J. Goldenlane: Holdnak árnyéka


Robog tovább a Delta Vision retro turnénk, aminek heti főszereplője J. Goldenlane rendkívül szórakoztató poszt-apokaliptikus sci-fije, a Holdnak árnyéka. A július 22-től július 24-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.

Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 598 oldal

„Mindenkit lemészárolok! – Ez volt az írói alapkoncepció, mert már régóta szerettem volna írni egy olyan rettenetesen komoly mélylélektani művet, amit egyetlen szereplő sem él túl.
Sajnos nem sikerült. A hősök pokoli elszántan küzdöttek az életükért.”
J. Goldenlane őszinte vallomása a regény megalkotásának hátteréről
A Napnak fénye világában, de annak árnyékos oldalán játszódó történet szélhámosok, terroristák, csavargók és más gyanús egzisztenciájú elemek között.
Mire számíthat egy nő, aki sosem veszti el a fejét, akinek nem létezik leküzdhetetlen helyzet – ha egyetlen reménye egy pasas, aki olyan mint egy szélvihar, méghozzá súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és veszettül kaotikus szélvihar.
J. Goldenlane új regénye felhőtlen szórakozást ígér az olvasmányos, könnyed stílust kedvelőknek, poszt-rejtői humorral és váratlan fordulatokkal kínál feledhetetlen élményt fiataloknak és időseknek egyaránt.


Úristen! Még, még, még! Ebből kérek még, de most azonnal! Ha nem lenne még egy csomó határidős olvasmányom, lendületből nyomtam volna rá a megrendelés gombra a Napnak fénye adatlapon, és valószínűleg meg sem állok az utolsó Goldenlane kötetig. Ez valami zseniális volt.
Oké, azt el kell mondanom, hogy nagy hiányosságaim vannak, nem olvastam még sem Rejtőt, sem Goldenlane-t, úgyhogy én minden előképzettség nélkül vágtam bele a Holdnak árnyékába. Többen mondták, hogy nem előfeltétel a Napnak fénye, bár szívesebben kezdtem volna azzal. De nekem így is jó volt. Lehet, hogy nem a legjobb Goldenlane kötettel kezdtem, de nekem éppen tökéletes volt. Teljesen oda meg vissza voltam érte, és mikor befejeztem, kétségbe voltam esve, hogy a többiek még csak el sem kezdték, hát hogy fogok én erről beszélni velük? Azonnal kellett volna valaki, akivel kitárgyalhatom, hogy mennyire király volt.
Az úgy volt, hogy elkezdtem, és utána nem akartam letenni. Iszonyú gyorsan haladtam vele, és ennek több oka is van. Egyrészt mert annyira jó a stílusa. Rögtön úgy kezdődik, hogy van egy ember, akiről kiderül, hogy nem is az, akinek mondja magát, és ez még csak a jéghegy csúcsa, mint később kiderül. Az egész pörgős, a könyv nagy része alig pár nap, és mégis annyi minden történik, hogy azt nem tudnám összefoglalni egy bekezdésben. Ráadásul mindez a kihalt szavannán. És nagyon vicces. Úgy értem, nagyon-nagyon vicces. Alapvetően a főszereplő, aki nem John Smith, olyan, hogy már csak miatta is sokszor felnevettem, de maga a leírás is borzasztóan humoros. Nem mindig földön fetrengősen vicces, de az tuti, hogy nagyjából mind az 598 oldalt vigyorogva olvastam végig. Ha meg nem, akkor általában a körmöm rágtam. Ezzel el is érkeztünk a kettes ponthoz.

Ahhoz képest, hogy a szereplőink nem haladnak túl gyorsan, a cselekmény egyszer sem ül le, mindig történik valami. Egyetlen olyan szó sem volt, amire azt mondtam volna, hogy untam magam vagy feleslegesnek tartottam.  Jó, igen, amikor bejött egy új szereplő, akkor még talán azt gondoltam: „mi a fenét keres ez itt, nem erre vagyok kíváncsi”, de aztán persze kiderült a szerepe, és tök jól beleillett mindenki a történetbe. Ki gondolta volna, hogy az unalmas szavannán ilyen sokszor lehet halálközeli élményed?
És ahogy haladunk előre, csak annál izgalmasabb lesz. A könyv második felére kicsit olyan érzésem volt, mintha a Battle Royalt olvasnám, csak az nem volt ennyire jó. És mikor még csak arrafelé haladtunk, hogy olyan legyen, már akkor azt gondoltam: „nem hiszem el, hogy tényleg ezt csinálja, itt mindenki meg fog halni”. Majdnem igazam lett, iszonyú sokan halnak meg. Az a durva, hogy hiába vannak brutális gyilkosságok, olyan harcok, hogy néha az államat kerestem, egyszer sem szörnyülködtem, hogy fúj, egy ember éppen a saját vérében fekszik a földön. Tény, nem úgy volt előadva, de volt egy szereplőnk, akinek nem az volt a szándéka, hogy halálra verje az embereket, még ha néha sikerült is neki.
Amiben még nagyon erős a könyv, az a karakterek. A főszereplőnk nem John Smith, úgyhogy én most Sidnek fogom hívni. Szóval Sid egy olyan ember, aki mellett képtelenség lenne élni. De neki valahogy mindig minden sikerül. Mellette van a szerencse, ez tény, de olyan találékony, ráadásul megvan az a különleges képessége, hogy bármikor, bárhol kidumálja magát, és tulajdonképpen ez a legnagyobb vonzereje. Jó a humora is, persze, de valahogy már a megjelenésével olyan kisugárzása van, hogy nem csodálom, hogy bármelyik nőt leveszi a lábáról. Nekem körülbelül öt oldal kellett, hogy megszeressem. Persze benne van az a tényező, hogy igen ritkán mond igazat, de ez abban a pillanatban nem zavarja az embert. Nagyon bírtam, hogy azért apránként, de mégis megismerjük az igazi énjét, ugyan ebben sem lehetünk teljesen biztosak, de én azért elhittem neki. És még jobban megszerettem.

A másik főszereplőnk Nagasawa Mitzuki, egy olyan lány, aki egészen felkészült, okos, ügyes, iszonyú jól tud harcolni, és azért az embereket is tudja manipulálni. De aztán róla is kiderül, hogy nem annyira tud jól hazudni, mint ahogy azt az elején gondoljuk róla. Őt is szerettem, nem csak azért, mert erős, hanem mert körülbelül ő az egyetlen ember, aki tudja tartani a lépést Siddel, és feltalálja magát a helyzetben, ha kell. Ráadásul egy szigorú rendszerben nevelkedett, mégis szembe mert menni a szabályokkal.
Van egy csomó mellékszereplőnk, akik közül a kedvencem a Atieno százados volt, akit a fegyelme miatt tudtam tisztelni, meg Donna Rosa, akit az elején utáltam, de a végére egy szimpatikus karakter lett. Na meg Vang, mert ahhoz képest, hogy csak egy öreg csempész, őt sem kell félteni.
A világot is imádtam. Ha nem figyel az ember, akkor nagyon sok apróság mellett halad el, amik építik a világot, ezekből lehet tudni, hogy nem is olyan pici, mint amilyennek elsőre tűnik.
Ha nagyon akarnék, biztos találnék valami hibát is a könyvben, de az a helyzet, hogy nem akarok. És ugyan minek keresnék, amikor nekem ez így tetszett, ahogy van? Egyszerűen zseniális volt, és akarok még ilyet olvasni, úgyhogy ide nekem azzal a Napnak fényével, de rögtön!


Kedvenc karakter: Sid, Mitzuki
Ami legjobban tetszett: az egész
Ami nem tetszett: -
Értékelés: 5/5

Nyereményjáték

Írd meg hozzászólásban valamelyik állomáson, hogy ha egy atombunkerben rekednél, melyik könyvszereplőkkel NEM szeretnéd azt megosztani! Fejtsd ki miért pont rájuk esett a választásod!

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
07/22. Bibliotheca Fummie
07/23. Függővég

21 megjegyzés:

  1. Én Tessával (Miután sorozat egyik főszereplője) nem lennék. Ki nem állhattam, mert irritált a személysége. Szerintem, ha atombunkeren kellene osztozkodni vele előbb nyírnám ki magam.

    VálaszTörlés
  2. Tessa engem egy másik sorozatból irritál (Pokoli szerkezetek), valószínű az ő nyavalygását nem tudnám elviselni, de ugyanez a helyzet Tris-szel és Katniss-szel is, mindenki úgy imádja őket, hát engem nem győztek meg és igen nyafogósnak ismertem meg mindhárom szereplőt, szerintem egy atombunkerben nem lennénk jó barátnők mi négyen :D vagy ők hárman igen, csak én nem velük :D

    VálaszTörlés
  3. Lássuk csak:
    -Gwen (Időtlen szerelem trilógia): annyira buta és bőgőmasina, hogy teljesen kiakasztott.
    -Mac (Tündérkrónikak): Hülyeségeket halmozott hülyeségekre.
    -Katniss (Az éhezők viadala): A 3. könyvben már nagyon megutáltam a sok nyafogás miatt.
    -Daemon és Katy (Luxen sorozat): a sorozat végére egyszerűen nyálgépek lettek. Mintha nem is azok a szereplők lettek volna, mint az első részben.
    -Calla (Nightsade trilógia): a döntésképtelensége vitt sírba.

    Remélem elég lesz. :D

    Köszi a jatékot! :)

    VálaszTörlés
  4. Piszkos Fred a kapitány - elviselhetetlenül büdös.

    VálaszTörlés
  5. Én nem szeretném megosztani a bunkeremet Bellával és Edwarddal,mert félek hogy nem bírnák ki sokáig, hogy ne szívják ki a vérem. Elvégre odalent nem lennének állatok.

    VálaszTörlés
  6. Gwendolyn Kidd: ( A titokzatos ő) Apuci elkényeztett kislánya, az egész könyvben egy normális mondatot nem tudott kinyögni. Folyton csak nyavalygott és siránkozott.
    Csilla ( Az arab) Szegény annyira butácska, és irritáló személy volt

    VálaszTörlés
  7. Emmyvel (Gyilkos a vonal végén), mert hihetetlen idióta és felelőtlen tudott lenni. Bella és Edward párosát is szívesen kihagynám, meg igazából minden vámpír, vérfarkas, zombi lény társaságát, tehát mindenkit, aki esetleg enni szeretne belőlem. :D
    Sophieval (Jók és Rosszak Iskolája), Harperrel (Kétesélyes szerelem) sem szívesen tölteném együtt az időmet, mert önző libák, akiknek csak a saját érdekük számít.

    VálaszTörlés
  8. Bellával (Twilight). Irritált a személyisége, és Lukassal (Laura és Aventerra titkai sorozat) az okoskodása kiborító.

    VálaszTörlés
  9. Jasperrel (Twilight) mert tuti megenne engem. Meg úgy egyáltalán bármely vámpírral.

    VálaszTörlés
  10. Jack Torrance (Ragyogas) nem hiszem h sokaig birnam barmilyen mentalisan instabil ember tarsasagat

    VálaszTörlés
  11. Nálam ez 2 alternatívát is feldob.
    1) Ha a félelem dominálna:
    --> Bármely elcsépelt is, Voldemort (Harry Potter sorozat). Szerint a fantasy világ egyik legjobban megírt gonosza volt. Szívtelen, szemrebbenés és bűntudat nélkül gyilkolt. Ha valós személy lett volna, bizonyára féltem is volna tőle.
    ---> És szinte minden olyan személy, akik pofa nélkül bántottak valakit. De aki erről kapásból beugrik, az Tess férje (Elviselhetetlen).
    2) Ha csak az idegesítő viselkedés dominálna:
    --> Ilyen karaktereket kb. minden könyvben találni, sok esetben sajnos maga a főszereplők azok. Így twiligh-fanok lehet utálni :) de Bella&Edward párosra (Twilight sorozat). Akárhogy is akartam szerint, nem ment, pedig az alapja jó volt.
    --> És, hogy "valós" karaktert is említsek: Liam ügynöke (Forever My Girl); Jimmy excsaja (Finding My Forever); Clayton (Bizsergés); Ashton batátnője (Mire jó a rosszfiú?); és kb. az egész iskola (Cinder&Ella). Ők azok, akikkel valószínűleg perceket sem bírték ki, mert tuti eljárna a kezem. Sokszor nem is értettem miért nem kaptak egy-egy sallert...

    VálaszTörlés
  12. America és Maxon A Párválasztó sorozatból. Ők az eddig leg ellenszenvesebb főszereplők akiket csak olvastam.

    VálaszTörlés
  13. Nos, velük nem igazán lennék képes egy bunkerben túlélni:
    - Voldemort (Harry Potter): ő maga az elemi gonosz szóval vele tuti nem bútoroznék össze egy bunkebe!
    - Latter Zsófia (Bábel), Gwenolyn Shepard (Időtlen szerelem), Penny Porter (Girl online) és még folytathatnám: az összes hisztis erre pedig nem lenne szükségem a világvégen...
    - Joy (Erdő köztársaság): fanatikus és még a végén rá venne mindenkit, hogy nyírja ki egymást
    - Anna Korlova (Vérbe öltözött Anna): először is mert szellem...másodjára mert talán ő a leggonoszabb szellem, akivel valaha találkoztam.
    - semmilyen szellem, alakváltó, vámpír és ehhez hasonló lény mert félnék, hogy bedilizne és felfalna vagy megölne.

    VálaszTörlés
  14. Gombóc Artúrral, mert nem szeretném, ha valaki felfalná az összes csokimat :D

    VálaszTörlés
  15. Ha már föntebb előkerült a Harry Potter sorozat, akkor egyértelműen Dolores Umbridge. Ez a nő... bármelyik pillanatban meg tudnám fojtani egy kanál vízbe, könyves szereplő pedig ritkán vált ki belőlem ilyen heves ellenérzést.

    VálaszTörlés
  16. Szia! :D Haláli ez a bunkeres kérdés... Azt hiszem, hogy megőrülnék, ha Katy-t és/vagy Daemont zárnák össze velem, mert ha együtt lennének, akkor folyton egymásnak ugranának, ha csak az egyikük kerülne a bunkerbe, akkor meg sírnának a másik után.
    De ha választanom kéne, akkor még John Wayne Cleaver-t nem engedném összezárni magammal - félek, hogy meggyilkolna. :') Hasonló okok miatt nem osztonék Remus Lupinnal sem a bunkeremet. (Pedig kettejüket imádom. :D)

    VálaszTörlés
  17. Szia! :)
    Valentine a Csontvárosból, mert kiráz tőle a hideg.
    Perselus Piton a Harry Potter sorozatból, mert egyszerűen képtelen voltam megbarátkozni vele eddig, és szintén borsózik tőle a hátam.
    Reni a Szent Johanna Gimiből, mert egy hisztis lány, akinek nem lenne semmi használható ötlete.

    VálaszTörlés
  18. Ramsay Bolton - Trónok harca
    Hmmm... Ezt most tényleg meg kell indokolnom. Ramsay-nek eleve a közelébe sem mennék. Az meg, hogy össze legyek zárva vele egy atombunkerben! Kösz, de kösz nem:)

    VálaszTörlés
  19. Ha ilyen kutyaszorító pácba kerülnék és volna olyan szerencsém hogy megválogathatnám hogy kikkel NEM:
    Elsőnek Eustace a Narnia krónikáiból: iszonyatosan önző minden körülmények között csak magát mentené, nem csapatjátékos fajta.
    Második választottam Olivia a Kihasznált alkalomból: ő az a személy akivel sosem tudnék egy légtérben lenni, szeret magában kárt tenni, önmarcangolós, ilyen emberre sincs szükségem.
    És kérném minden olyan ember távolmaradását akik rossz szülők, testvérek és bármilyen módon kiadnák(még frissen él bennem a Bontásra ítélve c. könyv), elárulnák a velem együtt tartózkodókat.

    VálaszTörlés
  20. Katniss - Éhezők viadala - nem szereti a macskákat.
    Szafije - Szafije, a Szultán háremhölgye - Lenézi, visszataszítónak tartja a szegény és csúnya embereket. Képtelen örülni más boldogságának.

    VálaszTörlés
  21. Trónok harca, Véreb.... Azt hiszem magyarázatra sem szorul. Amúgy is félnék tőle, nem hogy bezárva ... :D

    VálaszTörlés