Amennyiben még
nem olvastad az első részt sem, és semmit nem szeretnél tudni erről a
sorozatról, mielőtt belekezdesz, ez esetben ne olvasd el a kritikát. Erről a
részről igyekszem nem elmondani semmi lényegeset, de kénytelen vagyok a Trónok
harcából ellőni a poénokat.
A történet ott
folytatódik, ahol az első résznek vége szakadt. Robert király halálát követően
Joffrey került a trónra, és ezt sokan nehezményezik. Robb Starkot, Deres urát a
Tél királyává koronázták, miután délre indult, hogy felvegye a harcot a
Lannisterekkel. Stannis és Renly, Robert fivérei úgy gondolják, jogosan őket
illeti meg a trón, és egyikük sem hajlandó lemondani erről, így mindketten
hadba vonulnak. Daenerys Targaryen is szeretné elfoglalni ősei helyét
Királyvárban, de ehhez előbb el kell jutnia Westerosba.
A cselekmény
ugyanúgy van felépítve, ahogy az első részben, lassan haladunk előre, hogy
képet kapjunk az új karakterekről és a kialakuló helyzetről, a végén meg jön a
nagy végkifejlett, és csak kapkodjuk a fejünket. Vagyis én megint kapkodtam a
fejem. Tehát erre kár is sok szót fecsérelni, a cím tökéletesen leírja, mi
történik a könyvben.
Nézzük inkább a
karaktereket. Az egyik fő szál középpontjában Arya áll. Már az első részben is
szerettem, pont azért, mert annyira ellentéte a testvérének, Sansának. Nem az a
nyafka kislány, akit csak a szép ruhák meg a fiúk érdeklik, hanem olyan rendes
gyerek, amilyen én is voltam régen. Kitettek az udvarra, és elvoltam. Arya meg
fog egy botot, és megtanul kardozni, de mindezt már tudjuk az előző részből.
Ebben a kötetben útnak indul Királyvárból, hogy biztonságban eljusson Deresbe.
Persze nem olyan egyszerű ez, a Fal egyik Őrzője viszi ki a többi fiúval
együtt, akiket a Falhoz visz. Útjuk kalandoktól nem mentes, ahogy ezt
megszokhattuk, és itt mutatkozott meg igazán a lány jelleme. Erős, okos, bátor
lány, aki tudja, mikor mit kell csinálni, vagy kihez kell fordulni. A
körülményeket tekintve gyorsan fel kellett nőnie, és látom is rajta a
fejlődést, de kíváncsian várom, mi fog történni vele a folytatásban.
Tyrion szemszöge
is gyakran szerepelt, ennek szintén örültem. Nos, én is a nagytöbbséghez
tartozom, akik szeretik a törpét, de nem véletlen van ez így. Tyrion talán az
egyetlen értelmes ember a Lannisterek között, szegényt mégis lenézik a
magassága miatt. Nem csak okos és nagyon jól taktikázik, még alapvetően
jó ember is. Segíteni akar azoknak, akik megérdemlik, de persze vannak, akik
nem értékelik ezt. Oké, valójában nem sokan értékelik, de például Sansát ebből
a szempontból megértem. Az ő helyében én sem bíznék egy Lannisterben.
A Starkoknak
nincs túl nagy szerencséjük. Nem elég, hogy Bran deréktól lefelé lebénult, de
most a nyakába szakadt egész Deres. Minden spoiler nélkül, elég nagy szemétség
volt Martintól nem is az, amit a fiúval művelt, hanem az, amit velünk művelt az
ő karakterén keresztül. Bevallom, lány vagyok, szoktam hisztizni, ezen is
hisztiztem bárkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. Szerintem igazán nem
vagyok hibáztatható, hogy ezért a csavarért nagyon haragszom az íróra. Ami különösen
meglepett vele kapcsolatban, hogy nem szoktam szeretni a gyerek szereplőket, őt
viszont kifejezetten bírom.
Na meg persze ott
van Jon, aki sajnos igen keveset szerepelt, de annál többet fejlődött a
kezdethez képest. Ő is elköveti a saját hibáit, hiába kiabáltam rá, hogy ne
tegye, de hát nem hallott meg. Az lett volna a fura, ha meghallja, amit mondok.
A folytatásban határozottan több Jont követelek.
Jaime-nek is
volt némi szerepe végre, így kicsit megismerhettem. Nem sok jelenete volt
(egészen konkrétan csak egy), de abban a nyúlfarknyi részben ígéretes
szereplőnek tűnt. Nem sokan képesek úgy megnevettetni engem, hogy közben egy
cellában raboskodnak már hónapok óta. Azt hiszem, ha a jövőben is ilyen lesz,
meg fogom szeretni (ellentétben a nővérével).
Természetesen
vannak itt nem szeretem karakterek is. Először is Joffrey, aki az előző
kötethez képest maximum annyit fejlődött, hogy még elviselhetetlenebb lett, de
alapvetően még mindig csak egy elkényeztetett seggfej. Az anyja meg csak adja
alá a lovat. Igazból látom és tudom én, hogy Cersei egy nagyon okos nő, aki
rendkívül jól mozgatja a szálakat, de ennek ellenére nem szeretem. Robbot pedig
nem menti fel az, hogy még csak tizenhat éves, akkor sem kéne úgy viselkednie,
mintha ő lenne a világ ura, hanem talán meg kéne fogadnia azokat a tanácsokat,
amit a nála bölcsebbek mondanak, nem csak a saját feje után kellene mennie.
Daenerysszel egy
kicsit hadilábon állok. Mindenki szereti, engem viszont annyira idegesített az
első részben. Mostanra határozottan fejlődött, felnőttebb és erősebb lett, de a
makacssága már kiakasztó. Még mindig nem békéltem meg igazán vele, de már nem
is megy annyira az agyamra.
A leírás, a
világkidolgozás még mindig zseniális, úgyhogy ezt nem is részletezném.
A csavarral
együtt nagyon tetszett, remélem, hamarosan rávethetem magam a harmadik kötetre,
amitől már előre félek egy kicsit.
Kedvenc karakter: Havas Jon,
Arya Stark, Tyrion Lannister
Ami legjobban tetszett: ahogy Martin
Bran szálát mozgatta
Ami nem tetszett: amit velem
művelt Martin azzal, ahogy Bran szálát mozgatta
Értékelés: 5/5
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 976 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése