Három napnyi
Trónok harca maraton után észre kellett vennem, hogy létezik való világ is a
Hét királyságon túl, és jól el vagyok maradva a blogolással, úgyhogy ezt
pótolnám is.
Kicsit
elmerültem Martin világában, így rögtön az új év első hetében bele is vágtam A
tűz és jég dala sorozat harmadik részébe, ha már november elején kölcsönkaptam
őket. Nem is kezdhettem volna jobban az évet, ez a kötet tetszett eddig a
legjobban.
A maga 1200
oldalával nem mondanám könnyű olvasmánynak, és ez szó szerint is értendő, mert
amikor nem bírtam leülni a tömegközlekedésen, és úgy olvastam, képtelen voltam
rendesen tartani. Egyre izgalmasabb a történet, és minden részét élveztem,
ahhoz képest, hogy az első hétszáz oldalon alig történik valami. Persze ez
mindig így van Martinnál, az utolsó 50-100 oldalnál dobja be a cselekményt,
addig mindenki csak tervezget, megy ide-oda, pár lényegtelen ember meghal. Na
nem mintha ez nem lenne érdekes, főleg ilyen karakterekkel. A Kardok vihara
ebből a szempontból kicsit kilóg, mert a hétszázadik oldal után bedob egy nagy
csavart, aztán csak háromszáz oldal múlva kezdődik az eseménydús vége.
Ez a sorozat
harmadik része, úgyhogy nem is fecsérlem a szót arra, mennyire jó a stílus és a
leírás, a világ, amit teremtett, meg úgy az egész, biztos elmondtam ezt az
előző részeknél. Szóval nézzük a cselekményt. Spoilerek nélkül, hajrá én. Ahogy
mondtam, hétszáz oldalon nem sok esemény történik. Mindenki csinálja a dolgát,
megy a célja felé, tervezget. Persze mindenkivel történik valami, vannak, akik
meghalnak, de az igazi nagy esemény csak jóval a fele után következik. A Vörös
Nász. Aki olvasta, az tudja, miről beszélek, aki nem, az meg nehogy rákeressen.
Mindenki rettegésben tartott, hogy ez mennyire durva lesz, főleg a
sorozatrajongók akadtak ki rajta (és jogosan, sorozatban ez sokkal durvábban
van megcsinálva), de azért a könyvet olvasók is mondogatták, hogy ez mennyire,
és úristen. Na ehhez képest, én elolvastam, és tudomásul vettem. Persze, nem
örültem neki, de Martintól nem vártam kevesebbet. Érdekes viszont, hogy nem
tudtam, pontosan, mi ez a Vörös Nász, a nevéből persze következtettem, de nem
tudtam, kik lesznek ott, csak azt, hogy körülbelül hol lehet a könyvben. Amikor
elértem oda, már kitaláltam, kiért kell aggódni, és igazam is lett. Talán ezért
nem rázott meg, de az tény, hogy a sorozatban azért durvábbra vették a dolgot.
Sokkal jobban
meglepett az, ami egy másik karakterrel történt úgy körülbelül 130 oldallal
később. Engem erre senki nem készített fel, és hirtelenjében nem is tudtam,
hogyan reagáljak. Erre nem számítottam Martintól, mert nem szokott ilyeneket
csinálni. Meg persze a könyv végén is vannak izgalmak, ahogy azt már
megszokhattuk.
Ami fontos ebben
a sorozatban, arról még egy szót sem ejtettem, pedig a karaktereket nem lehet
csak úgy félvállról venni, ők a lényeg. Kezdjük a kedvenceimmel.
Jon, tudom,
sablonos vagyok, minden lány őt szereti, de úgy örültem, hogy ebben a részben
több szerepet kapott, és már alig várom a Sárkányok táncát, ahol még több lesz
belőle. Egészen megkomolyodott, felnőtt, de azért még mindig ott van benne a
kisfiú, főleg akkor, amikor Ygritte-tel van. Szerettem a párosukat, Ygritte-et
önmagában is, de aranyosak voltak együtt. Kíváncsi vagyok, a mostani események,
hogyan hatnak rá, mennyiben fog megváltozni.
Tyrion, a másik
szereplő, akit mindenki szeret. Nem csak azért, mert jó a humora, hanem okos,
talán a legokosabb az egész könyvben, de ilyen egyértelműen azért mégsem merném
kijelenteni. Mindenesetre ismeri a játékot, amit a nagyok játszanak, és remekül
űzi is.
Jaime. Nem, nem
csak pasikat szeretek, de most még ők vannak soron. Persze először a humora
fogott meg, de aztán az is, ahogy változott a könyv során. Ahogy feldolgozta a
vele történt eseményeket, és ahogy reagált a körülötte lévőkre, azt imádtam
olvasni. Elég sokat változott a kötet elejétől a végéig, ebben nyilván szerepet
játszik a vele történt dolog, de már előtte is látszott rajta, hogy nem
egyszerűen csak egy kardforgató Lannister.
Sokan nem szeretik
Catlynt, és valamilyen szinten értem is, én viszont azért tartom egy jó
karakternek, mert okos és erős. Ő egy anya, aki azt hiszi, elvesztette a
gyermekeit, csak Robb van ott neki, és ő is folyton hülyeségeket csinál. Ha
ebből a szögből nézzük, abszolút érthetőek a reakciói, én pedig csak csodálni
tudom az erejét.
Arya sem kislány
már, sok szempontból felnőtt már, és biztosan felnőttebb már, mint a nővére.
Persze ilyen körülmények között nem is maradhat gyerek, de őt pont ezért
szeretem. Képes volt túlélni és nem összeomlani még egy ilyen helyzetben is.
Amit Martin vele tett, az még kegyetlenebb, mint ami a Vörös Nászon történt.
Brant azért
sorolom ide, mert bár nem tartozik a kedvenceim közé, mégis szeretem, annak
ellenére, hogy gyerek még, és kifejezetten nem szoktam szeretni a gyerekeket.
Sem életben, sem könyvben. Nyafog, ahogy a gyerekek, de tanul és akar, ez pedig
pozitív. Várom már, mi lesz vele a következő kötetekben.
A nem szeretem
karakterek közé tartozik Sansa. Meglepő, tudom. Senki nem szereti, mert egy
hisztis kislány. Példát vehetne a húgáról.
Daenerys
kifejezetten idegesít. *elhajol a felé repülő kövek elől* Látom én, miért
szereti őt mindenki, de engem az őrületbe kerget a folyamatos vinnyogásával.
Rengeteget fejlődött a Trónok harca óta, de a gondolataitól meg a problémáitól
a falra tudnék mászni. Okos és erős, kifejezetten jó királynő lenne belőle, de
ettől még nem fogom megszeretni.
Joffrey. Ezzel
nem mondtam újdonságot, Joffrey egy idegesítő kis tini, nem csoda, hogy
mindenki utálja.
Cerseiben
szintén látom, hogy okos, és remekül játssza ő is a játékot, de amilyen
akaratos és gonosz, nem fogom megszeretni. Ami érdekes, legtöbbször a gonosz
karaktereket szeretem, ebben a könyvben nem így van. Furcsa.
Aztán ott van a
többi karakter, akit úgy a középmezőnyre helyeznék azzal, hogy majd még eldől,
mi lesz velük, vagy sehogy nem állok velük.
Összegezve, ezt
a részt is imádtam, ez volt eddig a legjobb, és most visszasüppedek a világba,
és folytatom a negyedik részt.
Kedvenc karakter: Havas Jon,
Tyrion Lannister, Arya Stark
Ami legjobban tetszett: Ygritte/Jon
részek
Ami nem tetszett: hogy Robb egy
idióta
Értékelés: 5/5
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 1214 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése