Talán létezik felsőbb hatalom,
talán nem. Az emberek egy része hisz benne, a másik része pedig abban, hogy
minden döntés az övék. Benyák Zoltán
elképzelése szerint ez nem egészen így van. Léteznek emberfeletti erők: a
szerencse, a szerelem, a halál, a zene, a végzet egy-egy munkakör, amelyet
emberek töltenek be. Számukra ugyanolyan munka ez, mint számomra a cukrászat
vagy az írás.
Főhősünk, Anton Pal nyughatatlan
világjáró. Bejárt már sok országot, rengeteget látott és tapasztalt, de
Isztambulban minden megváltozik. Egy üveggolyóhoz jut hozzá, melynek képességei
teljesen felforgatják a világról, annak menetéről kialakult képét.
Az alapötlet egyszerűen
zseniális. Nem mondom, hogy teljesen, 100%-ban egyedi, de ilyennel még nem
találkoztam könyvben, csak a saját fejemben. Tényleg olyan, mintha az író
ellopta volna a gondolataimat, hogy azt felturbózva papírra vesse. Még mindig
csak ámulok.
Nagyon tetszett a felépítése,
ahogy Antonnal együtt mi is lassan szerzünk tudomást a világ igazi dolgairól,
ahogy sorban találkoztunk a szereplőkkel: a végzet asszonyával, az emlékek
őrzőjével, a jó- és balszerencse sámánjaival. Alapvetően Antont követtük az
úton, de voltak kitekintések. Megismertük egy-egy szereplő életútját, ami talán
nem is lett volna feltétlenül szükséges, de mindenképpen hozzáadott a történethez,
érdekesebbé tette, nem lassított a cselekményen. Legalábbis én így éreztem,
mert ugyanolyan élvezettel olvastam ezeket a részeket, mint a többit.
Határozottan pozitív, hogy megtudtuk, hogyan alakultak ki az egyes szakmák.
Az európai utazásból Anton
meséin keresztül világkörút lett, belevitte az egyes kultúrákat, vallásokat.
Emberek történetein keresztül kaptunk bölcsességeket, és talán ez fogott meg
engem annyira. Szeretem az olyan könyveket, ahol nagy életigazságok vannak
megfogalmazva, és amellett, hogy ez egy szórakoztató célú könyv, gyakran
elgondolkodtam rajta, mert nagyon érdekes dolgokat vet fel. A hangulata pedig
el tud varázsolni. Amit elmond a vándoréletről, az alapján nem nekem való,
mégis kedvem támadt felkapni egy hátizsákot és nekivágni az ismeretlennek.
Ezeken túl még a humora is remek.
A leírás könnyed, gördülékeny,
mégsem azzal a tipikus egyszerűséggel van megírva. A táj, a helyszínek, az
emberek leírása éppen megfelelő mennyiségű, mindez olyan stílusban, hogy úgy
érezzük, kicsit már ismerjük is az illetőt, mire részletes képet kapunk róla.
Magunk elég tudjuk képzelni, szinte ott vagyunk a regényben. Nagyon nehezen
voltam csak képes letenni a könyvet, ez pedig nemcsak a cselekmény érdeme, hanem
ahogyan az író a szavakkal bánik. Legszebben számomra Simone-t, a szerelem vak
nagykövetét ábrázolta (teljesen odavagyok azért, hogy őt vakként jelenítette
meg), akit már csak a neve miatt is úgy képzeltem el, ahogy Simone Simonst, az
Epica énekesnőjét.
Karakterek szempontjából mindenfélét
kapunk, mivel minden úgynevezett szakmához tartozott egy ember, egy történet,
és imádtam azt is, hogy minden apróságra
odafigyelt velük kapcsolatban. Nem mindegyikük múltját ismerjük meg, de akiét
igen, az aprólékosan kidolgozott, érdekes és nagyon találó. Nem is tudom
eldönteni, hogy a Halál vagy a Sors karakterének kialakulása tetszett-e jobban.
A legérdekesebb az, ahogy mindig
egy kicsit homályban tart minket. Vannak dolgok, amelyekre sosem derül fény,
vagy legalábbis nem egyértelmű, így magunk költhetünk hozzá egy kicsit a
történethez. A vallás és Isten témáját is feszegeti, de nem átlépve a határt.
Nem téríteni akar és magyarázni, hanem meghagyja az olvasónak a saját
gondolatait. Mindenképpen megfontolásra érdemes gondolatokat vet fel, de semmit
nem jelent ki egyértelműen, inkább csak utal.
A regény végére olyan csattanót
tettek, ami után kellett pár perc gondolkodási idő, hogy tulajdonképpen mi
miért történt és hogyan. Nem folytatásos, úgyhogy nem kell megijedni a függővégtől,
de nagyon frappánsan lett lezárva.
Negatívumot a történetre nem tudok
mondani, de néhány szerkesztési és gépelési hibát felfedeztem, ami sikeresen
kizökkentett a világból.
Összegezve: imádtam az egészet
úgy, ahogy van. Biztosan fogom még máskor is olvasni, és az írótól mást is
megnézek. Ajánlom hitetleneknek, álmodozóknak, vándoroknak és azoknak, akik még
hisznek a csodákban.
Kedvenc karakter: Fekete és
Fehér
Ami legjobban tetszett: a Sors
története
Ami nem tetszett: ilyen nem volt
Értékelés: 5/5
Kiadó: Grafoman
Oldalszám: 282 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése