Bibliotheca Fummie: Brigid Kemmerer: Szikra (Elementálok 2.)

A kanóc meggyulladt… Gabriel Merrick pedig szó szerint a tűzzel játszik az Elementálok-sorozat második kötetében. A forróság nem csak a tüzet jelenti Gabriel számára, hanem félénk padtársa, a titkokkal teli Layne is.

Ne állj ellen a csábításnak, engedd, hogy megismertessük veled Gabrielt, a második Merrick-fivért a Szikra blogturnén! Ha rád mosolyog a szerencse, megnyerheted a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét is!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 472 oldal

Fordító: Vallató Péter

Beleolvasó

Molyos adatlap

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.

Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.

Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.

Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.

Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.

Na most, az úgy volt, hogy én elolvastam az első részt (értékelés itt olvasható), és bár tudtam, hogy ez így oké, meg gyakorlatilag ez egy romantikus YA némi fantasy elemmel megszórva, mégis valahogy beszippantott. A romantikus része elég béna volt, de a fantasy megfogott, még akkor is, ha sablon. Csodálkoztam is, hogy mi történt, nem szoktam ennyire rákattanni az ilyen dolgokra, de ez valamiért nagyon elkapott. Aztán jött a második rész, és tudtam, hogy Gabrielről szól, aki már az első részben is a kedvencem volt, úgyhogy sejtettem, hogy szeretni fogom, de sokat nem vártam tőle.

És azt kell mondjam, megint sikerült felülmúlni a várakozásaimat. Itt megfordultak az arányok, több volt a romantika, és kevesebb a fantasy, és általában nálam ez negatív szokott lenni, de ez a kötet még jobban tetszett, min az első rész. Tudom, hogy ez a karakterek miatt van, és azt is tudom, miért, és hogy ez béna, de még mindig vannak olyan klisék, amikkel meg lehet fogni.

Szóval a karakterek. Már az első részben szerettem Gabrielt, mert vicces volt, vagány, és hát mégiscsak övé a tűz, szóval vártam, hogy végre őt is megismerhessük közelebbről. Kiderült, hogy Gabriel azért ilyen szarkasztikus és beszólogatós (sose fogjátok kitalálni), mert bűntudata van. Ú, sose láttunk még ilyet. Na, de most komolyan, Gabriel egy megtört lélek, aki humorral és cinizmussal védekezik. Hány könyv főhősére lehet ezt felhúzni? Kb minden második YA-ra, amit valaha is olvastam. És nem hiszem el, hogy ennek a sablonnak még mindig bedőlök, pedig de. Imádom a megtört lelkeket, valószínűleg azért, mert én is az vagyok. Szóval amikor megtudtam, hogy Gabriel egy önostorozó szegény fiú (ez körülbelül a harmadik oldalon volt), még jobban megszerettem. Igen, tudom, hogy gáz vagyok.

Ott van Layne is, aki szintén súlyos titkokat rejteget, amit valamiért nem találtam ki előre, pedig azért ez sem volt akkora csavar, de azért elég ironikus. Az ő karakterét is szerettem, annak ellenére, hogy sok egyediséget benne sem lehet találni. De legalább elég önálló, nem hisztis, ráadásul még okos is. Csak naiv, de hát ebben a korban ez elég gyakran előfordul.

Nem hittem volna, hogy ők valaha is összeillenének, de újabb meglepetés, amit biztos, hogy soha, egyetlen könyvben sem olvastatok még: de. Valahogy tök jól kiegészítik egymást. Tudom, tudom, eddig még egy olyan elemet sem említettem, amit bármelyik másik könyvben ne találnátok meg. Hát nem is fogok, mert ebben aztán biztosan nincs olyan, de attól még jó, és nálam abszolút működik.

A cselekmény szépen haladt, jól volt felépítve, bár a „rejtély” annyira nem volt izgalmas, most inkább a romantikán volt a hangsúly, és ez jó is volt így. Layne és Gabriel kapcsolatának alakulásával nem vagyok teljesen kibékülve. Mármint oké, hogy először cukkolják egymást, aztán hirtelen rájönnek, hogy hé, ez a lány/srác nem is olyan, amilyennek gondoltam, csak ehhez képest meg túl gyorsan haladnak. Szerettem minden párbeszédüket és közös jelenetüket, de ha én lettem volna Layne, főleg abban a helyzetben, sokkal tovább tartott volna, hogy megnyíljak. De aztán ki tudja, lehet, ha megjelenne előttem Gabriel, mindent elmondanék neki, amire csak kíváncsi.

Külön pluszpont jár Layne siket öccséért, Simonért, aki szintén egy remekül felépített karakter, és csak szeretni lehet.

Tehát összegezzünk: tudom, hogy egy darab egyedi vagy újdonságnak ható elem sincs benne, de az „összetört lelkek egymásra találnak” sablon nálam még mindig működik. Imádom Gabrielt és Layne-t is szerettem, és tisztában vagyok vele, hogy ez semmilyen év végi listán nem fog szerepelni, de nagyon tetszett, a tipikussága ellenére rettenetesen be tudott szippantani, és a hibái ellenére szeretem. Akiknek tetszett az első rész, azoknak mindenképp ajánlom.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Gabriel

Ami legjobban tetszett: Gabriel-Layne párbeszédek

Ami nem tetszett: a testvérek reakciói

Értékelés: 4/5

Idézetek

„– Istenre esküszöm, huszonöt éves koromra megőszülök tőletek!”

„– Mi a nyū volt ez? Van közöttetek valami?

– Nem – Hunter tétovázott. – Talán. Én sem értem.

– A lányok nem eszik el az ebédedet, ha nincsenek beléd zúgva.

– Õ olyan furcsa.

– Haver, ne vedd rossz néven, de te vagy a furcsa!”

„Ismered azt, amikor vissza tudsz vezetni bizonyos dolgokat egy olyan pillanatra, ami akkor nem is tűnt fontosnak? De aztán, később, visszagondolsz, felméred, és rájössz, hogy egyetlen apró döntés felforgatta az életed. Ha nem lettem volna olyan mérges, nem vesztünk volna össze. Ha nem vesztünk volna össze, nem hajtottam volna el otthonról csak úgy.”

„- Layne! – Mr. Forrest rá sem pillantott. – Hozd a holmiját! Most!

- Hozhatom én is – mondta Gabriel.

- Nem engedlek a látómezőmön kívülre.

Layne kettejük közé szorult, izgatott volt. Majdhogynem a kezét tördelte.

- Apa, nem…

Apja tekintete jobbra rándult.

- Most, Layne!

Layne nyelt egyet, és elsurrant mellette, be a nappaliba.

- Ne felejtsd el az óvszeres dobozomat! – szólt utána Gabriel.”

„- Mit csinálsz itt kint?

[…]

- Lovagoltam – felelte. – És te mit csinálsz?

- Futottam – mondta Gabriel, mintha nyilvánvalónak kellett volna lennie. Nos, igazából az is volt. Gyorsan végigmérte Layne-t, aki most azt kívánta, lovaglónadrágja bárcsak ne lenne ilyen testhezálló. – Azt hiszem, az a szerencsém, hogy nem autóval jöttél.”

„Layne lélegzetvisszafojtva hallgatta. Apa egyszer azt mondta, hogy a legjobb módszer arra, hogy kiszedjük az igazságot egy tanúból az, ha elég türelmesek vagyunk, hogy megvárjuk, maga mondja el. „Mindenki szívesen beszél” – mondta. „A művészet abban áll, hogy hagyjuk őket elég sokáig beszélni.”

„- Tudja, hogy még telefonom sincs.

- Rossz időzítés lenne most azzal viccelnem, hogy próbálkozz füstjelekkel?”

„[…] – Nézd, nem akarom, hogy rosszat gondolj…

- Ne aggódj, már gondoltam!”

Nyereményjáték

Azt ugye tudjuk, hogy Gabriel Merrick szeret a tűzzel játszani - és a tűz is szívesen játszana vele… Ahol pedig tűz van, ott előbb-utóbb felbukkannak a tűzoltók is, akik nagy szerepet kapnak a Szikrában.

A játék során jól ismert tűzoltókat mutatunk nektek különböző filmekből és sorozatokból, nektek a feladatotok, hogy felismerjétek őket, és megírjátok, mely filmben, vagy sorozatban láttátok őket. A nyeremény a Könyvmolyképző kiadó felajánlásában három példány a regényből! Sajnos csak Magyarországi lakcímmel rendelkező játékosok jelentkezését tudjuk elfogadni.