George R. R. Martin: Varjak lakomája (A tűz és jég dala 4.)


Messze nem volt olyan jó, mint az előző rész, de ezen meg sem lepődöm. Nem azért, mert azt lehetetlen felülmúlni, dehogy. Martin mindig képes meglepni, szóval alig várom, mikor merülhetek el az ötödik részben (előbb mást kell olvasnom). A negyedik rész olyan hosszú lett, hogy a kedves szerzőbácsi kénytelen volt ketté szabdalni, és ő ezt nem úgy oldotta meg, hogy akkor most itt van 900 oldal, ez legyen az első kötetben, a maradék meg a másodikban, hanem kivett bizonyos szereplőket, akiket átpakolt a Sárkányok táncába, az összes unalmas karaktert meg meghagyta a Varjak lakomájában. Na jó, nem az összeset, de a legtöbb karaktert, akit szeretek és akinek a szemszögére kíváncsi vagyok, azt mind odapakolta.
Szóval ebben a részben volt nagyon sok Cersei, a Vas-szigetekről néhány ember, Dorne-ba is bepillantást nyertünk, és értem én, hogy ezek fontosak a történet szempontjából, de egyik se érdekel, úgyhogy sokszor untam ezeket a részeket. Oké, Cerseit nem mindig, amikor nem a politikával, hanem a saját idegbajával volt elfoglalva, az érdekes volt. Ezek között ráadásul olyan is volt, amikor volt egy szemszög, és utána soha többé nem került elő, csak egy fejezeten keresztül végigkövettük, és annyi. Na, ennek nem látom sok értelmét.

Azért voltak benne érdekes szemszögek is. Jaime, akit még mindig szeretek, és ebben a részben elérte, hogy tiszteljem is, sokat komolyodott az előző kötet óta. Lassan kezdek ott tartani, hogy ha a Starkok és a Lannisterek között kéne döntenem, nem tudnék. (De, még mindig a Starkok a nyerők.)
Aryára nagyon kíváncsi voltam, ő is rengeteget változott, nem az a naiv kislány már, viszont nem is nőtt még fel.
Brienne, őt szintén kedvelem, bár azért sajnálom is szegényt. Lenézik, mert nő létére páncélt húz. Őt a becsülete miatt szerettem meg, ha valamit megígér, azt be is tartja.
Sansa, akit még mindig nem szeretek, de mindig érdekel, mi van a Starkokkal. Habár az, hogy kitépték a kis álomvilágából, határozottan jól hatott rá, már nem nyávog, de hacsak valami csoda nem történik, ő lesz az egyetlen Stark, akit sose fogok szeretni.
Sammel nagyon együtt tudok érezni, annak ellenére, hogy néha azért felpofoznám. Édes, hogy bizonyos dolgokban még mennyire gyerekesen látja a világot, más dolgokban meg milyen felnőtt.

Hogy mi történt ebben a kötetben? Semmi. Oké, nyilván történt valami, legyen akármilyen ügyes az illető, a semmiről 900 oldalt írni azért nagyon nehéz, de úgy konkrétan nem sok cselekmény volt. Nagy vonalakban fel tudnám vázolni, melyik szereplő hova ment, mit látott, mi történt vele, mégis a nagy egész tekintetében, és az előző kötetekhez hasonlítva alig volt valami. Minden szereplővel történt valami jelentőségteljes az út során, amit bejárt, igen, mindenkivel főleg a könyv végén, de ennyi. Spoiler lenne, ha elmondanám, hogy nem haltak meg fontos emberek? Lehetséges, viszont, ha végigolvassátok a könyvet, rájöttök, hogy nem is volt egyik szereplő sem olyan helyzetben. Oké, lehet, hogy most ez is spoiler volt. Azt hiszem, a következő Tűz és jég dala értékelésemnél inkább visszakívánnám ezt a helyzetet, de majd meglátjuk akkor.
Aki nagyon érdekelt volna, az természetesen Jon volt, Tyrion, Bran, Daenerys és Arya. Aryát kaptunk, a többiekről pedig majd a Sárkányok táncában olvashatok jó sokat. Jon mondjuk megjelent a Varjak lakomája legelején, és ott egy seggfej volt, de talán, ha az ő szemszögéből látom a dolgokat, megértem, miért ilyen, és akkor már nem is fog seggfejnek tűnni. Remélem, lesz utálatos csak amiatt, ami a Kardok vihara végén történt vele, az nem lenne igazságos. Danyre meg tudom, hogy azt mondtam, hogy nem szeretem, de ez nem jelenti azt, hogy nem is érdekel, mi történik vele. Lehet, hogy egy vinnyogós kislány, de a történetszála attól még érdekes.
Tehát nem ez a könyv lesz a kedvencem a sorozatból, inkább várom, mikor vethetem rá magam az ötödik részre (valószínűleg mire ez a poszt kikerül, már rég azt olvasom). Ez a könyv volt az első az idei várólista csökkentésemen.

Kedvenc karakter: Samwell Tarly, Arya Stark
Ami legjobban tetszett:
Ami nem tetszett: a felesleges szemszögek                             
Értékelés: 4/5
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 896 oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése