Valaki a Hot
Hill-i középiskola faliújságjára kiírja az adott nap eseményeit, amelyek később
be is következnek. Egyre több furcsa baleset történik, úgyhogy néhány diák
nyomozni kezd a jövendölésekkel kapcsolatban, de kiderül, hogy ez több
veszéllyel jár, mint gondolták.
Rendben, kezdjük
azzal, hogy én ebből a korosztályból már régen kinőttem, szóval lehet, hogy
azért nem tudtam értékelni a „rejtélyt”, az „izgalmat” és a „cselekményt”, mert
nekem ennyi már nem elég, azonban a fiatalabbak ezzel is nagyon jól elvannak,
de azért mégis… Annyi sebből vérzik ez a könyv, hogy a Tarantino-rajongóknak a
nyála folyna a gyönyörűségtől, ha látnák. Kapásból már azzal volt némi
problémám, hogy végig olyan érzésem volt, mintha a Twilightba csöppentem volna,
és ez nem véletlen. Történetünk egy kisvárosban játszódik, olyan kicsiben, hogy
mindenki ismer mindenkit, és ez a főhősünknek, Adának azért olyan furcsa, mert
két évvel ezelőtt még New Yorkban tengette mindennapjait. Ismerős? Na, ez még
csak a kezdet, de a spoilereket igyekszem a végébe sűríteni, hogy akit mégis
érdekel a történet, annak még legyenek meglepetések.
Cselekmény alig
van, nagyjából ez a fejezetek felállása: Ada elmegy az iskolába, elolvassák a Mai híreket, történik valami,
megbeszélik a napot, mindenki hazamegy. Ennyi. Jó, minden nap más történik, de
semmi olyan, amitől elkezdenék izgulni.
Az első
bekezdésnél még örültem, mert azt hittem, lesz leírás. Szépen bevezeti az őszi
tájat, színeket, és időnként ez visszatér, de ennyiben ki is fújt. Az embereknél
megtudjuk, milyen a hajuk és szemük színe, milyen az alkatuk és időnként még
azt is elmondja, milyen ruha van rajtuk. Nincs több leírás. Semmi részletezés,
csak a cselekmény, de abból is csak az, ami feltétlenül szükséges, ettől pedig
szépen lassan idegbajt kaptam. Az egy dolog, hogy odavagyok a hosszú
leírásokért, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor is sokkal-sokkal több
kellett volna bele.
A karakterek
akár kartonpapírból is készülhettek volna, semmi különbség nem lenne.
Mindegyiküknek van egy vagy két tulajdonsága, és ezzel el is van intézve a
dolog. Ada, a főszereplő lány, amellett, hogy nagyon buta, rendkívül jó
matekos és sok fülbevalója van. Jess az iskola legjobb tanulója, de még ez
sem segített neki, hogy rájöjjön arra, ami tök egyértelmű, indián
származású és sok karkötője van, valamint szemüveges. Julie Ada legjobb
barátnője, meglepő mód még a többieknél is hülyébb, aki őőő… szőke hajú.
Igen, ennyit tudok elmondani róla. Mrs. Bennett a matektanárnő, Ada kedvence,
aki egy napot sem hagy ki az iskolából. Edna az afroamerikai pletykás és
rohadt idegesítő lány, akinek a hajából egy tincs mindig valamilyen érdekes
színnel van befestve. Daniel pedig az új fiú, aki gyanúsan hasonlít
Edwardra, Ada volt legjobb barátja.
Nem mondom, hogy
megszerettem bármelyik karaktert is, mert ez lehetetlen, de egyet sem utáltam
meg, és ez sem jó. Egyszerűen semmi jellemük nem volt, néha idegesítettek, de
ennyi volt, amit el tudtak érni nálam.
Innen pedig
jöjjön a SPOILERes
rész, mert ahhoz, hogy leírjam, mi volt a különösen idegesítő ebben a könyvben,
részleteznem kell a dolgokat.
Oké, a finálé
előtt is már egy csomó apróság szemet szúrt, nem jelölgettem be őket, úgyhogy
most csak azokat mondom, amik szemet szúrtak és megjegyeztem. Valaki kiírja
minden reggel, mi fog történni aznap, de a tanári kar le se tojja, még csak ki
sem vizsgálja az ügyet, mintha ott se lenne, pedig azért elég komoly dolgokról
van szó. A lányoknak nyomozáskor még csak eszükbe sem jut, hogy talán
önbeteljesítő jóslatról van szó, és mondjuk megnézhetnék, hogy valaki csak
trollkodik, és azért jönnek be a jóslatok, mert ők félnek tőle, vagy tényleg
jóslatokról van szó. Persze az is lehet, hogy csak nekem van ilyen hülye
logikám, mert egyből az jutott eszembe, mi lenne, ha csak nap végén néznénk meg
a jóslatokat, és döntenénk el, mi az, ami tényleg megtörtént ebből. Daniel
elhagyja Adát csak azért, hogy megvédje a lányt (persze, hogy ilyet még sehol
sem olvastunk…). Senkinek nem tűnik fel, ha egy diák fűrésszel mászkál az
iskolában. Oké, nagyon talán ez még elfogadható, de az sem tűnik fel senkinek,
hogy az a valaki elfűrészeli a korlátot a harmadik emelet erkélyén? A tanárnő
legurul a lépcsőn és eltöri a lábát, de másnap vígan bemegy tanítani. Szerintem
is. A csaj az egyik nap még utálja Danielt azért, amit tett, de miután a srác
ad egy viszonylag normális és hihető magyarázatot, Ada egyből beleszeret, és a
következő nap már azon szenved, miért nem lehet az övé Daniel.
Ezen viszont nem
tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, háromszor visszaolvastam, hogy jól
értettem-e, úgyhogy muszáj vagyok úgy kiidézni, ahogy valójában van:
„Épp az első lépcsőfokra tettem a lábam,
amikor a tartályok egyszerre kezdtek mozogni. Egyre erősebben remegtek, míg
csak egyik-másik le nem zuhant a helyéről, és összevissza pörgött a padlón. Az
egyik épp Julie-ra zuhant. Barátnőm fájdalmas nyögés kíséretében elterült a
földön.
- Mozgás, Julie! – kiáltott hátra Edna.
- Nem tudok – nyöszörgött Julie. – Eltört a
lábam.
További panaszkodásra azonban nem maradt
idő. A tartályok gyorsan potyogtak, egyik a másik után dőlt, zuhant, pörgött
lefelé. Chaze a karjaiba kapta Julie-t, és a lépcsőhöz rohant.
- Akár futhatnánk is – javasolta.”
Inkább nem is
kommentálom.
Amin viszont
kiakadtam, és csak azért nem vágtam a falhoz a könyvet, mert kölcsön kaptam,
ahogyan legyőzték az ellenséget: szerelemmel. Nem volt utolsó vérig tartó harc,
de még csak verekedés sem, a lányok megmentették a fiúkat azzal, hogy
szerelmesek voltak. Erre csak egy szó jut eszembe: NEM.
Itt ér véget a SPOILERes
rész.
Tehát ez nem
volt egy életre szóló élmény. Az elején még elszórakoztam egy darabig, és
pozitívum, hogy gyorsan lehetett vele haladni, de a vége az nagyon kiakasztó
volt. Nincs leírás, kidolgozott karakterek, cselekmény, csavar, de még csak
egyedi ötlet sem. Talán a Twilight-rajongó tiniknek tetszeni fog, de ez nagyon
nem az én műfajom.
Kedvenc karakter: Sonny, a kutya
Ami legjobban tetszett: a borító
Ami nem tetszett: az egész
könyv, de főleg az utolsó 80 oldal
Értékelés: 2/5
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 534 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése