Mondocon 2015 ősz

Modeus Carva

A nyári Mondocon után az őszit is alig vártam, és most nem az előadások csigáztak fel, hanem inkább a kiállítókra és a cosplayesekre voltam kíváncsi. (No meg tudtam, hogy ott fogom átvenni az én drágaszágomat, Az ördög egyetlen barátját, és már habzó szájjal vártam, hogy a kezembe vehessem.) Sajnos a társaság fele lemondta, de Lupival és egy barátjával, Dórival útnak indultunk, és még a rossz idő sem szegte kedvünk. Nagyon furcsa volt a nyári után most belecsöppenni az őszi kicsit hűvös, kicsit esős forgatagba. Míg nyáron úgy kellett átverekedni magunkat a kapuig, most szinte kihalt volt a tér, de legalább gyorsan bent voltunk. A kapun belül (jó, meg a buszon is, sőt a metrón láttam Marty McFlyt) aztán csupa színes emberekkel találtuk magunkat szembe, voltak itt mindenféle japán karakterektől elkezdve ingyen öleléseket osztogató orgyilkosokig minden. De ingyen öleléseket amúgy is minden második ember szeretett osztogatni, körülbelül három méterenként láttunk „Free hug” táblával mászkáló embereket. A kapun bejutva az első utunk a Fumaxhoz vezetett, legalábbis nekem, mert én addig nem voltam nyugodt, amíg Johnt a kezeim közé nem kaphattam. Miután megtörtént a könyvátvétel, megnyugodva néztem körül, és fedeztem fel minden mást. Sikerült például két Modeus Carva taggal is fotózkodnom, és hihetetlenül jó érzés volt ilyen híres emberekkel találkoznom. Viccet félretéve, tényleg állatul néztek ki.

Westeros térképe

Miután elhagytuk a Fumax székhelyét, körbenéztünk mindent, megcsodáltuk a standokat, leragadtunk egy-egy helyen, jellemzően például a Gyűrűk Urásoknál, ahol Lupiék fényképezkedtek tünderuhában, vagy a Trónok harcásoknál, ahol egy nagyon egyszerű kvíz kitöltésével nyertem egy könyvjelzőt. Furcsa volt a nyári con után, hogy nem kellett tülekedni és emberek között átvágni (csak néha), mert eloszlott a tömeg, és kevesebben is voltak. Bár mi vasárnap mentünk ki, azt mondták, szombaton többen voltak. Nekem a nyári valahogy energikusabbnak tűnt, annak ellenére, hogy ott nagyjából végigültem a fél napot, mert olyan jók voltak az előadások. Most kettőre voltam kíváncsi, de a Középfölde hadművészete és fegyverei című eladásról lemaradtunk, amíg teljesen leszívva leültünk az első szabad helyre, amit megláttunk. Ez történetesen a LoL színpad előtt volt, úgyhogy egy darabig néztük, ahogy két csapat egymás ellen játszik, és noha totál hülye vagyok a LoL-hoz, azért meg tudtam érteni, miért szeretik az emberek az e-sportot. A másik előadás A régi idő sci-fi és fantasy mozija néven futott, és úgy ültem le, hogy engem majd jól kiokosítanak, és tök érdekes dolgokat hallok majd a nagy klasszikusokról. Hát nem ez történt, az előadó szerintem azt sem tudta, hol van, mert wikipédián is megtalálható információkat közölt velünk, ráadásul nem is mindig jól. Egyrészt elrontotta a Baljós árnyak bemutatójának évét, másrészt azt sem tudta, hány részes volt a Firefly, és merte azt állítani, hogy a Serenity film jobb volt, mint a sorozat (máglyára!). A legjobb mégis az volt, amikor a diasor végén megkérdezte, hogy akkor ennyi lenne-e. Szóval ebben eléggé csalódtam.

Kézzel festett harci figura

De új dolgokat is megismertem. Lupi lelkesen részt vett mindenben, kipróbált a Matsuri részlegen majdnem mindent, és vagy egy órás ismeretterjesztésben volt részünk a terepasztalos szerepjátékokkal kapcsolatban. A srác olyan lelkesen mesélt, hogy kedvet kaptam én is a játékhoz (nem mintha annyira távol állnának tőlem az ilyesfajta dolgok), úgyhogy biztosan el fogok majd látogatni valamikor az október 30-án nyitó HammerTime Cafe-ba, ami egy tök jó helynek tűnik már így látatlanban is. Illetve ezúton is köszönöm azt a finom kávés cukrot, amit valamiféle haláldémon/szellem/isten valamitől kaptam.

Fárasztóbbnak éreztem ezt a napot, mint a nyári Cont, valószínűleg azért, mert mostanában nem tudom kialudni magam, és nem volt akkora nyüzsi sem. Koradélután indultunk haza, de nem érzem, hogy bármiből is kimaradtunk volna. Megint nagyon jól éreztem magam (a hátam mondjuk rohadtul fájt a végére, mert képes voltam fűzőben elmenni), rengeteg dolgot láttunk és sok új információt tudtunk meg. Valamint az sem elhanyagolható, hogy mindenki iszonyú kedves volt, mindent meg lehetett nézni, mindenkivel fényképezkedni, és ez azon kevés helyek egyike, ahol nem néznek rád furán, nézzél ki akárhogy is. Meg az sem, hogy annyi dolgot láttam, amit olyan szívesen megvettem volna, hogy rájöttem, hogy a világ összes pénze sem lenne nekem elég, mindet el tudnám költeni. Nem akartam semmit sem venni, de végül csak rábeszéltek egy Starkos nyakláncra. De ha meghalok ezért, kísérteni fogom őket.