Salla Simukka: Ébenfekete (Hófehér 3.)


Hol volt, hol nem volt egy lány, aki fiatal kora ellenére rengeteg titkot megtudott már a világról és a magáról is. Ez a lány nem volt hercegkisasszony, de sok mesés és izgalmas dologban volt már része az életében. Ha nyomon követetétek Salla Simukka krimisorozatát, akkor a trilógia befejező kötetével is tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, mert végre minden titokra fény derül és megtudhatod, hogy mi lesz Lumikkivel.
A turné végén, ahogy az lenni szokott meg is nyerhetitek a magatoknak a Hófehér trilógia befejező részét, ehhez nincs más dolgotok, mint Lumikki utolsó kalandjának elszórt morzsáit követni.

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 208 oldal
Fordító: Panka Zsóka

Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba.
Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.


Finnország, te csodás… Még mindig imádom a finneket, és az országot, és Tamperébe is el akarok jutni egyszer (főleg most, hogy megtudtam, van ott egy Mumin múzeum). Lumikki újra Tamperében nyomoz, és én újra imádtam minden egyes szót, amiben említést tettek a városról. Vagyis nem is igazán nyomoz. Ebből a szempontból ez a rész kicsit kilóg. Lumikki furcsa üzeneteket kap egy bizonyos imádójától, aki az Árnyékának nevezi magát, és a lány érthetően megrémül egy kicsit. Ebben az esetben nincs gyilkosság vagy kifejezett bűntény, amit meg kellene oldani, csak egy zaklatót kell megtalálni, és az egész olyan furcsa.
Az előző kötetekben megszoktam, hogy volt egy nyom, amin el lehetett indulni, rendes krimi volt, nyomozással meg minden. Itt viszont semmit nem kapunk a furcsa üzeneteken kívül, és John Wayne Cleaver például ezekből is nagyon sok dolgot le tudna szűrni, de Lumikki nem (például azért sem, mert nem egy szociopata, aki azon gondolkozik, hogy ölje meg a kollégáit). Ez a rész inkább szólt Lumikki múltjáról, ha valami után nyomoztunk, akkor az ez volt. Mindig is furcsálltam a lány családját, soha nem beszéltek semmiről, inkább csak a látszatot próbálták fenntartani, és ez számomra különös volt. A Hófehér-trilógia lezáró kötetében végre megtudjuk, miért. Az első két résznél mindig arra panaszkodtam, hogy sosem tudunk meg eleget Lumikkiről, mindig csak elejtett információkból kell következtetnünk, de nincs meg a teljes kép. Hát most megkapjuk, és egészen elképesztő, amit megtudunk a főszereplőnkkel együtt.

Főszerepet kap egy szerelmi szál, hiszen mégiscsak tizenévesekről szól, és nagyon érdekelt, mi lesz a vége. Tulajdonképpen belekerülünk egy nem éppen hétköznapi szerelmi háromszögbe, és ezt most rendesen tudom ajánlgatni azoknak, akiket érdekelnek az LMBT-t tartalmazó könyvek, mert most van benne bőven.
Sampsa Lumikki barátja, aki annyira kedves, aranyos és megértő, hogy az már émelyítő. Az elején még tetszett, amikor elmesélte, hogyan jöttek össze, és kedvesnek tűnt, de végig annyira semmilyen volt, hogy egyszerűen csak unalmassá vált. Nem volt benne semmi érdekes, ami miatt kedvelhettem volna. Még csak átlagosnak sem mondanám, inkább csak szürkének. Mindig ott volt a lánynak, de ennél többet nem igazán csinált. A végénél volt egy jelenete, ami már majdnem izgalmas lehetett volna, de aztán annyiban maradt.
Szikra Lumikki exe, aki újra felbukkan a múltból. Sampsa tökéletes ellentéte. Pont olyan, mint a neve, csak ott van, és a főhősünk legszívesebben a karjaiba omlana. És őt sem szerettem. Idegesített, hogy játszik a lánnyal, hogy úgy érzi, bármikor visszamehet hozzá, és Lumikki majd megbocsát neki. Hiába szeretik még mindig egymást, azért ez nem így működik.
Lumikkit pedig még mindig szerettem. Talpraesett lány, okos, és feltalálja magát a legszorultabb helyzetben is. Nem fél megtenni a következő lépést, még akkor sem, ha az elég veszélyes. Jó volt végre megtudni a háttértörténetét.
Tamperét is imádom, bár már régen felkerült azon városok listájára, ahova egyszer mindenképpen el szeretnék jutni. Nyilván ugrálva örömködtem minden egyes részen, ahol szó volt a városról (és Turkut is emlegették sokszor, ott meg már voltam is, annak duplán örültem) vagy úgy általánosságban a finnekről.
Viszont hibának rónám fel, hogy az írónő bizony nem figyelt oda, mert a második részben mond olyan dolgokat, amelyek aztán nem illenek úgy bele a történetbe, ahogy a harmadik rész elmeséli nekünk. Leginkább a szereplők korával kapcsolatban, és lehet, hogy az eltelt idővel sem volt tisztában.
De még mindig szeretem a hangulatát, mert nagyon finn, és a lezárás is jó volt. Bár nem sikerült most sem elkapnia, ahogy azt vártam, egy nagyon korrekt, kerek történetet kaptunk, és krimiszeretőknek bátran tudom ajánlani.


Kedvenc karakter: Lumikki
Ami legjobban tetszett: Tampere, Lumikki múltja
Ami nem tetszett:
Értékelés: 4/5

Versek, dalok a könyvben

A történetben alapvetően két mesét emlegetnek fel, a Hófehérkét, mivel a diákok annak egy modern változatát adják elő az iskolai színdarabban, valamint a Csipkerózsika elemei köszönnek vissza néhol.

Versek:
Edith Södergran: Hercegnő
A hercegnő minden este kényeztette magát.
Ám aki kényeztet, az csak saját éhségét csillapítja.
Vágyainak tárgya egy félénk mimóza volt,
a valóság számára egy nagy szemű mese.
Az újabb kényeztetések édes álmokat csaltak szívébe,
testébe dermesztő jeget, de a szíve többet akart.
A hercegnő testeket érzett, de szíveket keresett;
Sajátján kívül sosem látott más szívet.
(Markwarth Zsófia fordítása)

Shakespeare: Macbeth (részlet)
„Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmű.
Meséje zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs.”
(Szabó Lőrinc fordítása)

Szent Lucia dala
Csillagok vezetnek minket az úton,
Fényes fáklyáid kísérnek, bájos papnő.
Suhogva szálló álmaink dalát jövendöld meg nékünk,
Gyújtsd meg fehér fényedet, Szent Lucia.
(Markwarth Zsófia fordítása)

Dalok:
Sanna Kurki-Suonio: Musta c. albuma (a link egy számra mutat az albumról)

Nyereményjáték

A regény fő helyszínét Tampere adja, ez a csodálatos finn város az ország déli részén. Számos látványosság található itt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják ezeket az épületeket, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha szerencsések vagytok, tietek lehet a könyv egy példánya.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy az általunk kiküldött e-mailre válaszoljon, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



a Rafflecopter giveaway


A turné további állomásai:
12. 18. Bibliotheca Fummie
12. 20. Zakkant olvas
12. 27. Dreamworld

3 megjegyzés:

  1. Angol név is elég vagy lefordítsam magyarra?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából finn nevük van, de jó lesz angolul is, ha úgy találtad meg.

      Törlés