Július 14 és 18
között ti is megismerhetitek Maggie-n keresztül, elég, ha követitek az
állomásokat, és a turné végén még a könyv egyik példánya is a tiétek lehet a
Ciceró kiadó jóvoltából.
Oldalszám: 240
oldal
Fordító: Kleinheincz
Csilla
1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain
és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago
nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol
rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik,
és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor
lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott
zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”
„I'm so happy
'cause today
I've found my
friends…
They're in my
head”
Elolvastam a
fülszöveg első mondatát, és tudtam, hogy nekem ez kell. Na jó, igazából csak
Kurt Cobainig jutottam, amikor már tudtam. Én is az a gyerek vagyok, akit egy
időben jól megtalált a Nirvana, és fülvérzésig hallgattam őket. Sajnos túl
fiatal vagyok ahhoz, hogy emlékezzek a grunge korszakra, és bánom is, hogy
mindössze három éves voltam, amikor Kurt meghalt, és értelemszerűen akkor még
azt se tudtam, hogy létezik.
Az Egyszerű dalban a tizenhat éves Maggie-n
keresztül ismerhetjük meg milyen volt tininek lenni a ’90-es évek elején. És
amíg olvastam, megint arra vágytam, hogy bár születtem volna pár évvel
korábban, mert én is szerettem volna ezt átélni.
Leginkább a
könyv hangulata fogott meg, és ezért is tetszett annyira. Olyan jól átadja nem
csak a zenét, hanem az egész grunge hangulatot. Hogy a legfontosabb az, hogy
éljünk. Fedezzünk fel új dolgokat, utazzunk, néha cselekedjünk
meggondolatlanul, szerezzünk tapasztalatot. Nem mindig az a fontos, hogy helyt
álljunk minden helyzetben és példásan viselkedjünk, sokkal fontosabb az, hogy
olyat csináljunk, ami boldoggá tesz minket. Annyira szerettem a könyv üzenetét.
Találkozott
Eoinnal, aki szintén szimpatikus volt. Nem azért, mert ő olyan nagy Nirvana
rajongó lett volna, sőt egyáltalán nem volt az, de a fiú egyszerűen önmagát
adta. Nem akart menőnek tűnni, hogy beilleszkedjen, és azért ez már a
kilencvenes években sem gyakran fordult elő. Aranyos volt, hogy ha azt is
gondolta, hogy Maggie valami butaságot vagy nem helyes dolgot tett, nem
lebeszélni akarta róla, hanem inkább segített neki. Bár ehhez az is
hozzátartozik, hogy Maggie szerintem nem tett semmi olyan dolgot, ami ne lett
volna helyes. Persze én most sem mernék olyan dolgokat megtenni, amit Maggie
tett, de ez csak azért van, mert beszari vagyok, és manapság azért már nem
egészen ugyanúgy működnek a dolgok, mint jó húsz éve.
Kevin bácsit is
nagyon szerettem. Nem csak azért, mert Maggie szerette, hanem mert szerintem
tök király volt. Oké, oké, lecsúszott rockzenész, akinek nincs munkája, az
anyjánál él, nem tudja eltartani magát és még drogozik is, ez így elmondva elég
szánalmas. Ha meg azt nézzük, hogy nem mindig tett olyan dolgot Maggie-vel, ami
a lány fejlődésére egészséges lett volna, főleg utálnom kéne, de nem utáltam. Ő
volt a gurnge mozgalom megélője felnőttként, és látom, hogy ez egy szinten
milyen szomorú, de valahogy tetszik. Nem a drogok és a szánalmas rockzenekar,
hanem az életstílus. Ő meg tudta tenni, hogy azt csinálta, amit akart és amitől
boldog volt. Elég gyakran kívánom azt, bárcsak én is ilyen lennék. Bárcsak le
tudnék tojni mindent, és azt csinálhatnám, amit szeretek, utaznék a világban,
és nem kéne semmivel sem foglalkoznom.
A történet amúgy
nem rejt nagy fordulatokat. Jó, egyet. De igazából, ha úgy vesszük, ez egy
majdnem tipikus YA romantikus könyv. Azt leszámítva, hogy a legtöbb YA azért
nem ennyire szabadelvű. És általában azért kevésbé durva dolgok szoktak
történni bennük, mint ebben a könyvben. De nem csak azoknak ajánlom a könyvet,
akik szeretik a romantikus könyveket, sőt igazából nekik kevésbé, mert nem ez a
fő irány benne. Inkább azoknak tudom ajánlani, akiket érdekel a grunge mozgalom
vagy legalább valaha hallgattak Nirvanát.
Kedvenc
karakter: Maggie, Eoin, Kevin bácsi
Ami legjobban
tetszett: a hangulat és a korszak
Ami nem
tetszett: -
Értékelés: 4,5/5
Dalok a könyvből
Ugyan az írónő
is összeállított egy playlistet a könyvhöz, de én kiválogattam pár számot a
könyvből, amit fontosnak éreztem.
Bob Dylan – The Freewheelin’ album:
Ezt Maggie anyja
hallgatja, amikor épp túl van egy rosszul sikerült szakításon.
Smashing Pumpkins – Rocket:
„A hatalmas,
gigászi sorsfordító koncert fellépője nem más volt, mint a Smashing Pumpkins,
akik kedvenc törzshelyükön játszottak, alig néhány héttel a Siamese Dream
piacra dobása után.
[…]
Aztán az összes
fény kihunyt. Amikor vakító fehéren ismét felkapcsolódtak a reflektorok, a
Rocket nyitó akkordjai szinte belerobbantak Maggie mellkasába. Szorosan
behunyta a szemét, hogy magába zárja.”
Róisín Dubh (Dark Rose):
Ezt a dalt
énekli Eoin nagynénje, Rosie a szilveszteri partin.
Raglan Road:
Ezt a dalt
énekli Eoin anyukája, amikor Maggie először találkozik vele.
Grateful Dead – Brokedown Palace:
„Néhány ággyal
odébb egy tagbaszakadt férfi tökéletesen formált, kopasz fejjel és olyan sima
és csodálatosan fekete bőrrel, hogy az már szinte kéknek látszott – Maggie
végre megértette, hogy a gael kifejezés a „fekete bőrű emberre” miért fear gorm, ami „kék embert” jelent a kis közönség előtt ücsörgött törökülésben
egy gitárral. A „Brokedown Palace”-t játszotta, a Grateful Dead egyik számát,
amelyet Maggie felismert Kevin hippi korszakából.”
I Know You Rider:
„- Ismered az „I
Know You Rider”-t? – szólalt meg Maggie most először azóta, hogy leült. – Egy
olyan népdalféle. A nagybátyám énekelte nekem.
Ehi ujjai a
húrokon mozogtak, miközben gondolkozott.
- Nem hiszem –
mondta a fiú. Énekelj belőle valamennyit!
- Nem tudok
énekelni – jelentette ki Maggie.
- Ne már! –
tiltakozott Ashley, és átadta a spanglit. – Mindenki tud énekelni egy kicsit!
A hollandok és a
görögök kis csoportja törökülésben ült a takarón, helyet csináltak a
kölyköknek, akiket odavonzott Ehi gitárja, mint molylepkéket a láng. A
marihuána eltöltötte Maggie agyát; körülötte minden fátyolosnak és kellemesnek
tűnt, még a bámuló idegenek arca és a hideg, metsző szél is.
- Oké, miért ne?
– Hátrahajtotta a fejét, haja a füvet söpörte, torka fehér volt, és védtelen a
holdfényben. Énekelni kezdett.”
Nirvana – Pennyroyal Tea:
„… hallották a
buliból visszatérő norvégokat, amint részegen végigdobognak a folyosón, és a
„Pennyroyal Tea”-t éneklik.”
És természetesen
az egész könyvet végigkíséri a Nevermind
album, amit itt tudtok meghallgatni.
Nyereményjáték
A zene
főszerepet játszik ebben a könyvben, több előadó dalai is megszólalnak, de a
főszerep mégiscsak Kurt Cobainé és a Nirvanáé. Nincs más dolgotok, mint egy
részlet alapján felismerni az adott számot, és azt beírni a rafflecopter
megfelelő sorába.
Figyelem! A
kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy
válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
A turné további állomásai:
07. 14.
Bibliotheca Fummie
07. 15.
Szembetűnő
07. 16. Sorok között
07. 17. Deszy könyvajánlója
07. 18.
Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése