Matthew Quick: Bocsáss meg, Leonard Peacock

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek. A végletekig izgalmas regény komoly témákat jár körbe, a feszültség szinte tapintható, a végkifejlet pedig mondhatni epikus. Tarts velünk a blogturné során, ahol az értékelések és extrák mellett a könyvet is megnyerheted!

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: ??? oldal

Fordító: Stern Gábor

Molyos adatlap

Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?

A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.

Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Szeretne viszont elbúcsúzni attól a négy embertől, akik a legfontosabbak az életében: a Humphrey Bogart-filmekért rajongó szomszéd bácsitól, a tizenéves hegedűvirtuóztól, a lelkész lányától és kedvenc tanárától. Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, Leonard titkaira sorra fény derül.

Matthew Quick, a Napos oldal írójának új regénye egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek – ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.

Érdekelnek az iskolai bántalmazós történetek, mert az én gyerekkorom sem volt csupa szép és jó. Ez nem mazochizmus, csak puszta kíváncsiság. Szóval kíváncsi voltam erre a könyvre már kezdettől fogva, és nem egészen azt kaptam, amire számítottam, de egy cseppet sem csalódtam benne.

Azt hittem, valami nyomasztó történetet kapok, egy olyan fiú gondolataival, aki nem tud megbirkózni az élet nehéz dolgaival. Ehelyett egy olyan fiatal srácról olvastam, aki sokkal tisztábban látja a világ működését, mint a felnőttek többsége. Pont ezért cinikus olyan sokszor és magányos.

Nagyon megszerettem Leonard karaktért, és ő volt az, aki miatt tovább akartam olvasni, aki annyira jól leírta a gondolatait, hogy csak folytatni akartam, amíg el nem fogynak a lapok. És aztán még tovább. Leonard számomra kicsit olyan volt, mint John Wayne Cleaver a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógiából. Mindketten különcök, kilógnak a kortársaik közül, és valami olyan fura dolog nyújt számukra élvezetet, aminek a gondolatától normális ember menekülne. És lehet, hogy ezért tudtam őket ilyen jól megérteni.

A stílus nagyon tetszett. Egyrészt megy jelen időben (első személyben) a leírás, hogy Leonard éppen mit csinál, hogy készül élete utolsó napjára, satöbbi, másrészt időnként beszúr ilyen lábjegyzeteket, egy-egy emberről vagy dologról, ami tovább bővíti az ismereteimet, aztán meg csaponganak is a gondolatai, úgyhogy vannak fejezetek a múltról. Így szépen megismerjük az egész történetet. Annyira könnyed volt az egész és némileg humoros, mintha tényleg élőben mesélné el, az egészet, és ez nagyon hatásos volt.

Valamiért azt hittem már a könyv felénél, én értem ezt a srácot, pontosan tudom, miért teszi, amit tesz, és noha nem kívánom, hogy megtegye, de együtt érzek vele. Aztán a végén jöttem rá, hogy semmit nem tudtam róla. Persze így utólag várható volt a miértje, és furcsa, hogy erre eddig nem is gondoltam, és kicsit sablonos is, de pont azért működik ennyire, mert ilyen tényleg előfordul az életben.

Aztán meg az volt nagyon szomorú számomra az egészben, hogy annyira megkedveltem Leonardot, hogy tudtam, mire készül, és olvastam, ahogy halad a tervében, de nem akartam, hogy megtegye. Volt egy jelenet, amikor Leonard Herr Silvermannal, az egyik tanárával beszélget (aki egyébként az egyetlen jó fej tanár a történetben, és őt is megkedveltem), és pontosan tudtam, mit érez akkor, és majdnem elbőgtem magam.

Nem akarom elspoilerezni, mi a vége, de muszáj megemlítenem, hogy nagyon tetszett, pont azért, amilyen. Valójában az egész könyv ilyen, szomorú, de az a fajta szomorúság, ami minden nap jelen van az életben, és ezt mindenki máshogy dolgozza fel. Leonard a művészettel, gondolkodással és humorral. Szerintem is a humor az egyik legjobb fegyver, még akkor is, ha szarkasztikus. Igazából akkor a legjobb.

Szóval nálam abszolút befutó lett ez a könyv, nem csak a témája, hanem a főszereplő és a stílus miatt is.

Megtetszett? Rendeld meg!

Kedvenc karakter: Leonard, Herr Silverman

Ami legjobban tetszett: levelek a jövőből

Ami nem tetszett:

Értékelés: 4,5/5

Sophie Lancaster

Rengetegen kénytelenek elszenvedni lelki vagy testi bántalmazást csak azért, mert másmilyenek, elütnek az átlagtól. Vannak olyan emberek (az értelmileg csökkentek, hogy szépen fejezzem ki magam), akik nem képesek elfogadni, hogy mindenki másmilyen. Sophie egy olyan lány, aki áldozatul esett egy csapat ilyen tininek.

Sophie egy okos, értelmes lány volt, csak épp a gót szubkultúrához tartozott, ezért fekete cuccokban járt, kilógott a tömegből. 2007 augusztus 11-én éjjel hazafele tartottak a barátjával, átvágtak egy parkon (Lancashire-ben, Nagy-Brittaniában), amikor öt tizenéves kezdte el követni őket, majd a párra támadtak. A két fiatal súlyosan megsérült, az arcuk annyira összeroncsolódott, hogy amikor bevitték őket a kórházba, nem tudták megállapítani, melyikük a lány, és melyikük a fiú. Sophie barátja végül felépült, bár súlyos agyi károsodást szenvedett, Sophie viszont kómába esett, és az orvosok megállapították, hogy már sosem épülhet fel. A támadás után tizenhárom nappal döntöttek úgy a szülei, hogy kapcsolják le a gépekről.

Sophie halála sokakat megrendített, alapítványt hoztak létre a nevében, többen megemlékeztek róla. A Delain nevű együttes még egy számot is írt róla.

Sophie történetének itt nézhetsz utána bővebben (angolul).

Nyereményjáték

A Bocsáss meg Leonard Peacock főhőse egy zavarodott, súlyos lelki problémákkal küzdő tinédzser fiú, akit állandó zaklatás ér a közvetlen környezetétől. Sajnos sok esetben előfordul az, hogy a zaklatott tini az öngyilkosság mellett dönt.

A mostani Blogturné során az ő emlékükre szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok pár információt egy-egy fiatalról, aki sajnos nem kapott megfelelő segítséget. A nevüket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és megnyerhetitek a három példány egyikét!

Jamey Rodemeyer 14 évesen vetett véget életének a folyamatos zaklatás miatt. James meleg volt, és aktívan küzdött a homofóbia ellen, a youtube-ra feltett videó segítettek más bántalmazott áldozatoknak.

Bővebben (angolul).

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

01.15. – Media Addict

01.17. – Bibliotheca Fummie

01.19. – Roni olvas

01.21. – Könyvgalaxis