Élménybeszámoló: Filmbarátok 100. adás

*fangirl mód on*
Akkor ismertem meg a Filmbarátokat, amikor még nagy Szirmai-fan voltam (hú de rég is volt az, ebből már szerencsére kinőttem), és részt vett az egyik adásban, egészen pontosan a tizenötödikben. Az volt az első adás, amit hallottam, és sokáig az utolsó. Akkor még nem hallottam arról, hogy mi az a podcast, és totál nem értettem, hogy lehet végighallgatni egy kétórás adást, és mit lehetne közben csinálni. Szóval igazából csak új volt nekem ez a műfaj, nem jöttem rá, hogy mennyi mindenhez jó. Aztán Night annyit hallgatta, és annyit emlegette őket, hogy 2014 nyarán kénytelen voltam én is belevágni. Na nem mintha ez olyan megerőltető lett volna. Akkoriban végeztem a suliban és még nem volt munkám, rengeteget unatkoztam otthon meg főztem-sütöttem mindenfélét a konyhában, és rájöttem, hogy tök jó hallgatni a srácokat krumplipucoláshoz, tésztagyúráshoz meg ilyenek. Először csak random választottam valamelyik évi Oscaros beszélgetést, aztán észrevettem, hogy ez így nem lesz jó, mert folyton visszautalnak más adásokra. Úgyhogy elkezdtem az első adástól. Nagyon vicces volt, amikor Blacksheep és Sorter minden ötödik percben megszakadt, Freddy meg vicceket olvasott. Szóval nem volt egyszerű a kezdés. De hamar beleszerettem abba, ahogy a filmekről beszélnek. Mostanra már annyira összeszokottak lettek ők négyen (Blackheep, Freddy, Gergő, Zoly), hogy nem is tudnám máshogy elképzelni a műsort.
A két év alatt, mióta őket hallgatom, nagyon sok kellemes élményt köszönhetek nekik. Nem egyszer dobták fel a napjaimat, és olyan is előfordult, hogy ha rossz kedvem volt, csak benyomtam valamelyik adást, és máris jobb lett. Rengeteg unalmas órát dobtak fel, és tudom, hogy ha házimunka vár rám, mindig számíthatok rájuk. Oké, ez most nagyon nyálasra sikeredett.

Szóval közeledett a 100. adás, és meg lett hirdetve az élő Filmbarátok felvétel, én meg először el sem akartam hinni, mert persze mikor máskor kell ezt bejelenteni, mint április elsején. Az adások jó hangulata miatt kicsit úgy érzem, én is közéjük tartozok, úgyhogy nagyon szerettem volna őket élőben is látni egyszer. Ez pedig végre megvalósult. Kénytelen leszek majd ezt a részt ötvenszer visszahallgatni, már csak azért is, mert az elején egy csomó mindent fel sem fogtam, az agyamra ráborult a fangirl köd, és nem tudtam túllépni azon, hogy én most őket tényleg igaziból, élőben látom és hallom. Oké, furán hangzik, de kétszer hallgattam végig az összes adásukat az első résztől kezdve. A legtöbbet meg még többször, esélyes, hogy 1-2-t akár tízszer is (például az I. Filmbarátok Zárthelyit). Jó, ez még furábban hangzott, főleg ha majd visszahallgatjátok a 100.-at, ahol Freddy elmondja, hogy összesen mennyi idő ez. Tehát vannak olyan mondatok, amiket fejből tudok idézni, és szerintem a srácok sem emlékeznek rá, hogy ők ilyet mondtak. Azt hiszem, ideje lenne új podcast után néznem (bár a Vox rádióba már belekezdtem). Mielőtt még teljesen hülyének néznétek (ezzel már elkéstem), elmondom, hogy éltem meg a 100. adást.
Amúgy is terveztem tortát sütni, de amikor legutóbb mondták a srácok, hogy várják, felbátorodtam, úgyhogy sütöttem nekik egy tortát. Örültek neki, bár a jelenlegi információim szerint nem tudom, hogy ehető lett-e, eddig még senki nem panaszkodott rá, pedig ezt a fajta tortát már többször megsütöttem. Az elmúlt egy hétben pedig kétszer is álmodtam velük, annyira vártam már. Nem tudok csendben elaludni, mindig kell valami zaj, néha zenét hallgatok, mostanában meg Filmbarátokat, arra nem kell figyelnem, mert már úgyis ismerem. Persze, hogy ez belekúszott az álmaimba. Szóval az egész péntekem abból állt, hogy annyira izgultam, hogy majd kidobtam a taccsot, meg idegeskedtem, hogy nem leszek kész a munkával és nem érek oda időben. De kész lettem és odaértem.

Beültünk a terembe, a negyedik sor közepét sikerült kifogunk, tök jól jártunk, oké, az első sor lett volna a legjobb, de ez is épp elég közel volt. Pont a megfelelő helyen, azt kell mondjam. Elkezdődött a műsor, és először csak kint kezdtek el beszélni, kiröhögtek minket, hogy milyen bénák vagyunk, hát csak audio, hogy is gondolhattuk, hogy megjelennek. Aztán bejöttek, és kellett egy perc, mire felfogtam, hogy itt vannak. Az elején Freddy elmondott pár infót, például, hogy hány óra az összes adás hossza. Mondta, hogy van három ember, akit ki szeretne emelni, és Night már akkor mondta, hogy én leszek az egyik, én meg csak leintettem, hogy dehogy. És mikor elértünk a harmadik emberhez, és Freddy mondta, hogy mindig lelkesen visszajelez, és ő csinálta az ivójátékot is, fogtam a fejem, hogy „ez nem lehet igaz, tényleg én vagyok”. Szóval erre kaptam ajándékba egy X-menes táskát (Köszi!). Majd volt Nép Akarata sorsolás, ami úgy történt, hogy Gergő háttal állva bedobott a közönségbe egy plüss Angry Birdöt, és hát egyenesen az én ölembe esett volna, ha nem kapom el. 1200 szám közül az 1199.-et választottam, ami a Kincsvadászok.
Jöhetett a három villámkérdés, majd a filmek. Oké, aki nem volt ott, de nem szeretné tudni, milyen filmekről volt szó az adásban, az tekerjen le a következő bekezdésig. A Rendes fickók volt az első, amiről kb egy hete azt se tudtam, hogy létezik, de aztán bejött, és hirtelen mindenki áradozni kezdett róla, engem meg érdekelt, hogy mi is ez, szóval a kedv már megvolt hozzá, a fiúk meg még inkább meghozták, be fogom iktatni a közeljövőben. A Warcraftot még a héten meg akartam nézni, eleve érdekelt, mert Ragnar van benne a Vikingsből, és iszonyú régen játszottam valamelyik résszel az első háromból, csak nem jutottam el rá sajnos, de Blacksheep ellenérvei sem tántoríthatnak el, meg fogom nézni. Az Ember a Holdonra számítottam. Freddy és Blacksheep folyton emlegette, hogy majd egyszer megbeszélik, és amikor volt rá utalás, hogy ebben az adásban valami régebbi film lesz, egyből beugrott. Ami nagy meglepetésként ért, az a New Kids Nitro volt. Erre aztán soha a büdös életben nem gondoltam volna. Én egy képkockát sem láttam a Turboból sem, és erre büszke vagyok, de meg kellett néznünk a Nitro trailerét, és állítom, hogy nincs az az alkoholmennyiség amiért én hajlandó lennék ezt megnézni. Viszont volt egy bejátszott jelenet (ami gusztustalanul undorítóan szutyok mocsok volt, és cseppet sem vicces), na az azért volt élmény, mert Gergő fején röhögtem végig (bocsi), és kár, hogy arról egy kép sem készült. A végén pedig a Nép Akarata került sorra, vagyis az AZ. Ez volt az egyetlen film, amit láttam az ötből (illetve azt hiszem, az Ember a Holdont is láttam még valamikor nagyon-nagyon régen, de nem emlékszem már szinte semmire abból), és félős létemre kerülöm a horrort, de ezt most megnéztem csak azért, hogy legalább ehhez hozzá tudjak szagolni. Tökre egyetértettem Gergővel, ami azért nem meglepő, mert általában vele szokott egyezni a véleményem, sőt, az évek alatt azt vettem észre, hogy leginkább Gergővel szokott egyezni az ízlésem. Biztos azért, mert ő is úgy tud néha fanboykodni, ahogy én fangirlködni, és ezt imádom hallgatni. Persze azt is, amikor valamit lehúz, olyan ízesen káromkodni már majdnem művészet.

A filmes kibeszélők pont úgy zajlottak, ahogy általában, csak Blacksheep átvezetőit hiányoltam, de kárpótoltak a rémes szóviccei. A hangulat fantasztikus volt, le se lehetett vakarni a vigyort az arcomról, csodálkozom is, hogy nem fáradtam el a három órás folyamatos bazsalygásban. A srácok között most is megvolt a szokásos kémia (még Zoly Drive-oltását is megtapsoltuk), szóval alapvetően majdnem olyan volt, mint egy sima adás. Csakhogy ez sokkal jobb volt. Volt két játék is, az elsőben képkockák alapján kellett kitalálni a filmet, a másodikban három rátermett ember mérkőzhetett meg Gergővel. Ezúton szeretném leírni, hogy tudtam egy kérdésre a választ, amire Gergő nem. És tessék megnézni az Igazából szerelem c. filmet, mert nem rossz!
Ami nagyon tetszett ebben, már azon túl, hogy tényleg élőben hallhattam őket (és ezt nem tudom hányadszorra írom le), hogy itt azonnali volt a visszacsatolás. Elő szokott fordulni, hogy visszabeszélek a telefonnak, amikor valamivel nem értek egyet (és aztán jól nem írom meg kommentben), most viszont tényleg bele tudtam szólni, bár most meg nem nagyon volt mihez.
A harmadik óra végére még maradt pár ajándék, amit szétosztogattak, a végére maradt egy X-men pulcsi, Freddy pedig rákérdezett, mi volt az első Nép Akarata film, amit kisorsoltak, és engem választott, pedig szerintem nem is én raktam fel leggyorsabban a kezem. De ügyesen megmondtam, hogy a District 9, úgyhogy enyém lett a pulcsi (ami pihepuha, és jó meleg, és ősszel csak ezt fogom hordani).

Az esemény végeztével mindenki megrohamozta a srácokat, sikerült előre törnöm a tortámmal, amit át is adtam Freddynek, aki nagyon örült neki (a többiek is, amikor említettem nekik), majd egyesével dedikáltattam a kinyomtatott plakátom hátulját, mivel az elejére semmi nem fogott. Freddy után Gergőt céloztam meg, szegény nagyon el volt bújva a sarokban. Meg is jegyezte, hogy még most is izgul, ami nekem egy kicsit megnyugtató volt, mert én is izgultam. Annyira, hogy egy csomó mindent elfelejtettem, például poénból megkérni Gergő kezét, aki azt mondta a 99.-ben, hogy el lehet jegyezni őt. Meg Blacksheepnek mondani azt a teljesen érdektelen infót, hogy apukám kecskeméti, így a fél gyerekkoromat ott töltöttem. De ő is tök kedves volt. Megismert az ivójátékról, és Night mondta, hogy majd a 125. adás lehetne ilyen direkt májgyilkolós (srácok, ezt jegyezzétek fel). Idő közben valahol sikerült elkapnom Adrit is, a plakát kivitelezőjét, és ő is dedikálta nekem. Még meg is köszönte, hogy gondoltam rá. A végére maradt Zoly, akitől valahogy mindig is tartottam kicsit mert magas és szőrös, de igazából ő is egy iszonyú aranyos ember. És ő is emlékezett az ivójátékra. Kétszer is el kellett magyarázni, hogy azok gumimacik voltak vodkába áztatva, szóval azért nem volt annyira durva a dolog, ráadásul a 86. adás nem volt májgyilkos. Plusz azt is jól meg kaptam Zolytól, hogy nem gondolta, hogy egy lány csinálta meg. Azért köszi. Ezt már sosem mosom le magamról. Én leszek az „ivójátékos Filmbarátok rajongó”. Ráadásul úgy emlegettek, mintha egyedül lettem volna, pedig Night ötlete volt az egész (nem mintha tiltakoztam volna egy pillanatig is). Akinek egyébként szintén pacsi jár, hogy ilyen türelmesen megvárt, míg mindenkivel dedikáltattam, rendületlenül cipelte utánam a nagy halom nyereményem. Nélküle pedig nem is hallgatnám a Filmbarátokat. A végén még Szöllőskei Gáborral is tudtam váltani néhány szót, aki szintén nagyon kedves ember.
Leírhatatlanul jó élmény volt. A srácok élőben még királyabbak, pedig nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Zolyn kívül mindenkin látszott, hogy izgul, Gergőn főleg, de nem volt zavaró, abszolút profin lenyomták a három órát. Köszönöm srácok, hogy ezt megvalósítottátok, és köszönöm az előző 99 adást is, nem beszélve az Expresszekről. Pacsi! :)
(A képek a tortásat leszámítva a Filmbarátok Podcast facebookoldalról származnak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése