roni olvas

03/28 Bibliotheca Fummie
04/04 Kelly & Lupi Olvas